2019. december 21., szombat

Magyar emlékek Nápolyban


Régóta nem írtunk Olaszországról, illetve amúgy is jó érzés, ha télen melegebb égtájakra kalandozunk, akár csak virtuálisan, így a blog most Nápolyba „utazik”. Érdekes ez a város. Sokan szeretik, másoknak már a nevétől borsózik a háta. Gyönyörű kincsek vannak itt, miközben néhol lepukkadt, máshol tele van szeméttel. Van, akit kizsebeltek a helyi tolvajok, mások sohase szenvedett el semmiféle atrocitást. Autóval kissé kaotikus, a gyalogosokat így is védik. Egyszóval: megosztó egy hely. Nekünk nem a kedvencünk, de amikor ott járunk élvezzük. Könnyű átvenni a helyi ritmust, a mulatságos dolgokon kacagunk, a problémákat próbáljuk nem észrevenni, a szép élményeket pedig gyűjtjük. Számos utazni vágyó olvasónknak így szolgáljon ez a poszt kis összefoglalóként arról, hogy milyen magyar vonatkozású csodákat találhatunk Parthenopé ősi városában, ha véletlenül arra vetne minket a sors.
A kalandozó magyarok egészen Dél-Itáliáig eljutottak, de Nápolyban ennek nem sok nyoma maradt. Az első kapcsolatok se Nápolyhoz, hanem a Dél-Itáliát uraló normann szicíliai királysághoz kötődnek, hiszen Könyves Kálmán egyik felesége a Hauteville-házból származott. Imre királyunk feleségének, Aragóniai Konstanciának második férje II. Frigyes német-római császár volt, aki életét jórészt Dél-Itáliában töltötte, de Konstancia emlékei is inkább Palermóhoz köthetők. Amikor megérkeztek az Anjouk, onnantól viszont egyre szorosabbá váltak a kapcsolatok Nápollyal is.

Mária királyné és a Donnaregina Vecchia templom
Largo Donnaregina
Volt egykoron egy Árpád-házi Mária királyné, IV. (Kun) László királyunk testvére, aki II. (Sánta) Károly nápolyi király felesége lett. Mária királyné haláláig ápolta a magyar kapcsolatait, neki köszönhetik az Anjouk, hogy jogot formálhattak a magyar trónra. Jórészt ezen tudatos dinasztikus politizálás miatt a nápolyi Anjou címerek jelentős része tartalmaz magyar vonatkozásokat. Elég csak elmenni a Donnaregina Vecchia nevű gótikus templomba, amit Mária királyné temetkezési helyeként is ismerünk.
Donnaregina templomból kettő van Nápolyban: a régi a 14. század elejéről, és az új, a 17. századból. Ma egy múzeumot alkotnak, az új homlokzatánál kell bemenni, és innen lehet átmenni a régibe is. A régi 1293-ban károkat szenvedett egy földrengés miatt, így Mária adományából újították fel, és 1316-ban szentelték fel. Mária a sírját is ide képzelte: a kor leghíresebb művészeit foglalkoztatta, Tino di Camaino és Gagliardo Primario 1326-ra befejezett remeke modellként szolgált a későbbi nápolyi Anjou síremlékekhez is. Mária egy angyalok által őrzött baldachinos ágyon fekszik, a szarkofágja előlapján pedig a gyerekei sorakoznak. Volt mivel megtölteni a teret, mert 14 is született (viszont nem mindegyikük élte meg a felnőttkort). A szarkofágot az erényeket szimbolizáló figurák tartják.
Maga a templom is tele van különlegesebbnél különlegesebb kincsekkel, amelyek közül több magyar vonatkozású: elég csak felnézni a szentély gótikus boltozatára, és váltakozva találjuk egymás mellett Mária, illetve férje címerét.
Ha a kis oldalsó kápolnába is benézünk, akkor ismeretlen 14. századi festő freskó ciklusát találjuk, amely Assisi Szent Ferenc, Szent János és Szűz Mária történeteit ábrázolja.

Érdemes felmenni a kórusra is (lásd fent). A bejárattal szemben egy másik fergeteges alkotást találunk: Pietro Cavallini, vagy műhelye készítette az évszázadok viharai miatt jócskán megkopott ciklust, amely két magyar vonatkozású történetet is feldolgoz. Közvetlenül a stallum felett, balról a második jelenettől Árpád-házi Szent Erzsébet történetét festették meg: az esküvőjét, a búcsúját a keresztes háborúba induló férjétől, a búza és a köpeny felajánlását, illetve egy jelenetben a betegek lábának megmosását és Erzsébet halálát. Ha még egy jelenttel jobbra haladunk, akkor pedig a magyar szentek sorakoznak a pünkösdi eseményeket ábrázoló rész alatt: Szent László, Szent István és Szent Erzsébet (lásd lent egymás alatt sorrendben).

Anjou sírok a Dómban
Via Duomo, 147
Mária elsőszülött fia, Martell Károly igényt tartott a magyar koronára, de ezt sohase szerezte meg. Ettől függetlenül Dante az Isteni Színjátékban úgy emlegette, mint akinek Nápoly, Magyarország és Provence felett kellett volna uralkodni (Paradicsom VIII-IX. éneke). Károly és felesége viszont hagyott maga után két gyereket: Magyarországi Klemenciát és Károly Róbertet (Caroberto). Klemencia sohase látta Magyarországot, a szülei címe után kapta nevét. Szerencsétlen sorsa volt: X. Lajos francia király feleségeként hamar megözvegyült, utószülött fia pedig pólyásként meghalt. Károly Róbertet viszont mind ismerjük, hiszen vele kezdődött az Anjouk magyarországi uralma. Ezekkel a fiatalabb Anjoukkal viszont már a nápolyi Dómban érdemes foglalkozni, ugyanis Martell Károly és felesége is itt nyugszik. Ha bemegyünk a főbejáraton, és rögtön visszafordulunk, akkor a fejünk felett lesz Martell Károly, a felesége, és I. Károly nápolyi király sírja. Enrico di Guzman nápolyi alkirály, Olivares grófja 1599-ben helyeztette át a Szent Lajos kápolnából a homlokzat középső belső kapuja fölé épített síremlékbe a hamvakat. A mostani kialakítás Domenico Fontana műve, a szobrok is az említett személyeket ábrázolják, és a homlokzathoz hasonlóan itt is felbukkan a magyar címerből ismert sávozás.
Persze mi nem az ő sírjuk miatt szoktunk oda elzarándokolni, hanem Károly Róbert fia, Endre herceg miatt. Mindannyian olvastuk Arany Jánostól a Toldit. Valószínűleg Toldi halálát is, a közbülső rész, Toldi szerelme viszont általában kimarad. Ez pont Nagy Lajos nápolyi hadjáratai alatt játszódik, ugyanis Nagy Lajos öccse, Endre lett volna Nápoly társuralkodója, de a koronázást előíró pápai utasítás kézhezvétele előtt, 1345. szeptember 19-én meggyilkolták. Nagy Lajos szerint a feleség, Johanna keze is tudott a merényletről, mások szerint Johanna rokonai a királynő tudta nélkül cselekedtek. Akit érdekel a történet, az olvassa el Passuth László Nápolyi Johanna című regényét, megéri, illetve Arany János Toldi szerelme se kerülendő. Endre tehát meghalt, tetemét két napig temetetlenül hagyták, Ursino Minutolo kanonoknak köszönhetően a nápolyi dómban nyert örök nyugodalmat. Az eredeti síremlék a Szent Lajos kápolnában volt, de nem maradt fenn. A mai felirat Francesco Capece kanonok megrendelésére készült. Endre hamvait 1733-ban Francesco Pignatelli bíboros a sekrestye elé helyeztette át. A feliratot valószínűleg a 20. században falazták be mai helyére (lásd fent), amit a bal mellékhajóban keressünk. Íme a felirat magyar fordítása:
Andrásnak, Károly Ubert Pannonia királya fiának, a nápolyiak királyának, kit felesége, Johanna ármánya és kötele megölt, Orso Minutulo kegyessége ide elhelyezett, nehogy a király teteme temetetlen maradjon és a gonosz tett az utódok előtt el legyen temetve (födve), Francesco Capece, Berardi fia állította e sírkövet a 19. évében 1345. szeptember 17-én megholtnak.
Ha már erre járunk, akkor nézzük meg rendesen a dómot is (megéri), és mindenkinek a figyelmébe ajánljuk a főoltártól jobbra található második kápolnát (lásd fent): ezt a Capece Minutolo család megrendelésére díszítették ki, és a székesegyház egyik legszebb része. Ha benézünk, akkor ráadásul az Endre herceg-féle sírfelirat által említett Orso Minutolo szarkofágját is rögtön észrevesszük az oltártól balra.

Nápolyi László sírja a S. Giovanni a Carbonara templomban
Via Carbonara, 4
Johanna végül túlélte a Nagy Lajos-féle hadjáratokat, uralmát csak a nagy nyugati egyházszakadás során hozott rossz döntése miatt tudta megdönteni unokaöccse, aki végül ki is végeztette a letaszított és fogságba vetett királynőt. Durazzói Károly, a kérdéses unokaöcs lényegében Nagy Lajos udvarában nevelkedett, így amikor Nagy Lajos fiúörökös nélkül halt meg a nőuralommal elégedetlenkedő főurak számára reális alternatívának számított az akkor már nápolyi király címet viselő Károly. Az újdonsült magyar uralkodó kulturális kapcsolataira utal a fia elnevezése is: László, ami egyértelműen az Anjouk uralma alatt virágkorát élő Szent László kultuszra vezethető vissza. A történet ismert: Durazzói Károly, vagy ahogy a magyar történelemben emlegetni szokták, Kis Károly hamarosan áldozatul esett az általa letaszított nők összeesküvésének, fia így már csak a nápolyi trónt örökölhette. Az apja halálakor csak 10 éves László felnőtt, és személyében egy igencsak erőskezű, és katonailag aktív királyt tisztelhetünk. Luxemburgi Zsigmond uralkodása elején amúgy magyar trónkövetelőként is feltűnt a dalmáciai partoknál. Zsigmond viszont sikeresen kiszabadult a főurak fogságából, így a Nápolyi László jelentette fenyegetést is kiküszöbölte. László, majd a halála után uralkodó testvére, II. Johanna magyar trónigénye ettől még megmaradt, és természetesen a sírján is feltűnik. Ez fennmaradt a S. Giovanni a Carbonara templomban, ahol már csak azért is különleges látványt nyújt, mert a korabeli szokásoktól eltérően a síremlék tetején nem egy mennyei figurát találunk, hanem a lovon ülő, és kardját kirántó Lászlót. A 18 méter magas síremléket a firenzei Márk és András mesterek készítették II. Johanna megrendelésére, és ezen szerepel mind a „Rex Hungariae” formula, mind a magyar sávokkal és a jeruzsálemi keresztekkel ötvözött Anjou liliomos címer.

Aragóniai Beatrix, Mátyás özvegye, aki Nápolyból Nápolyba tért vissza
Piazza Ruggiero Bonghi
Johanna halála után évekig dúltak a harcok, majd az Anjoukat az Aragóniai dinasztia váltotta Nápoly trónján, akik az elődök címeit is átvették. Aragóniai Beatrix apja, I. Ferdinánd így viselte többek között a Magyarország királya címet, miközben maximum annyi köze volt Pannoniához, hogy magyar segítséggel sikerült felszabadítania az oszmán uralom alól az 1480-ban megszállt Otrantót, illetve 1475-ben a lánya feleségül ment Hunyadi Mátyás magyar királyhoz. Beatrix túlélte a férjét, a Mátyás halála utáni küzdelmekben nem játszott dicső szerepet, ráadásul a Jagelló Ulászlóval között házassága is egy hatalmas tévedés volt: nem vette észre, hogy a szertartás során direkt vétett formai hibákat Bakócz Tamás, hogy utána Ulászló elválhasson köztudottan meddő „feleségétől”. Beatrix így élete végén hazatért a szülővárosába, ahol többször támogatta Péter ókeresztény mártír templomát, így halála után ott kapott szerény síremléket (Lásd oldalt. A fotó még filmes géppel készült, így ezt szkenneltük be).
A sírfelirat magyarul:
Vallásosságának és bőkezűségének köszönhetően itt nyugszik Aragóniai Beatrix, Magyarország királynéja, I. Ferdinánd nápolyi király lánya, aki kiválóan gondoskodott ezen szent testületről.


Türr István, Nápoly katonai kormányzója
Piazza Carolina
Beatrix halált követően is érdekes kapcsolatok szövődtek a Nápolyi királyság és Magyarország között. Például a 17-18. században számos nápolyi nemes keresett szerencsét a Habsburgok zsoldjában: a nápolyi Caraffák egyike, Antonio Caraffa az eperjesi vértörvényszék szervezőjeként és 18. század végi háborúk egyik sikeres tisztjeként szerzett magának hírnevet.
Széchenyi István többször is megfordult Nápolyban. 1814 novemberében például Murat nápolyi királyhoz küldték, mint az 5. huszárezred századosát és diplomatát. Murat 1815 tavaszán felmondta a Habsburgokkal között fegyverszünetet, Széchenyinek pedig menekülnie kellett Nápolyból, de a későbbiekben többször is visszatért, mint utazó.
Volt persze olyan magyar, aki Széchenyinél nagyobb nyomot hagyott maga után Nápolyban. A Garibaldi vezette „Ezrek” között magyarok is harcoltak, ráadásul Türr István Garibaldi jobbkezeként végig fontos szerepet töltött be a déli királyság területén folyó harcokban. Számos kuriózum, illetve hosszú távú következménnyel járó döntés kötődik Türr nevéhez, ezek egyike az immár sokadik magyar légió alapítása. Végül ez a légió lett „A” légió. Szintén szokás emlegetni, hogy a Bourbon-hadsereg elleni volturnói döntő csata során Türr szerepe kulcsfontosságúnak bizonyult. Meg is kapta jutalmát: Garibaldi őt nevezte ki Nápoly első kormányzójává. Feladata nehéz és körülményes volt, hiszen koordinálnia kellett a felszámolás alatt álló Bourbon adminisztráció, a jelen lévő garibaldista hadsereg, és a megjelenő szárd-piemonti erők között. Feladatát sikerrel oldotta meg, amit a későbbi karrierje is jelez. Türr hivatali székhelye a királyi palota melletti épületben volt, ahol most a Prefektúra működik. Emléktábláját Varga Tamás készítette, ezt 2002-ben Mádl Ferenc jelenlétében avatták az egykor főhadiszállásul szolgáló palota falán. Felirata:
Türr István garibaldista tábornagy, királyi altábornagy, Nápoly első kormányzója 1860-ban.

Itt találtok még képeket a Donnaregina Vecchia templomról.
Itt pedig egy ízelítő a San Giovanni a Carbonara templomhoz.

2 megjegyzés:

  1. A királyi palotában olvastuk Savolyai nevét és címerét ezt nem említette a fenti brszámoló!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos nem tudjuk értelmezni a fenti hozzászólást. A Savoya-i, vagy későbbi írásmóddal Savoia-i dinasztia tagjai kerültek Olaszország trónjára, ennek megfelelően a nápolyi királyi palota sorsát is meghatározták: ők semmivel sem ápoltak szorosabb kapcsolatot Magyarországgal, mint a többi európai dinasztia, bemutatásuk így szükségtelen egy magyar emlékeket felvonultató posztban.
      Amennyiben kedves olvasónk Savoyai Jenőre gondolt, úgy a hadvezér csak annyiban köthető Nápolyhoz, hogy ő koordinálta a Habsburg birodalom hadműveleteit, de Nápolyban nem volt aktív, a királyi palotához pedig semmi köze.
      Amennyiben a kedves olvasó elolvassa a királyi palotáról szóló írásunkat, találkozni fog a Savoya-i dinasztia nevével és címerével. További pontosításért állunk szíves rendelkezésére.

      Törlés