Szezonnyitás a Balatonnál, avagy látogatás Balatonalmádira és Felsőörsre

Május utolsó hétvégéjén a nyárias időjárás sokakat csábít a vízpart közelébe. A szezonnyitás alkalmával mi a Balaton mellett pihentük ki a hétköznapok fáradalmait, ahol Balatonalmádira és Felsőörsre látogattunk el.

Szombaton korán indultunk, hogy legyen turistáskodhassunk még, mielőtt elfoglaljuk a szállást, de Balatonakarattya és Balatonkenese magasságában tartottak egy triatlon versenyt, ami miatt szakaszosan lezárták a 71-es utat. Ezt nem lehetett elkerülni, mert a 710-est útépítés miatt zártak le, így csak ebédidő előtt érkeztünk a szállásunkhoz. Sebaj, a beígért eső elmaradt, így délután egy jót csobbantunk, majd megnéztük a Balatonalmádival szomszédos település Árpád-kori templomát.

Felsőörsi falu barátságos, hangulatos fő utcáján felfelé haladtunk, amikor is a Miske és a Malom-völgy sziklái között, a domb tetején megpillantottuk a lillás vörös kőből épült templomot, amely már első pillantásra lenyűgözött minket. Álmélkodás közben vettük észre, hogy egy idős hölgy közeleg, aki kinyitotta a templomot, és mondott pár érdekes információt is a helyről. Amúgy az egyházi épület környéke egy rendezett, kavicsokkal borított tér, ahol nem álltuk meg, hogy ne tegyünk zsebre pár kavicsot a gyűjteményünkbe.

Régen Örs falu állt itt. A települést az akkori kőfejtő telepei miatt Vágó-Örsnek, Kővágó-Örsnek is hívták, később a falu ketté vált Alsóörsre és Felsőörsre.

A 12. század végén az Örs család alapította meg a felsőörsi prépostságot, majd ebben a században a templom építése is elkezdődött. A kegyura évszázadokon keresztül a Batthyány család volt (az Örsöktől származtak), és ennek is a hercegi ága. A Mária Magdolnának szentelt templom épületét a háborúk és a rabló támadások sem kímélték, emiatt többször át is kellett építeni. Többek között ennek a felújítása is Padányi Bíró Márton veszprémi prépost, majd püspök nevéhez kötődik. 1943-ban a Műemlékek Országos Bizottsága segítségével sikerült megmenteni a teljes pusztulástól.

Az átépítések előtt még egyhajós templom nyitott oldalcsarnokokkal, pilléres karzatokkal rendelkezett. Az utóbbiakat később egyszerűbb szerkezetre cserélték. Szerintünk a templom egyik legszebb dísze a bélletes kapu, de a homlokzat is nagyon tetszett. A timpanonnal záródó bejárat felett faragványokra lettünk figyelmesek, amelyeken templomalapító család tagjait és az áldást osztó püspök alakját örökítették meg.

A kapu két oldalán látható kapuőrző oroszlánok már meglehetősen elkoptak, de legalább korabeliek, és kevés ilyen maradt fenn a volt hódoltsági területen.

A másik különlegességet a templomhomlokzat második szintjén találjuk: az oromzatos, félköríves, egymástól kettős csomóval elválasztott nyílások igazán eredetiek. Az Árpád-kori román stílusra jellemző Herkules-csomónak nevezett díszítés – a hiedelmek szerint – a rossz szellemek elleni védekezésre szolgált. Ilyen díszítés forma Magyarországon még Pannonhalmán fordul elő, de a felsőörsi maradt meg leglátványosabban.

A ma látható háromhajós templom félköríves szentély-apszissal, két egyenes záródású, dongaboltozatos mellékhajóval és ikerablakokkal rendelkezik. A sekrestyét később építették hozzá, amelyben szép freskórészletek láthattunk. A kváderkövekből épült torony második szintjén látható nyolcszögű díszítés már a 14. századból származik és a gótikus stílust idézi. Az évek során bevakolt tornyokat és párkányokat Vurglich Ágoston prépost 1895-ben tisztíttatta meg a vakolattól. Biztonsági okokból a toronyba nem lehet felmenni, pedig szívesen megcsodáltuk volna innen a balatoni panorámát.

A templom belseje is őriz kincseket: az előtérben van egy faragott kereszt, amelyet Mészáros Mihály faragott.

Az előcsarnok egyik díszítő eleme a román kori sírzárkő. A baloldali oldalcsarnokban Bűnbánó Magdolna kora 18. századi szobra található. A gazdagon díszített főoltár és a bal oldalon látható szószék barokk stílus jegyekkel rendelkezik. Az 1743-ban készült szószéken a négy evangélista szobra található. Az alján egy gyümölcs formájú díszítés látható.

A szentélyben Biró Márton főpapi trónusát láthattuk, amelyet Szent Márton lovas képe ékesít.

A főoltár Mária Magdolnát ábrázolja, amelyen a „Grandia mala mea” (az én sok szenvedésem) felirat látható (ez Padányi Bíró Márton küzdelmeire utal, és amilyen harcos természetű volt, nemcsak egyházszervezési okokból került konfliktusba sok-sok kortársával).

A török háborúk okozta tüzek miatt a főhajó és az emeleti mennyezetet tönkre ment, de 1736 és 1737 között sikerült helyreállítani. Az árkádívvel megtört főhajó karzatának nyílásait is másképpen renoválták. A mennyezet boltozatot kapott és a toronyablakok kivételével a román stílusú nyílásokat befalazták, de ez belülről – szerintünk – hangulatos és különleges színvilágot kölcsönöz a mellékcsarnokoknak.

A jobboldali csarnokban Szegedy János prépost nyugszik.

A baloldaliban a Bűnbánó Magdolna szobron kívül érdemes megemlíteni az itteni fülkesírokat is, amelyek arra utalnak, hogy a torony aljában lehetett az Örsi család temetkezőhelye (a régészeti feltárások alkalmával összesen 38 sírt tártak fel itt).

A karzaton eredetileg egy kicsi ötregiszteres orgona állt, ami ma már géppel működik. A templomtér jó akusztikája miatt nyáron hangversenyeket is tartanak. A karzat diadalívén „Megdicsőítette és megdicsőíti Isten e sziklát" szöveg olvasható latinul. A diadalív közepén az Örsi család utódai, a Batthyány család címere figyelhető meg. A kronosztikonban (a latin nyelvű verses felirat, melynek kiemelt betűit összeadva évszámot kapunk) az 1747-es évszám az újjáépítés végét jelzi.

A jobb oldali karzat Szent Rozália oltárképét Niklesz prépost rendelte meg 1833-ban. Látható még itt egy Madonna-kép, melyet Szoldatics Ferenc 1854-ben készített. Az oldalkarzaton található Mária Magdolna oltárképét Hermann János készítette 1868-ban, ez a kép 1943-ig a főoltárnál volt.

A templomban még láttunk egy 19. századi Szent Családot ábrázoló képet és egy fogadalmi képet is.

A templom mellett egy borospincét is felfedeztünk, melynek környezete tele volt kaktuszokkal, fűszernövényekkel és nem utolsó sorban levendulával.

Illatfelhők mámorában indultunk vissza a szállásra. Útközben a templomról beszéltünk, amely szerintünk kihagyhatatlan, ha erre jártok. Még mi is biztosan visszatérünk, mert rengeteg látnivalót fedezhetünk fel a környéken, hiszen a Balaton vidéke nem csak vízi paradicsom.

A vacsora után kisétáltunk a Balatonalmádi mólóra, ahol a vérszívók csipkedésével nem törődtünk, mert a figyelmünk a szép esti fényekre terelődött.

A hangulatot fokozta a békák zenéje és a szezont nyitó tűzijáték látványa is remekül zárta az esténket. Ezt csak megkoronázta, hogy a hold is tette a dolgát: Siófokról elindult felénk az ezüsthíd.

Köszönjük az élményt.

A reggeli órákban még néhány fotó erejéig sétáltunk a part mentén, majd elindultunk a családi találkozónkra Balatonlellére, ahonnan már haza vezetett az utunk.

Nekünk nagyon tetszettek a látottak. Reméljük, hogy beszámolónk másoknak is kedvet csinál a kiránduláshoz.

További fotókat itt láthattok a felsőörsi templomról.

Itt találjátok a nappali Balatonalmádiról készült képeket.

Ezeket pedig Balatonlellén fotóztuk.

Kecskeméten jártunk

A pünkösdi hétvége és a kellemes tavaszi időjárás valószínűleg mindenkit a szabadba csalt. Nekünk is voltak terveink, de a sors közbeszólt, és egy rögtönzött ötlet folytán ellátogattunk Magyarország nyolcadik legnagyobb városába, ahol felfedeztük a hely nevezetes épületeit. Kecskemét Duna-Tisza között található. A várost Budapestről, az M5-ös autópályán könnyen megközelíthetjük, így a városnézés délutáni programnak (is) jó, és ha már ott voltunk, akkor be is számolunk a látottakról.

A település nevének eredetét – a szakemberek szerint – nehéz meghatározni. Néhányan úgy vélik, hogy a kecske szón alapul, a mét pedig járást jelent. Mindenesetre az biztos, hogy Kecskemét hamar központi vásárhellyé vált és a vámszedők jól kihasználták földrajzi helyzetét. 1368-ban már mezővárossá fejlődött, majd a török hódoltság idején menedékhelyet adott a környező elpusztult falvak lakóinak. A kézműves céhek a 16. században alakultak ki, a birtokokon és a pusztákon külterjes állattartással, pásztorkodással foglalkoztak. A város a földesúri függéstől a 19. század első felében önerőből szabadult meg, ekkor kezdték el az első állandóan lakott tanyák kialakítását. A fejlett mezőgazdaság és a Kiegyezést követő ipartelepítés előrelendítette a települést, viszont az igazi ugrást a filoxéria jelentette, ugyanis a járvány itt alig pusztított, ami elősegítette a szőlő-gyümölcs gazdaság térnyerését, vagyis a konzervipar megjelenését, ami természetesen jelentős bevételeket eredményezett. A késői gazdasági robbanásnak volt egy olyan esztétikai jellegű mellékhatása is, hogy Kecskemét a 19. század második felétől kezdte el kialakítani a reprezentatív központját, amely így meglehetősen harmonikusra sikeredett, és a korból adódóan a városkép kialakításakor gyakran alkalmazták a historizáló és a szecessziós stílust. Ez utóbbit a magyarországi építészetben az 1890-es években kezdték használni, egyik legismertebb magyar mestereként Lechner Ödönt szokták megemlíteni.

Miután megérkeztünk a város központjába, hamar megtaláltuk az ismert Cifrapalotát. A Rákóczi út és a Szabadság tér találkozásánál álló egykori bérház ma képtárként és múzeumként üzemel. 1902-ben Márkus Géza tervei alapján emelték, homlokzatán színes majolika díszítések láthatóak, amelyek népművészeti motívumokat reprodukálnak. A díszes kiképzésű, magas tetőcserepeket a Zsolnay porcelángyárban készítették. A ház 1983 óta nyújt helyet nagy festőművészek alkotásainak. Most zárva volt, de volt itt Munkácsy Mihály, Székely Bertalan, Márffy Ödön, Gulácsy Lajos, Rippl-Rónai József, Vaszary János, Czigány Dezső, Anna Margit, Ámos Imre, Barcsay Jenő és Egry József kiállítás is, ráadásul itt található az ország legnagyobb Mednyánszky-gyűjteménye is. A Képtár igen gazdag miskei Tóth Menyhért (1904–1980) műveiben (2000 festmény és 8000 grafika).

A Cifrapalota szemközti oldalán magasodik az egykori hagymakupolás zsinagóga. 1860-ban épült Zitterbarth János tervei alapján mór-romantikus stílusban, vagyis ez még a historizáló eklektika terméke. A nagy 1911-es földrengés során károk érték, és ekkor a hagymakupolát lótusz formájúra cserélték. Az épület igen hangsúlyos, több mint 19 méter magas. Hármas kapuval, díszes körablakokkal rendelkezik. A kis tornyai kihangsúlyozzák a homlokzatot. A belsejét átalakították és új funkciót kapott, ma már a Technika és Tudomány háza. A kecskeméti zsidó közösségből ugyanis alig élte túl valaki a második világháborút, így a funkcióját vesztett épületet a város 1966-ban megvásárolta, 1974-ben pedig átalakíttatta.

A Cifrapalota másik oldalán, az út túlsó felén találtuk a Református Újkollégiumot, ami 1911–12-ben épült Mende Valér tervei alapján. Ablakait Róth Miksa testvére, Róth Manó készítette, miközben a kovácsoltvas elemek Tiringer Ferenc műhelyében származnak. Itt is találunk Zsolnay kerámiákat: a Cifrapalota felé eső sarok pirogránit elemeit a tervező saját kezű rajzai alapján csinálták a pécsi gyárban (lásd lent). További információkat itt (http://www.szecessziosmagazin.com/magazina/mendevalerujkollegium.php) olvashatsz az épületről. Mende Valérhoz köthető a tér szemben álló sarkán álló úgynevezett Luther-palota is, amely eredetileg az evangélikus egyház bérháza volt, illetve a helyén állt az az evangélikus iskola, ahol Petőfi Sándor is tanult.

A négy jelképes épület után a történelmi főtér felé sétáltunk, ahol – országban egyedülálló módon – szinte az összes felekezet temploma egy helyen látható. A török hódoltság ideje alatt épült a református templom, a város legrégebbi épületeként számon tartott Barátok templom (Szent Miklós templom), az Evangélikus templom, a Kecskeméten letelepedett görög kereskedők által építtetett Szentháromság ortodox templom, a 18. század elején emelt piarista templom is itt van, de a téren magasodik a város talán legismertebb egyházi épülete, a 73 méter magas Nagytemplom, amit a Szent Miklós templommal együtt belülről is megnéztünk.

Előtte persze elhaladtunk az 1909-ben, Korb Flóris tervei alapján emelt Népbank (lásd fent), illetve az ezzel átellenes oldalon található Református templom között. Az utóbbit azért kellett felépíteni, mert a török hódoltság során katolikusok és kálvinisták által közösen használt Szent Miklós templomból ki kellett költözni az utóbbiaknak, akik 1690–1694 között felépítették a saját templomukat. Késő reneszánsz stílusából vajmi kevés maradt meg, ugyanis ezt is barokkosították, illetve a copf stílus is rajta hagyta a jegyét. A középkori hagyományokat viszont máig idézi a templom melletti árkádsor.

Ha a Hírös forrás szökőkúttól nem a Nagytemplom felé, hanem nyugati irányba tartunk, akkor pedig egy tüneményes utcácskában, az Arany János utcában (lásd lent) jobb oldalt találjuk az Ybl Miklós tervei alapján emelt evangélikus templomot.

A szökőkúttól (lásd fent) mi természetesen előre haladtunk, és kilyukadtunk a Kossuth térre. Természetesen van itt Kossuth szobor is (lásd balra lent), amelynek az az apropója, hogy Kossuth Lajos 1848. szeptember 25-én a régi vásártéren mondta el híres hadba hívó beszédét. Eredetileg Fadrusz Jánost kívánta felkérni a város, de a művész halála meghiúsította a tervet. Így lett Telcs Ede alkotása a kecskeméti Kossuth-szobor (lásd balra lent). Ezt 1906 júliusában avatták, igaz nem a vásártéren: a művek ugyanis összhangba kellett állnia a környező épületekkel, és a Városháza, illetve a Református templom közötti térszakasz tűnt a legideálisabb helyszínnek. Ne csodálkozzunk, ha Rodin Gondolkodója jut eszünkbe a mellékalakról. Maga Telcs is a híres alkotásból indult ki, amikor megálmodta a kossuthi jeladásra váró személyt. A szoborról további információkat itt olvashatsz.

A Kossuth tér leglátványosabb helyére, a város tényleges központjába így a Címerdomb (Pálfy Gusztáv, Farkas Gábor, 1984, lásd jobbra fent) került, amelyet a „0” kilométer funkcióján túl – 176 db település, köztük Kecskemét testvérvárosai távolságát mutatja (lásd jobbra fent) – kiváló csúszda. Amikor ott jártunk, éppen egy angliai iskola diákjai ismerkedtek a köztéri alkotás eme praktikus felhasználási formájával.

Ezt követően gyorsan bementünk a Nagytemplomba. Ennek a hivatalos neve: Urunk mennybemenetele társszékesegyház, és a térség legnagyobb temploma, amely 1774 és 1799 között épült copf stílusban Osvald Gáspár piarista szerzetes tervei alapján. A kivitelezést Fischer Boldizsár irányította, de ekkor még csak zsindely fedte. A tetőt Hausperger Márton kecskeméti mester készítette. A toronysisak 1803 és 1806 között készült el és a rézlemezburkolata 59 mázsát nyom. A torony 1819-ben leégett, és csak 1863-ban állították helyre. A toronyban jelenleg három harang található (az I. világháború előtt még hat harang volt).

A templomban klasszicista stílusjegyek figyelhetők meg. A tornyon a korinthoszi fejezetű lizénák (szögletes féloszlopok) állnak, melyek fölnyúlnak a templom tetejéig. A bejárat vörös márványból készült, de a belső térben is láthattunk ebből a márványból készült tárgyakat (keresztelőkút, szentélykorlát, örökmécsestartó). A bejárat fölött látható szoborcsoport Jézust ábrázolja, amint éppen átadja Szent Péternek a Mennyország kulcsát. A torony melletti mellvéden a négy evangélista szobrára (Lukács, Máté, Márk, János) figyeltünk fel. Mindegyikük kezében könyv és íróeszköz van, de láthatóak a jelképeik is (Máté: angyal, Márk: oroszlán, Lukács: ökör, János: sas). Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, illetve az I. és II. világháborúban elhunyt hősök emlékére a templom külső falán három emléktáblát helyeztek ki. A főhomlokzat fülkéiben Szent István és Szent László király szobra, a timpanonban pedig egy Patrona Hungariae dombormű látható.

A templom tűzfigyelő erkélyét a nyári hónapokban megnyitják a látogatók számára, ahonnan szép a kecskeméti panoráma. Az órát 1889-ben a Johann Manhardt királyi udvari toronyóragyár készítette, és ez az ország egyik legrégebbi ma is működő órája, illetve Magyarország legnagyobb számlapú toronyórája is. A 242 centiméteres nagymutatóval rendelkező óra 112 éve pontosan jelzi az időt. 1960-as évek végéig ez volt a város egyetlen köztéri órája, azóta a többi templomon is van időmérő.

Májusban már az esküvői szezon is elkezdődik, így a belső terében az érdekes növénnyel díszített padsorok tűntek fel először (biztos nekünk akartak ihletet adni). A személyes jellegű meglátásokat persze hamar követték a művészeti tárgyúak, így folytattuk a szisztematikus felfedezést.

A templom két mennyezetfreskója, a kupolafreskó és a szentélyfreskó Lohr Ferenc alkotása. A belső tér egyéb bibliai alakjai Roskovics Ignác művészetét dicsérik. A legelső mennyezetfreskón a kecskeméti Öregtemplom hatalmas tornyát láthatjuk, amit Mihály és Gábor arkangyal karddal és liliommal őriz. A középső freskón a város védőszentjét, Szent Miklós alakját figyelhetjük meg a pásztorbotjával és egy öreg pásztor éppen kecskegidát ajánl fel neki. Fölöttük az angyal Kecskemét címerét tartja. A szentély felőli kupolafreskó nagyobb a többinél, és magyar szenteket, királyokat, boldogokat ábrázol, akik éppen a Magyarok Nagyasszonyaként ábrázolt Szűz Máriának hódolnak.

A templomhajóban hat mellékoltárt láthattunk. Baloldalt az első oltár Szent Józsefé, Merész Gyula alkotása. A második a legszebb és legértékesebb: ezen Szűz Mária képzeletbeli kecskeméti látogatását örökítették meg. Ezt a kecskemétiek Barackvirágos Máriának nevezik. Eredetileg itt Szt. Mihály oltára állt, de az kifakult, így le kellett cserélni. Az 1790-ből származó copf stílusú szószék talapzatán gyümölcscsokrot formáltak meg. A díszes szószék mellett található a templom legrégebbi oltárképe, amely Szent István királyt ábrázolja, amint felajánlja Szűz Máriának a koronát. Az 1778-ban festett, 24 négyzetméteres főoltárképen Krisztus mennybemenetelét ábrázolták. Eredetileg itt Falkoner Ferenc hasonló témájú műve állt: ezt most a bejárat jobb oldalán találjuk.

A bejárat felett tág karzaton láthatjuk a hatalmas 3 312 sípos orgonát, ami nem csak miséken, de hangversenyeken is megszólal. A templom első orgonája a pesti Invalidusház templomából szállították ide 1784-ben. 1885-ben egy Országh Sándor-féle orgona került a helyére, de – más épületekhez hasonlóan – az 1911-es hatalmas földrengés ebben is károkat okozott, amelyeket a pécsi Angster cég javított ki, majd 20 évvel később a teljes orgonát újjáépítették. 1992-ben teljes átalakítást végeztek rajta, amikor a sípok kivételével teljesen újjáépítették.

Ha a Nagytemplomtól nyugati irányba haladunk, akkor a modern épület szomszédságában egy másik gyöngyszemet találunk: a szecessziós stílusú volt Iparosotthont, amelyet Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján építettek 1906–07-ben.

Szent Miklósnak szentelték a tér másik templomát, ahova szintén be tudtunk menni. Ez a város legrégebbi két hajós temploma, és a 13. században gótikus stílusban épült. Jellegzetessége, hogy a város védőszentjének ünnepén a nap éppen megvilágítja a fehér márványból készült főoltárt.

A templom belsejében először az érdekesen elhelyezett oltárokra lettünk figyelmesek. A három mellékoltár képeit és a Szent Miklós legendáját ábrázoló főoltárt kecskeméti művészek készítették. Ez utóbbi két oldalán Szent Péter és Pál szobra áll. A mellékoltárokat Assisi Szent Ferenc és Padovai Szent Antal tiszteletére szentelték. A templom jobb oldalán látható szószék és a kórus között találtuk a harmadik mellékoltárt. A színes ólomüveg ablakokon Szent László királyt, Assisi Szent Ferencet, valamint Imre herceg alakját láthattuk. A templom orgonája is lenyűgöző, melynek eredeti változatát Mooser Lajos 1860-ban készített, de ezt 1928-ban Angster József és fia átépítette, majd pneumatikus vezérlést is kapott.

A templom gótikus lábazatát és támpilléreit a 15. században építették. 1647-től a ferencesrendi szerzetesek temploma lett, ezért is nevezik a „Barátok temploma” -nak.

Több bővítésen is átesett a templom, amikor a hajót és a szentélyt meghosszabbították, illetve hozzáépítették a Szent Anna kápolnát. A török hódoltság alatt jelentős károkat szenvedett, az eredeti fatornyát az 1678-as tűzvész miatt már kőből építették újjá. 1777 és 1784 között az épületet barokk stílusban renoválták, a torony magasságát pedig 1799-ben copf stílusban növelték. A mai romkert helyén álló egykori temetőt 1777-ben zárták be. Az 1911-es földrengés ezt a templomot se kímélte, majd 1912-ben a boltozatát már vasbeton felhasználásával állították helyre. A lourdes-i kápolnát 1931 és 1933 között alakították ki, illetve a kőkerítés népies kovácsoltvas kapui is ekkor készültek el. A romkert kialakítását Mayer Antal tervezte 1974-ben. A templom mai kinézetéhez még Blaskovics Mihály, Ádám Gyula, Fundschler Mór, Barton Alfréd, és Papp László mesterek járultak hozzá. A templomnak négy harangja van, amelyeket Szlezák László készített 1926-ban Budapesten.

A templom bejárata előtti falat az úgynevezett Kálvária-szoborcsoport díszíti, amelynek az eredetije többek között Dunaiszky Lőrinc nevéhez köthető. Dunaiszky más műveiről itt is olvashattok. A jelenlegi változat több elemből áll, mai alakját 1982-ben nyerte el.

A templomok látogatása után sétáltunk a téren, és megnéztük a Városháza épületét. Nem először járunk már itt és ez az épület szerintünk a legszebb és legkülönlegesebb itt Kecskeméten. Az épület homlokzatát díszítő harangok nem csak szépek, hanem működnek is: minden egész órában a „Kecskemét is kiállítja nyalka verbunkját” szólaltatják meg, amit mi is meghallgathattunk.

Az épületet 1893–97-ben Lechner Ödön és Pártos Gyula építészek tervei alapján emelték (igazából Pártos a vállalkozó volt csak, de minden művészhez kell valaki, aki eladja az alkotását). A csipkés reneszánsz kastélyokra emlékeztető, majolikával díszített homlokzata ámulatba ejti az embert. A külseje mellett a belseje se elhanyagolható. A díszteremben található freskók Székely Bertalan munkáját dicsérik: a Vérszerződést és a Ferenc József megkoronázását ábrázolják. Van itt Horthy Miklós bevonulását ábrázoló alkotás is, amit a második világháború után lemeszeltek, majd csak 2014-ben állítottak helyre. A közgyűlési terem másik dísze a 12 mázsa súlyú, 62 izzóból álló csillár.

A Városháza közelében található a bécsi Fellner és Helmer-féle cég tervei alapján készült épületben a Katona József színház. Előtte pedig egy barokk Szentháromság szobor áll, amelyet 1742-ben emeltek Conti Lipót Antal tervei alapján. Hagyományos fogadalmi oszlopról van szó, amelyet a városban pusztító pestisjárvány emlékére emeltek.

Ezt követően visszafordultunk a Cifrapalota irányába, és végigsétáltunk a Rákóczi úton, ami kiváló választásnak bizonyult, ugyanis ezt eleve városi Sugárútnak szánták, így többi jellegzetes épület is övezi.

Például közvetlenül a volt zsinagógával szemben, a 3–5-ös szám alatt belefutottunk a volt Gazdasági Egylet Székházába, kaszinójába és bérházába, amely Jánszky Béla és Szivessy Tibor tervei alapján épült 1910–11-ben szecessziós stílusban. Most az MTA Regionális Központja. Itt az emléktábla alapján 1913. február 1-jén Bartók Béla is koncertezett. Közvetlenül mellette pedig a Kecskeméti Törvényszék 1904-ben emelt épülete található.

A Rákóczi út végén található a Katona József park, benne a katona József múzeummal, illetve a park túloldalán a vasútállomással, viszont ide már nem mentünk be.

Összességében nekünk nagyon tetszett a látvány. Egy nagyon kellemes délutánt tölthettünk ebben a szép városban és ajánljuk mindenkinek, hogy menjen el, aki még nem járt erre.

További képeket itt találtok a Cifrapalotáról.

További képeket itt találtok a Református Újkollégiumról.

További képeket itt találtok a Nagytemplomról.

További képeket itt találtok a Barátok templomáról.

További képeket itt találtok a Városházáról

Íme az, ami még ezeken felül kimaradt.

A fiumei úti sírkertben jártunk

A világhálón rengeteg olyan programot találunk, amely az agyunkat és a testünket is megmozgatja. Így bukkantunk a Fiumei Sírkert honlapján azon információra, miszerint a szokásos túrákon kívül az Emlékhelyek Napja alkalmából különleges programok is várhatók. Gyorsan lecsaptunk a lehetőségre és regisztráltunk a Halhatatlan művészet – Szobrászok és szobrok nevű sétára, hiszen már korábban is voltunk a temetőben, ahol mi is el tudjuk olvasni ki hol nyugszik, de a sírkert művészettörténeti jellegéről szívesen hallottunk volna még újabb információkat. Közben természetesen rájöttünk, hogy a séták korántsem értek véget, és itt most is lehet jelentkezni a további alkalmakra. Jöjjön tehát pár információ és kép a május 12-ei élményeinkről.

A sírkert bejáratánál már láttuk, hogy nagy az érdeklődés az esemény iránt. A regisztráció gyorsan ment, a fülhallgató pár percnyi bizonytalankodás után végig korrektül működött. A vezetőnk először a temető általános bemutatásával kezdte, csak utána indultunk el a sírok felé. A hely funkciója ellenére szerintünk nyugalmat sugároz, kellemes sétálni a fák alatt, főleg a nyári melegben. Állítólag még futni is szoktak a hatalmas területen. A sírkert több mint temető: a sok fa, és a buja növényzet miatt ez részben botanikus kert, másrészt sétatér és műemlék park. Akár egy teljes napot is el lehet itt tölteni.

Mielőtt mesélnénk a sírokról, íme pár információ a hely történelméről. A sírkert 19. század közepén nyílt meg Pest köztemetőjeként, viszont a század végére a főváros legnívósabb kegyeleti helyszíne lett. Deák Ferenc- (Gerster Kálmán tervezte), Batthányi Lajos- (Schickedanz Albert alkotása), Kossuth Lajos- mauzóleuma is itt található. Az utóbbi a legnagyobb síremlék és szintén Gerster alkotása. Az első nagy személyek, akik itt nyugszanak: Egressy Béni, Garay János és Vörösmarty Mihály.

1885-től a hely dísztemetői rangot kapott, majd Gerle Lajos és Hegedűs Ármin tervei alapján 1908-ra elkészült az árkádsor is, amely mellett sétánk alatt többször is elmentünk. Az árkádsor után nyugszik Jókai Mór, akinek a síremlékét Kismarty-Lechner Jenő és Füredi Richárd alkotta, de az árkádsor környékén nyugszik Ady Endre is, akinek a síremlékét Csorba Géza tervezte.

00_IMG_3612

A világháborúk alatt néhány parcellát felszámoltak, majd átépítettek, ekkor alakult ki az úgynevezett „Művészparcella”. Ide a kulturális élet nagyjait temették el. Természetesen a politikusok számára is presztízskérdés volt, hogy hol nyugodjanak, így hazánk nagyjai közül sok fontos ember választotta a fiumei úti sírkertet temetkezési helyszínül.

A szovjet hadsereg sajnos nagy kárt okozott a kertben, egy időre be is zárták. Később a temetőt 1956-ban Nemzeti Panteonná nyilvánította a Fővárosi Tanács és ezek után csak a társadalmi, politikai, kulturális és tudományos élet kiemelkedő alakjait temethették el. A korszak próbálta kisajátítani a helyet, így kialakították a munkásmozgalmi parcellát. Ez viszont hozzájárult ahhoz, hogy a fiumei úti sírkert a Kádár-korszakban a közvélemény szemében kommunista temetővé vált és ekkor inkább a Farkasréti, illetve a Kozma utcai zsidó temető volt a népszerűbb. Ez a szemlélet Antall József miniszterelnök 1993-as temetésekor változott meg. Újratemették Bethlen István miniszterelnököt is, vagyis csak jelképesen, mert a maradványait nem találták meg. A Rendszerváltozás utáni közjogi méltóságok közül itt nyugszik Mádl Ferenc (a meglehetősen modern síremléket úgy alakította ki a tervezője, hogy a halál évfordulóján az üveget érő nap egy keresztet rajzol a mellette lévő sírra), Horn Gyula, Szabad György. A kulturális élet nagyjai közül Faludy Györgyöt, Kertész Imrét, Zwack Pétert itt kísérték az utolsó útjukra. A temető fenntartója 2016-től a Nemzeti Örökség Intézete.

A tematikus sétánk elején először Ráth György sírjánál álltunk meg (balra lent). A síremlék egy szobor, amely három női alakot ábrázol, akik a művészeteket jelképezik. Ráth György az Iparművészeti Múzeum alapítója és első igazgatója volt. A sírt Maróti Géza alkotta, aki bejárta ugyan a világot és nagy hírnévre tett szert külföldön, viszont itthon csak épületszobrászként, belső építészként alkalmazták. Munkái között megtalálhatjuk a Zeneakadémia homlokzatát és a Gresham-palotát is. Külföldi munkái Milánóban, Torinóban és Mexikóvárosban láthatóak.

A sétánkat Vásárhelyi Pál szekunder sírja mellett folytattuk (jobbra fent), melynek alkotója Grantner Jenő volt. A síremlékén Vörösmarty híres sírversét olvashatjuk, előtte fekszik az eredeti emlékmű. Vásárhelyi a Kőrösök és a Duna, Tisza több szakaszának felmérésével foglalkozott. A sírja eredetileg a Kútvölgyi út - Szilágyi Erzsébet fasor – Virányos út között fekvő Vízivárosi temetőben volt.

A gesztenye fák között haladva régi budai temetőből áthozott szekunder sírok közé jutottunk. A budai egy mára már felszámolt temető, amely a mai Kongresszusi Központ melletti területen, a Csörsz utca –Alkotás út – Jagelló út között feküdt. Ezt az 1960-as években számolták fel, azóta közpark, és gesztenyés kertként ismerik. Egyes sírokat ide, másokat pedig a farkasréti temetőbe szállítottak. Ennek köszönhető, hogy a fiumei úti temetőbe került egy különleges szobor, amely Szent Borbálát ábrázolja (balra lent). Ez Dunaiszky Lőrinc alkotása, és egyben a temető legrégebbi olyan alkotása, amelynek ismerjük az alkotóját, illetve a keletkezésének az évét. Az eredeti sírban nyugvó hölgy viszont a farkasréti temetőbe került. Dunaiszky nevét onnan is ismerhetjük, hogy a Szabó Magda-féle Abigél filmes változatában szereplő szobor is szintén egy Dunaiszky alkotás. A szobrász is ebben a temetőben nyugszik a Ganz-mauzóleum mellett.

Séta közben egy borostyánokkal körbevett karosszékre bukkantunk, ahol Ligeti Miklós nyugszik (jobbra fent). Ligeti a 19. és 20. század fordulójának egyik legjelesebb magyar impresszionista szobrásza volt. A leghíresebb szobra a Vajdahunyad várban található Anonymus. A karosszék formájú síremléket a székesfehérvári Bory Jenő készítette. Szerintünk különben ez egy igen érdekes és egyedülálló síremlékforma. Borynak több alkotása is megtalálható a temetőben, és aki elmegy az általa épített székesfehérvári Bory várba, az ott megtalálja ezen alkotások másolatát is.

A következő síremlék szintén Maróti Géza-féle alkotás. Horti Pál sírjának aranyozott mozaikja különösen tetszett nekünk. A sír Horti szecessziós festőművészetét jelképezi.

Nem messzire innen Horvai János sírja következett, rajta egy szenvedő Jézus alakkal, amely szintén Horvai alkotása. A szobrászművészt többek között onnan ismerjük, hogy ő készítette a Kossuth téren látható Kossuth szobrot.

A következő sír ábrázolásán látszik, hogy zenészeknek emelték: Hubay Jenő és Károly hegedűművészek és családtagjaik sírját Telcs Ede készítette.

Pásztor Jánosnak a szomszédos sarkon található nyughelye felé folytattuk a sétánkat, aki a Kossuth téri Rákóczi szobrot is tervezte. A síremléke is saját tervezésű, a karjait az égbolt felé táró földgömbön álló bronz női akt (Sic itur ad astra) megformálásához felesége állt modellt.

Pintér Jenő irodalmárunk síremlékét felesége rendelte meg. Kérése különleges volt: a ledöfött oroszlánt ábrázoló síremléket Bory Jenő készítette.

A sírkert belseje felé haladtunk, amikor egy újabb Telcs Ede-féle alkotást pillantottunk meg, ugyanis elérkeztünk Munkácsy Mihály síremlékéhez. A monumentális szobor egy kereszt mellett álló női alakot ábrázol, aki a kopjafára koszorút helyez. Telcs a munkát egy pályázat győzteseként készíthette el (balra lent).

Innen indul az úgynevezett „Művészparcella”. Sétánkat itt folytattuk, és először Zala György sírját néztük meg. A síremléken látható tondó Ligeti Miklós alkotása (fent középen).

A művészparcella egyik sarkánál is megálltunk (jobbra fent), ugyanis itt található Csontváry Kosztka Tivadar jelképes sírja. A festő eredeti sírhelyét elszámolták, hamvait összegyűjtötték, így már csak jelképesen emelhettek neki emléket az önarcképe alapján a Kerényi Jenő által megformázott szoborral. A temető nyilvántartása szerint a szobor 1961-ben készült el, de csak 1967-ben állították ki.

Csontváry sírja mellett kanyarodtunk, és egy újabb érdekes múlttal rendelkező síremlékhez érkeztünk. A vezetőnk elmesélte, hogy a Medgyessy Ferenc-féle támaszkodó hölgy szobra eredetileg más személy sírjára készült, de a megrendelő – Radnai Béla – egy kecsesebb, fonott hajú női alakot szeretett volna látni felesége sírján, így az első változat Medgyessy nyughelyére került. A második változat is elkészült, amelyet a szobrász ruskicai márványba faragott. Ennek gipsz másolata a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, másodpéldányai közül egy Debrecenben, egy pedig Hódmezőváráshelyen látható.

A többi sír között csak kapkodtuk a fejünket, hiszen sok ismert irodalmár, festő, színésznő nyugszik egymás közelében. Néhány közülük: Jókai Róza (Feszty Árpádné), Laborfalvi Róza (Jókai Mórné) és Feszty Masa (Jókai Róza és Feszty Árpád lánya) sírját Zala György szobrászművész alkotta. Szembe velük Babits Mihály nyugszik feleségével, Török Sophie-val, akiknek Ferenczy Béni formálta meg a sírját. Mellettük van Móricz Zsigmond nyughelye, ennek alkotója pedig Medgyessy Ferenc volt. Velük szembe a sírok között felfigyeltünk Ybl Miklós síremlékére is, amelyet Stróbl Adolf készített és ez is egy szekunder sír.

További sétánkat sajnos egyre jobban beárnyékolták a viharfelhők, de nem akartunk megfutamodni, így előkerestük az esernyőt. Pár lépés, és máris eljutottunk az egyik legimpozánsabb darabhoz, ugyanis a Donáth Gyula által tervezett Huszár Adolf sír kiemelkedik a környezetéből. Donáth a Párka-ábrázolású művével 1889-ben nyerte meg az 1885-ben elhunyt szobrászművész síremlékére kiírt pályázatot, igaz nem erről, hanem általában a tatabányai turulról szokták ismerni a nevét.

Az eső ekkor már egyre csak esett, amit a fák alatt könnyebben vészeltünk át. A következő sír mellett egy pillanatig elgondolkodtunk, ugyanis az érdekes madár forma olyan, mintha éppen a csapdájából szabadult volna. A szobrot Borsós Miklós alkotta és Heltai Jenő síremléke.

A csapat tovább haladt, így a folytatásban mi is a következő sír díszét csodáltuk, amit Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotott és egyben a művész nyughelye is. A kinyújtózó, felfelé feszülő emberi test vibrálóan élettel teli ábrázolásmódja az esőben még izgalmasabb látványt nyújtott számunkra.

Az esőből itt viszont már jó kis zápor lett, így behúzódtunk a fák alá, és a vezetőnk különféle történetekkel traktált, miközben vártuk, hogy az időjárás kegyesebb legyen velünk.

Persze a környező sírok se maradhattak ki: Darvas József – aki író, publicista, politikus, a népi írók mozgalmának egyik legjelentősebb tagja volt – tőrökkel ábrázolt sírját sokáig borostyánok takarták, később archív felvételekből jöttek rá a temető dolgozói, hogy eredetileg nem így nézett ki. A síremléket Varga Imre készítette.

Még itt a közelben láttuk Vigh Tamás sírját, amelyen a szobor saját alkotás. Címe: Múlt és Jövő.

Miután az eső egy kicsit alábbhagyott, bátorságot nyerve tovább indultunk. Clark Ádám sírjával szemben Heim Pál síremlékét is láthattuk. A gyönyörű alkotáson az ifj. Vastagh György által megformált anya látható gyermekeivel. A szobor az anyai szeretetet, a táplálást, a gondozást szimbolizálja A síremlék alsó részén Heim Pál portréja is látható. Ifj. Vastagh Györgyöt amúgy leginkább a budavári palotában található Lovát fékező csikós című szobráról ismerjük.

Már a temető kijárat felé haladtunk, amikor egy nyílt parkrészre értünk, ahol ravatalozó előtt bal oldalt Antall József miniszterelnök sírjára lettünk figyelmesek. Antall József végrendeletében azt kérte, hogy sírja fölött ne legyen kő. Ennek megfelelően a sírt csak körülveszi a díszítés, amely olyan, mint egy lepel. Ezt egyházi személyek alakjai húzzák szét, hogy aki arra jár, láthassa az egyszerű sírhelyet. A körülötte lévő alkotás Melocco Miklós műve.

Haladtunk tovább a kijárat felé, és elsétáltunk a Deák-mauzóleum mellett. Az impozáns síremlék egyben technikatörténeti kuriózum is, mivel a tetején látható 6 méteres szobor volt az első, amit egyben öntöttek ki az akkori Magyar Királyságban. A mauzóleum belsejét gyönyörű freskó díszíti, de ezt most nem tudtuk megnézni, talán majd egy következő alkalommal ezt sem hagyjuk ki. 1876. január 29-én Deák Ferencet a nemzet halottjának nyilvánították. Az állam által finanszírozott temetésre 1876. február 3-án került sor. A végleges síremlék elkészítésére 1876. április 1-jén írtak ki pályázatot, amit Gerster Kálmán nyert meg. A Deák-mauzóleum épületét 1887. május 21-én avatták fel ünnepélyes keretek között.

Lassan haladva már azon gondolkodtunk, – az újabb eleredő eső miatt – hogy félbehagyja a sétát távozunk a helyszínről, de útközben még megálltunk Fadrusz János sírjánál, amit szintén egy Fadrusz alkotás, az úgynevezett Fadrusz-kereszt díszít. A feszület megformálásához a művész saját magát kötözte fel modellként, amiről fotók készültek, hogy pontosan lássa miként változik a test ebben a helyzetben. A realista alkotás 1892-ben nagy sikert ért el a Műcsarnok kiállításán. A feszület akkora népszerűségnek örvend, hogy több másolat is készült róla: van ilyen a budapesti 18. kerületben, Gödöllőn (a strand felé vezető út mentén a premontreiek 1927-ben létesített kis temetőjében), de a szegedi Fogadalmi templomban is. A kereszt még az angliai Exeterbe is eljutott! Miután kissé arrébb mentünk, a temetőn belül is belefutottunk egy másolatba (lásd lent).

Nem messze a kereszttől Schikedanz Albert – a Szépművészeti Múzeum és a Batthyány mauzóleum tervezője – sírján egy magát lepellel betakaró női alak látható. A szobrot Moiret Ödön készítette.

Egy pietà volt az utolsó emlékmű, amit még meg tudtunk nézni. Zala György a megszokottól eltérően ábrázolta az egyházi témát, ugyanis itt Szűz Mária Jézus halálakor Magdolnát vigasztalja. A mű eredetije a Pécsi püspöki palotában látható, a sírban pedig Lukács Antal nyugszik.

Ezt követően sajnos már nem maradhattunk, ugyanis volt egy családi programunk, így rohannunk kellett. A hatalmas területen fekvő sírkert viszont még számos kincset rejt, amit érdemes felfedezni. A mostani sétánk hangulatát az eső egy kicsit megzavarta, de nem szomorkodunk emiatt, mert még biztosan ellátogatunk a nyugalom eme „szigetére”. Tegyétek ezt meg Ti is.

További képeket itt láthattok.