Prónay kastélyok Acsán és Acsaújlakon

Prónay Pálról és a „Rongyos Gárdáról” mindenki hallott. A soproni népszavazást ugyan nem Prónay Lajtabánsága harcolta ki, és a fehérterror se kizárólag az ő nevéhez köthető, viszont kijelenthetjük, hogy egy olyan kétes megítélésű személyről van szó, akinek az érdemei cseppet sem elegendőek kilengései igazolásához. Prónay Pál viszont nem összekeverendő az acsai Prónayakkal, akik a család bárói ágához tartoztak, és Acsán kastélyt építettek. A báró Prónay ág tagja viszont az a Prónay György, aki Bethlen István szűk köréhez tartozott, számos tárcánál töltött be államtitkári pozíciót és többek között az 1927-es olasz–magyar katonai együttműködés elindítása is az ő nevéhez fűződik. Mértéktartó politikus, kalandor katona. A szélsőségek következetes ellenzője, illetve a magyar szélsőjobb egyik prominens képviselője. A Prónay család eme két tagja országos figyelmet kapott, viszont ők a szabályt erősítő kivételek, mert a Prónayak inkább csak a helyi, megyei közéletben töltöttek be pozíciókat, országos politikában legfeljebb parlamenti képviselőként vettek részt. Az acsai kastélyuk is állandó vidéki rezidenciának épült, amelyhez nem társult bécsi / pozsonyi / budapesti palota. Ezen vidéki arisztokrata család székhelye pedig a 20. század második felében igencsak méltatlan állapotba került, és csak időközönként látogatható. 2021 szeptemberében a Kulturális Örökség Napjai keretében megnyílt az acsai kastély, így megragadtuk a lehetőséget, és elmentünk.

Acsán a 18. században, 1735-40 között Prónay Gábor és felesége Királyfalvi Róth Éva építtette a ma is látható barokk kastélyt. A településen kettő kastély is volt, de a második világháborút csak ez élte túl. Az építész állítólag ugyanaz, aki a sziráki kastélyt is tervezte, az épület a vidéki arisztokrácia jellegzetes reprezentációs színtere. A tetőt nemrégiben felújították, így legalább az épület már nem ázik be. A huszártorony is szinte újszerűnek hat.

A homlokzatnál a főbejárat aszimmetrikus, felette találjuk a már igencsak megrongálódott bárói címert, illetve a dedikációs feliratot, amely egyben kronosztikon, vagyis a nagybetűk az építés évét mutatják.

A belső terek rossz állapotban vannak. Az eredeti bútorok közül semmi se maradt a helyén, valószínűleg a többi kastélyhoz hasonlóan itt is a környező házakban lapulhat még belőlük, de ezeket lehetetlen felderíteni. Igazából csak azt láthatjuk, amit nem tudtak szétbontani. Mint a lenti multifunkciós sütőt, amely szerencsére ma is a személyzeti konyha dísze.

A födémek nem szakadtak be, de a díszítések hiányosak. Szinte az összes kályha elpusztult, de néhány stukkó fennmaradt.

A falkutatás itt-ott a mészréteg alatt lapuló eredeti festet díszítést is láthatóvá tette, és van, ahol a parketta is eredeti. Legszebb állapotban a díszterem maradt fenn (lásd fent) és az ide felvezető díszlépcső vörösmárvány lépcsőfokait is a helyén hagyták (lásd lent).

A díszteremből a teraszra is ki lehet menni, amelynek szándékosan lejtősre tervezték a padlóját. A kastélyhoz kert is tartozik, amelynek az egyik büszkesége hazánk egyik legöregebb ginkó fája (lásd jobbra lent). Ezen  kívül a kertben egy műromot találunk, és pár omladozó épületet.

A Prónay család jó 200 évig lakta az épületet, utolsó tulajdonosa, Prónay Dezső 1940-ben halt meg. A helyi legendák szerint a szovjet katonák Dezsőn keresték Prónay Pált, és csak nagy nehezen sikerült elmagyarázni nekik, hogy ez a Prónay család nem az a Prónay család. Ráadásul a feszült helyzet alatt egy lövés is eldördült, aminek a nyoma ma is látható a mennyezetben. A történet sántít, hiszen ekkor Dezső már halott volt, de a szovjetek valóban keresték Prónay Pált a kárpátaljai tevékenysége okán, így a helyi alkalmazottakkal akár meg is történhetett a fenti történet. A szovjetek átvonulását követően lassan a helyzet stabilizálódott, évtizedekig a Honvédség egyik gyógyszerraktára működött benne, ami legalább arra jó volt, hogy a legszükségesebb munkákat elvégezték. Amikor viszont a katonaság az 1990-es évek elején elhagyta az ingatlant, ennek állapota rohamosan romlani kezdett. Most talán beindult valami, állítólag a helyreállítás után az evangélikus egyház kapja meg hasznosításra. Mi pedig drukkolunk, hogy sikerüljön szépen helyreállítani az épületet és méltó funkciót találni a hasznosításához.

Mivel a környéken voltunk, így elmentünk a közeli Acsaújlakra is. A települést korábban Sápi majornak hívták, és az itteni kastélyépület egészen új. A korábban már említett Prónay Dezső lánya, Iphigénia kapta nászajándékba a kastélyt apjától, amikor feleségül ment a megye főispánjához, Patay Tiborhoz. Az acsaújlaki kastély helyi alapanyagból épült 1907 és 1910 között. A tulajdonosai birtokot is kaptak hozzá, amelyen mezőgazdasági tevékenységet végeztek, például teheneket tartottak.

A kiskastély historizáló, igazi vegyesfelvágott, ami a stílusát illeti, de meg van a maga bája. Ezt persze nem csak a Patay-Prónay házaspárnak köszönhetjük, ugyanis a második világháború után leginkább üdülőnek használták, majd még a rendszerváltás előtt egy arab személy megvette és a saját ízlése szerint felújíttatta. A műemlékvédelmet nem vonta be, így minden, amit kívül/belül látunk, az alapvetően az ő ízlését tükrözi és ami menthető volt, az is megsemmisült. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen más a kastély belső elrendezése, mint amilyen eredetileg volt, de például az eredeti ajtókat is átfestették, és csak a lenti maradt meg eredeti állapotában. Ráadásul a belső díszítések szinte csak a vadászatról beszélnek, hiszen az új tulajdonos elsősorban vadászatokra jött ide.

A „szállodásított” épület önmagát magyar Versailles néven hirdeti. Egyáltalán nem értjük ki merte összehasonlítani ezt a vidéki kúriát az „igaz” magyar Versailles-jal, Fertőddel, de a bejáratnál már szerencsére elég kopott a tábla, így nem szembeötlő a felirat. A hely látogatható, de igazából csak szállodai szobákat fogunk látni, amelyek néhol szépek, néhol giccsesek.

Aki viszont rendeltetésszerűen kívánja használni, az kibérelheti, vagy csupán csak szobát is foglalhat, ugyanis szállodaként kiváló. A sarok-lakosztályokhoz van saját fürdőszoba, ezek igazán pompázatosak.

Kültéri medencét is láttunk, és még sokféle szolgáltatást ajánl a jelenlegi tulajdonos. Reméljük, hogy szállodaként minél több sikert ér el Acsaújlak, mert szép helyen található az épület, de azt senkinek se ajánljuk, hogy műemlékként keresse fel, mert ez nem az.

Itt találhatók még fényképek az acsai kastélyról.

„Itt szaladgál föl és alá,…”, avagy Petőfi szülőházában jártunk

A Kunság szívében, Bács-Kiskun megye közepén található Kiskőrös jelenleg járási székhely és gazdag múltra tekint vissza. Valószínűleg a 15. században már lakták, de a török hódoltság következtében szinte teljesen elnéptelenedett. Az 1718-as újratelepítés után felvidéki szlovák telepesek érkeztek, akik felvirágoztatták az egykori mezővárost. 

A szülőházhoz közeledve a közeli parkban nagy nyüzsgésre lettünk figyelmesek. Később kiderült, hogy a XII. Duna-Tisza közi Agrárexpó programjait hallhattuk, de minket ez nem érdekelt, alig vártuk, hogy láthassuk azt a bizonyos nádfedeles házikót, ahol egykor Petőfi Sándor született és gyermekkorát töltötte.

A városban 1857-ben kezdődött a költő emlékének tudatos ápolása, amikor a költő aszódi szobatársa és barátja, Sárkány János lelkész közzétette az újságban a keresztelési anyakönyvi adatokat. 1876-ban még egy szervezet is alapult, hogy ápolja Petőfi emlékét.

A kapun belépve olyan érzés volt, mintha visszarepülnénk a múltba. A kertben a gémeskút mellett egy szobrot vettünk észre: ez volt az első Petőfit ábrázoló köztéri  alkotás (lásd fent). 1861-re készült el, a megrendelők titokban szállították a városba. A nádfedeles ház mellett később egy emlékház is épült, ami olyan, mint egy kincsesbánya. Telis-tele olyan tárgyakkal, műalkotásokkal, amelyek kapcsolódnak a költőhöz és életútjához. 1983-ban hirdetették meg először azt a pályázatot, amivel a kortárs művészeket kiállítással támogatták. Azóta minden évfordulón érkeznek a szebbnél szebb alkotások. Most mi is láthattuk a legutóbb beérkező műveket, melyek közül néhány megtetszett. Főleg azok az alkotások, amelyek valamelyik versének vagy elbeszélő költeményének szereplőit ábrázolják. Legjobban a „Helység kalapácsa” című alkotás nyerte el a tetszésünket. Kár hogy nem vihetjük őket haza. Reginának egy másik alkotás is tetszett, ami úgy nézett ki, mint egy többször átlapozott verseskötet.

A további kiállítótermekben az egykor betelepített szlovák nép használati tárgyai, bútorait láthattuk. A múzeumhoz tartozik még egy Szlovák tájház is, de a felújítás miatt nem láthattuk, így biztos visszajövünk még.

Az emlékház után a vert nádfedeles házikó felé vettük az irányt, ahol három szobácska mutatja be Petrovicsék otthonát. A szülői házba nehéz elfogultság nélkül belépni, főleg annak, aki szereti a költőt. A Petrovics szülők 1821. november 1-jén költöztek Szabadszállásról Kiskőrösre. Petőfi apja mészárosként dolgozott és három éves szerződést kötött  a helyi mészárszék üzemeltetésére. Ez a ház 1780 körül épült és 1864-ben Pesty Frigyes igazolta, hogy itt született a költő. A szülőház helye Petőfi életében még nem volt egyértelmű, így több város vallotta magáénak. 1845-ben még élt néhány családtag, így az ő segítségükkel sikerült feleleveníteni az emlékeket. Az épület 1859-ig Makovinyi Márton borbélymester tulajdona volt, majd Makovinyi Klára örökölte meg. Tőle Martinovics Pál kötelesmester és felesége, Varga Teréz vásárolta meg. Az 1870-es évektől fontossá vált az épület sorsa és végül a Magyar Írók és Művészek Társasága szerezte meg a tulajdonjogot.

1880-ban Jókai Mór nyitotta meg a látogatók számára, így ez lett Magyarország első irodalmi emlékháza. A társaság központja a fővárosban volt, így a tulajdonjogot Kiskőrös városának adták. Ekkor még nem volt múzeumi jellege, sőt az egyik szobában gondnok élt. Sok ismert személy, többek között Liszt Ferenc, Teleki Sándor, Feszty Árpád, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Móricz Zsigmond beszámolója alapján a forradalom és a szabadságharc után teljesen átalakították a ház helyiségeit. Végül elhozták a család bútorait Budapestről és 1953-ra nyerte el a múzeum mai arculatát.

Lelkesen néztünk körbe a kis házikóban, ahol néhány tárgy igen tetszett. Például a faragott sarokpadok és a szép faliszekrények (lásd fent). A hagyományos modellt követő épület középső helyiségében volt a nyitott kéményes konyha, ahol a dajka krumplinyomója és fából készült tésztaszűrője is egyedi. Nem utolsó sorban érdekes volt látni a korabeli szülőszéket és Petőfi baba ruhái is szívünkhöz nőttek, ahogy a költő keresztelőjekor használt kancsóért is oda voltunk (lásd balra lent). A család bútorain túl számos dokumentumra, tárgyra lettünk kíváncsiak, például az apja nyitott vándorládájában látható okiratokra. A belső szobában láthattuk a költő pipa gyűjteményét is (lásd jobbra lent), ami valószínűleg szintén az apjáé lehetett eredetileg.

Az egyik legkülönlegesebb tárgy Grimm Rezső litográfiájának másolata volt. A kőnyomat azért jelentős, mert a teljes családot ábrázolja (lásd lent). A szülők, Petőfi és felesége, fiuk, Zoltán, valamint István látható rajta. Egyedülálló, hogy Szendrey Júliát a családdal ábrázolták, mert sokan megvetették az asszonyt, amikor Petőfi halála után hamar férjez ment. Pedig az asszony abban a korban nem tehetett mást, hiszen másképpen nem tudta volna felnevelni a fiát.

A szülőház után a szomszédos szoborpark felé vettük az irányt. A költő műveit nem csak Magyarországon szeretik, így más nyelvekre is lefordították azokat. A parkot a kiskőrösi székhelyű Országos Petőfi Társaság hozta létre 1985. július 26-án, itt Petőfi műfordítóinak szobrai találhatóak. Azért is érdekes ez a szoborpark, mert lehetőséget nyújt, hogy az irodalmon segítségével is kapcsolatot teremtsünk más országokkal. A szoborállítást komoly diplomáciai egyeztetés előzi meg, a talapzatot Kiskőrös biztosítja. Azért is érdemes többször visszatérni ide, mert mindig új műfordító szobrát állítják ki.

A múzeumi látogatás után még sétáltunk a városban, ahol egy egész alakos Petőfi Sándor, illetve egy Szendrey Júlia szobor őrzi a költő emlékét. Érdemes lesz majd 2023-ban is ellátogatni a városba, hiszen a költő születésének 200. évfordulója lesz. A város már most elkezdte a készülődést a programsorozatokra és létrejött a Kiskőrös Petőfi 200 Emlékbizottság is. Kíváncsian várjuk munkájuk eredményét. Mi még biztosan visszatérünk még, és reméljük írásunk olvasása közben Ti is kedvet kaptok egy látogatáshoz.

Itt találtok további fotókat a szülőházról.

Tata, ahol a történelem visszhangzik a tó vizében

Tatai beszámolósorozatunk ötödik és egyben utolsó részében végre valahára rátérünk kedvenc látnivalónkra, amely nem csak szép, de múltja is izgalmas. Az Öreg-tó mellett található, frissen  felújított Esterházy-kastély május végén nyitotta meg kapuit. Ez ugyan körülbelül egy éves csúszást jelentett, de így csak izgatottabban léptünk be a város szívében található épületegyüttesbe. A pénztáros hölgy meglehetősen vaksi és fura volt (az egyetemi oktatót hallgatónak nézte, amikor felsoroltuk a ránk vonatkozó kedvezményeket, akkor érdekes arcokat vágott), de ezt leszámítva csak a legjobbakat mondhatjuk el, és a kastély látogatását melegen ajánljuk!

Természetesen itt minden az Esterházyakról, pontosabban a család egyik grófi ágáról szól, így már a kapu felett az egykori tulajdonosok címerét pillanthattuk meg. A kastély nem túl nagy, de mindegyik részlete érdekes, és ehhez nem is kellett fantáziálgatni, hiszen a hely az évek során számos fontos történelmi esemény részesévé vált. Falai között uralkodók fordultak meg, tulajdonosai pedig jelentős személyeknek számítottak, amennyiben nem sikerült rekonstruálni az eredeti enteriőrt, volt mit bemutatni. Egyáltalán nem véletlen, hogy ez lett a kedvenc Esterházy kastélyunk, pedig voltunk már Pápán, Kismartonban, Fertődön is.

A kastély építésének gondolata 1762-ben merült fel, és miután Esterházy Miklós hazatért szentpétervári nagyköveti útjáról Fellner Jakabot kérte fel a tervek elkészítésére. Az építész munkássága nem ismeretlen számunkra, számos helyen találkozhatunk keze nyomával, hiszen a móri Lamberg-kastélyt, a veszprémi püspöki palotát vagy a már említett pápai kastélyt is ő tervezte. Tatán kicsit túlzó ötletei helyett végül egy szerényebb grófi lak valósult meg, de a birtokhoz tartózó hatalmas park, a tó, az Angolpark, sőt a középkori eredetű vár lényűgözővé tette ezt az uradalmi központot. Amennyiben a teljes Öreg-tó környezetét a kastély részeként kezeljük, és eredetileg ez így volt, úgy mindjárt impozánsabbnak látszik maga a kastély épülete is, nem gondoljátok?

Mire a kastély megépült, Esterházy Miklós szintén diplomata fia, Esterházy Ferenc lett az örökös, aki nem sokkal az ötödik koalíciós háború rosszra fordulása után Tatára hívta a menekülő I. Ferenc  osztrák császárt. Napóleon újabb sikere miatt így az épület igen hamar történelmi jelentőségre tett szert, mivel a császár végül a kis tatai kastély egyik sarokszobájában volt kénytelen aláírni 1809. október 14-én az úgynevezett schönbrunni békét (a szobát lásd fenn). A francia forradalmat követően számos háborút vívtak az európai hatalmak, az ötödik koalíciós háborút újabbak követték, de a schönbrunni béke azért is kiemelkedő, mert a parvenü francia császár ekkor szerezte meg egy Habsburg lány kezét, Mária Lujzával kötött házassága eredményeképpen ekkor került végre rokonságba egy uralkodói dinasztiával. Az Esterházyak később is fogadtak előkelő vendégeket Tatán, például Madame Royale-t, a kivégzett XVI. Lajos francia király egyetlen életben maradt lányát. Más történelmi események is köthetők a főúri lakhoz. Például Görgei Artúr 1849. május 2-án innen indult Buda visszafoglalására, de a szabadságharc idején itt éjszakázott Windisch-Grätz tábornagy és Haynau táborszernagy is, illetve 1897 szeptemberében nagyszabású hadgyakorlat zajlott Tatán, amelynek több uralkodói vendége is volt. Ezen eseményekről ma kastély emeleti termeiben interaktív kiállításokkal, tárgyakkal emlékeznek meg, amelyek a gyerekek számára is érdekesek lehetnek.

A kastély igazi fénykora 1867 után következett be, ekkor rengeteg főúri mulatságot, lovasversenyeket, bálokat tartottak, amelyekről ma a dolgozószobák falain látható lovas festmények árulkodnak.

Az egyre gazdagodó birtokon a 19. század végén még egy pompás, kétszáz férőhelyes, neobarokk színház is épült. Bánatunkra erről már csak egy emléktábla maradt meg, mert néhány évtizeddel később Esterházy Ferencné Lobkowicz Anna hercegnő lebontatta, azzal a céllal, hogy fiát „megmentse” a zenével kapcsolatos bohém élettől. Mellesleg ez az cél nem teljesült, hiszen fiából zeneszerző lett, sőt egész élete a zene és színház körül forgott. Na, de tudtátok, hogy került Gustav Klimt Tatára? A már az előbb említett színház szerető Eszterházy Ferenc gróf bécsi útja során egy festmény hatására egy fiatal bécsi mesterrel festette meg a saját színházát: ő volt Gustav Klimt. Sajnos a festmény nem maradt meg, csak a fekete-fehér fotó másolata.

A birtok a család tulajdonában 1945-ig maradt, majd az árválkodó épület pusztulásnak indult, a berendezéseket széthordták. Az itt állomásozó szovjet erők parancsnoka kezdeményezésére idegszanatóriumot alakítottak ki benne, ami 1996-ig működött. A kórház kiköltöztetése után a kastély a felújításáig üresen állt. Az épület állaga nagyon megromlott, így a felújítás már esedékes volt. A projekt 2008-ban kezdődött és ma már számos programmal, kiállításokkal várják az érdeklődőket. Mielőtt Ti is ellátogattok a vizek városába tájékozódjatok a kastély honlapján. A weblapon fontos információk mellett láthatjátok a kastély tervrajzát is, amely megmutatja a mostani és az egykori szobák, termek funkcióit. Az állandó enteriőr mellett időszaki kiállításokkal is invitálják a látogatókat. Sőt ne hagyjátok otthon a gyerekeket sem, mert számukra múzeum pedagógia foglalkozásokat is tartanak. Látogatásunkkor mi a  „Régi képek – új távlatok” című időszaki kiállítást nézhettünk meg a régi fotókkal, de minket elsősorban a család lakótere érdekelt.

A család szobáit, lakosztályait dolgozószobáit nyitott hosszú folyósokon sétálva nézhettük meg. A két emelet berendezési tárgyai tartogatnak néhány érdekes részletet. A földszint termeiben leginkább a férfiak szobáit láthatjuk, ahol a munka és a szórakozás dísz- és használati tárgyai is megférnek egymás mellett. A dolgozószobák rokokó stílusú íróasztalai, szekrényei tetszettek nekünk. Az emeleten a hölgyek lakosztályai, társalkodók kaptak helyet. Itt elsősorban a szép bölcső, a pipere asztal nyűgözött le minket, vagyis leginkább Reginát. Akkoriban a házasok külön hálószobában aludtak, de ha séta közben jó figyeltek a szobákat összekötő lépcsőnél egy rejtett ajtót fedezhettek fel, amely mesélhetne néhány titkos találkozókról. Természetesen a kastélynak van díszes lépcsőháza is, amelyet a lenti fotókon láthattok.

A földszinti kedvenc szobánk az úgy nevezett Sátorszoba (lásd lent), ahol nem a bútorok az érdekesek. A szoba falai olyan illúziót keltenek mintha egy keletről érkező vendég sátrába tévedtünk volna, ezt főleg vendégszobának használták. Emellett a Zeneszobában a színháznak, a zenének állítottak emléket. Történetet nézhetünk az egykori színház építésről is, de minket a gyönyörű legyezők nyűgöztek le. Majd a következő szobában egy hatalmas biliárdasztal tölti ki az egész teret. A kurátorok itt is figyeltek, hogy az interaktivitás felkeltheti a látogatók fantáziáját, így egy virtuális partit is végigkövethetünk. A billiárdot, amúgy 1896-ban készítették Londonban.

Néhány szoba falain Eszterházy portrékat is felfedeztünk de felfigyeltünk Thököly Imre arcképére is. Az akkor már kegyvesztett ifjú hadvezér lánytestvéreit ugyanis Esterházy Pál herceg és Esterházy Ferenc gróf vette el feleségül, hogy megkaparinthassák a nem megvetendő Thököly vagyont. A szobák után a kávézót keresztezve eljutottunk a gróf nagy szalonjához, illetve itt található az 1806-ban épült kastélykápolna is. A címerekkel díszített üvegablakai gyönyörűek. A szekrényes szerkezetű oltára egyidős a kápolnával, Assisi Szent Ferencet ábrázolja, és egy másik fontos történelmi eseményre emlékeztet minket. Az utolsó magyar király második visszatérési kísérlete során támogatói vereséget szenvedtek Budaörs mellett, majd mind IV. Károlyt, mind feleségét, Zitát is itt, a tatai kastélyban vették őrizetbe 1921. október 24-én. A helyi kapucinus házfőnök pedig ebben a kápolnában mondott számukra misét.

Az emeleten a már említett történelmi kiállítások mellett szerintünk az egyik legszebb rész az aranyozott faburkolatú neorokokó stílusú ebédlő (lásd lent). A felújítás előtt ez a szoba volt a legrosszabb állapotban, hiszen a kórház egyik kórterme működött benne, mindenesetre szerintünk gyönyörűen felújították A falakon Esterházy családtagok portréi tekintenek ránk és a sarokban a kemencék is impozánsak.

A két grófnői lakosztály előtt még a könyvtárszoba se hagyott minket hidegen, de a toronyszobából kiáramló fény is csalogatott minket. Nemhiába, hiszen a három nagy ablaka miatt igen fényes a szobácska, illetve a kilátás is magáért beszél. Apropó ha már grófnői lakosztályokat említettük akkor ezekhez a szobákhoz fürdőhelyiségek is tartoznak.

A toronyszoba mellett az egyik fürdőt holland fajanszcsempe díszíti, a másik ruszkicai márványból készült. Az előbbi Reginának is jobban tetszett, mert a márványosat ridegnek érezte. A fürdőszobákat egykor Lobkowitz Anna rendelte meg. A kék csempés fürdő mosdókagylója és kádja is eredeti, a csempéken látható motívumok kézzel festettek. A fürdőszobák után a gyerekek világába csöppentünk. A jellegzetes játékok mint babaház vagy a terepasztal  illusztrálta a A lány- és a fiúgyermekek szobáit. A babaház kicsi mása a kastélynak. A terepasztal pedig az 1897-es, "Császármanővernek" nevezett hadgyakorlatot ábrázolja. A sétánk végén még megcsodáltuk az emelet tágas előterét, majd még a tó mellett sétálva gyönyörködtünk a tájban.

Örömmel ajánljuk mindenki számára az immáron felújított kastélyt. Ezen felül a már korábban bemutatott képes beszámolóinkból a kastély környékét is megismerhetitek.

Itt találtok további fotókat a kastélyról.

Itt a tatai várról.

Itt az Öreg-tó és a Cseke-tó partjáról.

Itt a Kápolnadombról.

Itt pedig a Fényes-forrás tanösvényről.

Vár a Tenkes alján, ahol megelevenedik a múlt

A nyitás részeként a kulturális intézmények egyre másra fogadhatják a látogatókat, így az egyik kedvenc várunkkal ünnepeljük ezt a lehetőséget. A zárás előtt az őszi szünetet kihasználtuk arra, hogy ellátogassunk kedvelt helyeinkre. Október végén így Siklóson nosztalgiáztunk, hiszen a városban már többször jártunk gyerekkorunkban, illetve közösen is. A történelmi város fő látnivalója a vár, ahol megelevenedik a múlt. Nyaranta rengeteg programmal, várjátékokkal csalogatják a kicsiket és nagyokat és reméljük 2021-ben ez a sorozat folytatódik majd. Addig is olvassátok írásunkat kedvcsinálóként, illetve  a vár dolgozói által készített reklámklipet is érdemes megnézni. A legutóbbi látogatásunk alkalmával az egyik sikeres programsorozatukat a „Történelmi korok" fesztiválját néztük meg. Most viszont inkább a vár részeire, belső tereire, kiállításaira voltunk kíváncsiak. A nap folyamán váron kívül még egy érdekes történelmi helyet is megnéztünk, amely a török hódoltság után maradt ránk. Ha erre jártok Malkocs bej dzsámiját is érdemes megnézni.

Siklós Baranya megyében a Villányi-hegységtől délre, az Alföld legnyugatibb részén fekszik. A vár pedig e hegység déli lábánál egy kisebb dombon magasodik fölénk. A város középkori útszerkezete a mai napig megmaradt, így a szűk utcák miatt a forgalmasabb időszakban kevesebb parkolóhelyet lehet találni, de nem lehetetlen. Mellesleg, ha családban kutya is van, nyugodtan hozzátok magatokkal, mert a vármúzeum kutyabarát. A nyitvatartásról és a jegyárakról a vár honlapján minden friss információt megtaláltok. 

Az építmény már közel 750 éves, mégis Magyarország egyik legjobban megmaradt várkastélya. A 13. században a környék a Kán nemzetségből származó Siklósi (Soklyósi) nemesi család birtokához tartozott, majd több nemesi család is szerette volna elfoglalni, de a tulajdonosok rendre visszaverték a betolakodókat. Amikor viszont szembefordultak az uralkodóval, Luxemburgi Zsigmond elkobozta tőlük a birtokot és ezt pár évvel később a Garaiaknak adományozta, akik bővítették a várat. Több főnemesi család 1401-ben Zsigmond ellen lázadt és a király Visegrád után itt is raboskodott. Viszont Garai Miklós tanácsára Zsigmond visszakapta uralkodói hatalmát és a kettejük egyességét megerősítették, amikor Cillei Hermann két leányát vették feleségül. A további években a vár szerkezetét tovább erősítették és még Hunyadi János erdélyi vajda sem tudta bevenni. Mátyás király fiának adományozta a várat, ami a 16. század elején már Perényi Imre és felesége, Kanizsai Dorottya birtokába került. Ők reneszánsz stílusban építette át a várat, ekkor fejezték be olasz szobrászmesterek segítségével a várkápolnát.

A török hódtoltság felszámolását követően katonai jelentőségét a Rákóczi-szabadságharc után vesztette el. A császárhoz hű birtokosok miatt csak a belső tereket formálták át így maradhattak épen a vár falai. A 18. században a Batthyány család, majd gróf Benyovszky Móric örökölte meg a várkastélyt. A gróf halála után az özvegye, Benyovszkyné Batthyány Lujza pedig a Honvéd Kincstárnak adta el a várat. A második világháború alatt hadifoglyokat őriztek falai között, majd kollégiummá, tiszti üdülővé alakították át, de sokáig gazdátlan maradt. A romlásnak induló vár régészeti feltárása 1955-ben kezdődött meg. 10 évvel később itt forgatták a nagy sikerű, 1964-ben bemutatott „Tenkes kapitánya” című sorozat, melyben a város díszpolgára, Zenthe Ferenc játszotta a főcímszerepét. Ennek emlékét egy külön kiállító tér is őrzi. A sorozat ugyan óriási károkat okozott a kuruc-labanc ellentét és a Rákóczi szabadságharc objektív bemutatásában, de ma is sikeresen reklámozza a várat. Sőt! 2009-ben három éven át még musical formájában is eljátszották a híres kapitány történetét és az édesszájúak örömére tortát is neveztek el róla.

A vár több szárnyból áll, az alsó részében a várbörtönt és a kínzókamrát nézhetjük meg (lásd fent). A várbörtön figuráit élég élethűre formálták, sőt a bátrabbak néhány kínzóeszközt is kipróbálhatnak egy fotó erejéig. A cellák kicsik és puritánok, de különbséget fedezhetünk fel a nemesi és az alacsonyabb rangú rabok cellái között. A vár több részén bábuk segítségével elevenítenek meg történelmi személyeket: például Luxemburgi Zsigmondot és Kanizsai Dorottyát. A gyerekek és gyereklelkű felnőttek kipróbálhatják a lovagi felszereléseket. A déli szárny legszebb része a gótikus zárt erkély, amelyet 15. században építettek (lásd lent).

Siklóshoz a bor is kapcsolódik így egy bormúzeumot és boltot is kialakítottak az alagsorban. Nem kötelező vásárolni, ha csak ki szeretnének próbálni a borokat, borlekvárokat és egyéb terméket, akkor is érdemes betérni. A Villányi Borvidék 20 kiváló borászának borait kínálják az érdeklődők számára.

A földszinten a reneszánsz korszakba csöppenhetünk be. A 17-18 századi bútorokkal és szőnyegekkel töltötték fel a helyiséget. Az emelet négy teremből áll, amely Zsigmond uralkodásától  a török korszakig mutatja be a fegyvereket, használati tárgyakat, ruhákat. Kanizsai Dorottya imafülkéje is itt található, ahol figurális festés maradványai láthatóak. A második emeleten vártörténeti kiállítás és a két világháború eszközeit állították ki (lásd fent). Siklóson jelentős a szerb és a horvát nemzetiségű közösség, így az ő életükbe is betekinthetünk az egyik teremben (lásd lent).

A zárt erkély mellett a másik kedvenc helyünk a keleti és déli szárny találkozásánál található gótikus várkápolna, habár a földszintről is megközelíthető ez a helyiség. A vár két tulajdonosa, gróf Batthyány Kázmér és gróf Benyovszky Móric is itt nyugszik A kápolna a 15–16. század fordulóján épült. A bejárata a freskói és boltíves mennyezete mai napig esküvőknek ad helyet. A sekrestyében pedig egyháztörténeti kiállítást nézhetünk meg.

Az említett állandó kiállítások mellett időközönként más más tárlatot állítanak ki a keleti szárnyban, ahol a magyar rendőrség történetébe pillanthatunk bele „100 ÉVES A magyar rendőrség” címmel. A vár belsejében a keleti és északi szárny között figyelmesen nézzetek a lábatok alá mert az üvegpadlók alatt a 15 századi szobamaradványokat láthattok. Ha végigjártatok mindent és megszomjúhoztok, megéheztek, akkor érdemes az északi szárny emeletén betérni a szépen felújított Zsolnay dísztárgyakkal díszített kávézóba, és a teraszon is sétáljatok, mert pazar a kilátás, sőt fentről is gyönyörködhettek Kanizsai Dorottya kertjében. Mondjuk ez nyáron még szebb a rózsákkal (lásd fent).

A vár látogatása során nem csak nosztalgikus élménynek voltunk részese, hanem felfedeztünk új  részeket is, és még biztosan visszatérünk ide. A dzsámi látogattatása előtt még elmentünk ebédelni, de a kiszemelt étterem zárva volt, így a közeli Harkányban a Tenkes csárdában fogyasztottuk el a finom ebédet. Majd visszatértünk Sikósra, ahol megkóstoltunk a már említett tortát és a nap zárásaként megnéztük a dzsámit.

A mecsetet Evlija Cselebi 17. századi beszámolója szerint Malkocs bég építette a 16. században és a minaret, iletve az előcsarnok kivételével máig fennmaradt. A további évek során többször átépítették és a 19. századra teljesen elveszítette jellegét és a közeli házakba beépült. 1969-ben régészeti feltárások után felfedezték, de műemléki helyreállításra csak 1990-es évek első felében került sor. Majd a felújítás után 1993-ban elnyerte az Europa Nostra-díjat. Feltárásakor kváderfestéses vakolatot, az eredeti ablakokat és néhány eredeti festést fedeztek fel, illetve a bejáratának idomtéglából falazott kerete is különleges. A dzsámit ma belépőjegy ellenében látogathatják a turisták, de a kisebb iszlám közösség imahelyként is használja. Nekünk a felújított kupolaszerkezete mellett a kiállított használati tárgyak tetszettek. A karzatról pedig gyönyörködtünk a gyönyörű szőnyegekben.

A nyitás jegyében a sok magyarországi kedvenc helyszín közül nem véletlenül ajánljuk Siklóst, hiszen a vár nem csak egy múzeum. A település sokszínű turisztikai kínálatának köszönhetően itt minden korosztály jó érezheti magát. Mielőtt ellátogatok a városba, ezen a honlapon sok információt találtok. Addig is nézzetek meg az itt készített képeinket is. 

A vár külsejéről.

A kiállításról.

A várkápolnáról.

A dzsámiról.