Gyerekek különleges táborhelye – a tóalmási Andrássy-kastélyban jártunk

A kellemes idő szeptember utolsó vasárnapján is kicsalogatott minket a szabadba. Következő kirándulási helyszíneként egy Pest megyei községet választottunk, a tóalmási Andrássy-kastélyt látogattuk meg. Indulás előtt érdeklődtünk a megadott telefonszámokon, de nem nem jártunk szerencsével, így kockáztattunk, és bíztunk a feltüntetett nyitvatartásban. Tóalmás Budapest felől Tápiószecsőn át a 31-es főúton közelíthető meg. A kastély a falu északnyugati részén, egy dombos területen áll és az épületet körülölelő erdős, tavas parkkal együtt meseszerű látványt nyújt a látogatók számára. A díszített vaskapu előtt látható faliújságon rögtön a WOL Élet Szava Magyarország Alapítvány plakátja tűnt fel. 1989-től ez az alapítvány használja a birtokot, majd később a tulajdonába is került, de ne rohanjunk ennyire előre.

A kastély – pontosabban a most látogatható kúria elődjének – története a 18. századra nyúlik vissza. A faluban 1737 előtt Prónay Gábor báró építtetett néhány házat, majd özvegye – Róth Éva – a ma Öregkastélynak nevezett úri lakot álmodta meg: ez jelenleg romos állapota miatt nem látogatható. 1779-ben a kúria mellé Heinrich Christian Nebbien egy kertet is tervezett, akinek a neve ismerős lehet. Többek között ő jegyezte a budapesti Városliget rendezési tervét is.

Később a birtok Prónay Sándor – egykori királyi kamarás és a magyarországi Evangélikus Egyház egyetemes felügyelője – tulajdonába került. Az aranysarkantyús vitéz egy csodás kastélykertet is terveztetett az épület köré, amelyet Bócz-kertnek nevezett el. Azonban ekkor még nem sejtette, hogy ez az idilli birtok micsoda botrányok melegágya lesz.

1894 és 1895 között Wahrmann Renée és családja élt itt. Ybl Lajos tervei alapján egy új 50 szobás, fényűző, neobarokk stílusú kastély valósulhatott meg a birtokon. Valójában az épület eklektikus, így neoreneszánsz jegyeket is felfedeztünk rajta. A gazdag Wahrmann lány érdekházasságot kötött Krausz Izidorral, céljuk leginkább a szabados, nagyvilági élet biztosítása volt. Ennek szükséges kelléke volt a kastély, így gondját viselték. Az épület nemcsak kívül, hanem belül is impozáns. A főbejárat is szép, majd az ebédlő melletti szoba neorokokó faldísze ejtett ámulatba minket. Mégis az ácsolt íves kétkarú falépcsőt tartottuk az egyik legszebb résznek. Ezt tévesen a párizsi Operaház lépcsőjéhez hasonlítják, de nincs sok hasonlóság a kettő feljáró között, amitől persze cseppet sem csúnya a tóalmási lépcső. Az úrnő egy pálmaházat is tervezett, ami az egyik szalonból nyílik. Ezt 2013-ban felújították és az őszi napsütésben gyönyörű látvány mutatott a benne tükröződő fák miatt. Ma ezt a részt étteremként használják, és csak az ajtón keresztül csodálhattuk meg. Az úri ingatlanban a korabeli divatnak megfelelően egy népi motívumokkal berendezett parasztszobát is kialakítottak, de erről csak a fotók maradtak fenn.

A csíkszentkirályi és krasznahorkai Andrássy grófok 1910 körül vásárolták meg a kastélyt. Az első világháború, illetve az azt követő időszak alatt az uraság személyi titkára – Friedl Henrich – lakott huzamosabb ideig a kastélyban, mert az Andrássy család csak vadászatok alkalmával és nyaranta használta. A második világháború a tóalmási kastélyt sem kímélte a magyarországi kastélyokhoz hasonlóan. Habár a falak megmaradtak, szinte az összes berendezés eltűnt. Sajnos ezekről írásos és képi anyag sem maradt meg.

A háború után felújították és a SZOT gyermeküdülőjeként hasznosították. Viszont sokaknak nem erről lehet ismerős a kastély, hiszen több filmet is forgattak a területén. Ki ne ismerné „A tizedes és a többiek", „Különös házasság”, a „Só Mihály kalandjai” vagy az 1971-es „Csárdáskirálynő” című filmeket.

A 90-es évektől a WOL ÉletSzava Magyarország Alapítvány használja és 2001-től meg is vásárolta. A gyerekek és a mi örömünkre 2009-től zajlik a korszerűsítés, így a nyári táborok és a bentlakásos bibliaiskolák lakói, illetve a turisták is kellemesen érezhetik magukat.

Miután mindent megcsodáltunk a kastélyban a park felé vettük az irányt. A 29,5 hektáros angolparkban ma is értékes növényeket fedezhettünk fel. A hatalmas platán-, tölgy-, és gesztenyefák alatt felemelő érzés volt sétálni, főleg így ősszel. A parkban a pálmaházzal szemben egy felújított neoreneszánsz stílusi víztornyot is felfedeztünk, amely ipartörténeti emlék.

Összességben tetszett nekünk a kastély és környezete, habár a homlokzatra és a külső lépcsőkre ráférne egy újabb felújítás. Sőt, a park központi tavacskájának elburjánzott növényeit is ritkítanánk, hogy a tavirózsák és az úszkáló kacsák szépségében még jobb tudjunk gyönyörködni.

Ha meglátogatnátok a kastélyt jó ha tudjátok, hogy a bejáratnál a portás „állja” a látogatók útját, aki kedvesen fogad mindenkit de a csekély belépődíj befizetése (500 Ft) nélkül senkit se enged be.

Itt találtok további fotókat a parkról.

Itt pedig a kastélyról.