2019. november 30., szombat

Liszt Ferenc szülőháza, nem csak zenerajongóknak

Ahogy előző posztunkban is írtuk, a 2019-es őszi szünetben két zeneszerző is fontos szerepet kapott  az útiterv összeállításakor. Haydn-ről már írtunk, folytassuk a zenei vonalat, és most röviden bemutatnánk Liszt Ferenc szülőházát. Egyszerű, letisztult formák, tartalmas belső. Talán így lehet legegyszerűbben jellemezni a helyet. Doborján, németül Raiding fő látványossága ugyanis az eredeti alapját megőrző Liszt-ház, ami mellett magasodik egy modern koncertterem. Ellentmondásos, de mégis stílszerű mindez. Valahogy illik a település nagy szülöttéhez. Liszt az a zeneszerző, aki következetesen magyarnak vallotta magát, de nem tudott magyarul. Karrierje jórészt a Magyar Királyságon kívül ívelt fel, mégis következetesen törekedett arra, hogy a magyar honfitársai is részesülhessenek ennek áldásaiból. Komplex személyiség volt. A nőket szerette, három gyereke is született szeretőjétől, élettársától, aki mellesleg férjes asszony volt. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy felvegye az alsóbb papi rendeket, és Liszt abbéként emlegessék élete utolsó éveiben. Magyar volt és mégis kozmopolita. Párizsban olyan otthonosan mozgott, mint Pesten. Végigkoncertezte a fél világot, uralkodók keresték kegyeit, mégis megőrizte szerénységét, és számos olyan tanítványt is elvállalt, aki nem tudott érte fizetni. Mindannyian láttunk már könnyűzenei koncertet, ahol a rajongók lelkesen csápolnak. Liszt ugyanezt hozta ki rajongóiból. Ennek nevet is adtak: Lisztmánia! A csip-csup tárgyak után, amelyekhez csak hozzávetőlegesen volt köze, szinte összeverekedtek nemes és közemberek, ha elkapta őket a lendület. Született is erről nem kevés karikatúra.
A szülőházat könnyen megtaláltuk. Viszont hiába jártuk körbe, minden zárva volt. Követtük a hangjegyeket a földön, és eljutottunk a szomszédos modern épület bejáratához, de az is zárva volt. Gondoltuk ráfaragtunk, amikor Regina észrevette, hogy van élet a csupa üveg fal mögött, és észrevettük, hogy van egy másik ajtó is: ez lett a nyerő. A hibánkból tanulva ti már tudjátok, hogy a modern épület távolabbi ajtajához kell menni. Itt van a pénztár, a pénztáros távirányítással nyitja a szülőház ajtaját, majd a kiállítás a koncertterem emeletén fejeződik be. Tehát visszamentünk a régi épülethez, amelyben anno Liszt Ádám és Lager Mária Anna lakott. A Lisztek Rajkáról származtak, és már több generációra visszanyúló zenei hagyomány jellemezte őket. A nagyapa, Liszt György például 1844-ben bekövetkező haláláig a pottendorfi kastély orgonistája volt, és az Esterházy hercegek szolgálatában állt. Az apát, Ádámot is alkalmazták az Esterházyak, mint juhászati számadót. Emellett pedig játszott az Esterházyak udvari zenekarjában, mint csellista, majd hegedűse. Ádám nagy álma volt, hogy zenészként élhessen, amit majd a fia teljesített be. Lager Mária az osztrák vonalat jelentette a családban, Kremsből származott, és egy kifejezetten erős karakter volt. Ádám korán meghalt, és a fiatal zenészpalántát 1827-től a mama istápolta, és Ferenc Marie d'Agoult francia grófnővel és írónővel folytatott kapcsolatából származó három gyermekét is lényegében a mama nevelte fel. Lager Mária Anna 1866 februárjában, 78 évesen halt meg Párizsban. A szülőház így érthető: ez az Esterházy hercegek doborjáni uradalmához tartozó majorsági épület, vagyis egy szolgálati lakás volt, ahol 1811. október 22-én látta meg a napvilágot a Liszt házaspár egyedüli gyermeke: Ferenc. A ház belsejét teljesen átszabták, egy modern és látványos kiállítóteret alakítottak ki benne. A leírások magyarul is olvashatók, ahogy magyar audioguide is van, vagyis nyelvi korlátokat egyáltalán nem támaszt a hely. A szülőház négy szobából áll: egy előszoba-szerű folyosóból, illetve három nagyobb teremből. Itt Liszt, mint ember jelenik meg, míg a kiállítás második részében, a koncertházban az ünnepelt sztárt, és embert láthatjuk.
Liszt Ádám korán felismerte hatéves fia zenei tehetségét, aki tíz éves se volt, amikor már műértő közönség előtt lépett fel. A család pont a fiatal Ferenc zenei taníttatása miatt költözött 1822 májusában Bécsbe, ahol a Beethoven tanítvány, Carl Czerny, illetve a ma inkább Mozart kapcsán ismert Antonio Salieri volt a mestere. 1823-ban Ádám és Ferenc már Párizsban járt. A második terem ezt a szédületes tanulási pályát mutatja be, miközben a Ferenc kereszteléséhez használt keresztelő medencét is kiállítják.
Párizsban meredeken felívelt Liszt karrierje, és elkezdődtek a szerelmi bajok. Ferenc 1832-ben, vagy 1833-ban ismerkedett meg első nagy szerelmével, Marie d'Agoult-al, akitől 1835-ben született Blandine, 1837-ben Cosima és 1839-ben Daniel nevű gyereke (lásd fent a portréikat). A kapcsolat 1843-ban ért véget. Liszt 1847-ben találkozott a másik nagy múzsájával, a szintén férjezett Carolyne zu Sayn-Wittgenstein hercegnővel. A harmadik terem a két hölgyhöz, és a gyerekeihez fűződő viszonyt mutatja be. Ugyanebben a teremben olvashatunk Liszt valláshoz való viszonyáról, illetve a Wagnerhez és Bayreuth-hoz fűződő szálakról, no meg ide állították ki a halotti maszk másolatát is.
A kiállítás utolsó két tematikus eleme a koncertház felső szintjén található: a karrier üstökös-szerű felívelése mellett a tiszteletadás és a kultusz tematikáját feszegeti. Az utóbbihoz a keretet az úgynevezett "kék szalon" bútorzata adja. A bécsi 1. kerületi "skót udvarban" laktak Liszt bécsi rokonai, és itt egy külön szobát tartottak fenn a zenésznek. Ez volt a kék szalon. Az 1860-es éveket követően viszont már nem sok információt osztottak meg a tárlat kurátorai, pedig Liszt 1886-os haláláig aktívan tevékenykedett, és a Bayreuth – Róma – Budapest háromszög között ingázva élte életét. Sebaj, erről Budapesten és Bayreuth-ban talál érdekes információkat, akit érdekel.
Nekünk tetszett a hely. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy mindkettőnk életében fontos szerepet tölt be a komolyzene. Egyáltalán nem véletlen, a zuglói Hermina kápolnában esküdtünk, amely szintén kapcsolódik Liszthez. Persze azért is érdemes ide elmenni, mert egy olyan hazánkfiának állítottak emléket, aki egyszerre volt európai és magyar, és aki a magyar zenei kulturális fejlődésért is sokat tett. Zene ide, vagy oda, egy nagyon színvonalas tárlat fogadja az ide látogatókat. Mi csak ajánlani tudjuk.

Itt találtok további fotókat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése