Szezonnyitás a Balatonnál, avagy látogatás Balatonalmádira és Felsőörsre

Május utolsó hétvégéjén a nyárias időjárás sokakat csábít a vízpart közelébe. A szezonnyitás alkalmával mi a Balaton mellett pihentük ki a hétköznapok fáradalmait, ahol Balatonalmádira és Felsőörsre látogattunk el.

Szombaton korán indultunk, hogy legyen turistáskodhassunk még, mielőtt elfoglaljuk a szállást, de Balatonakarattya és Balatonkenese magasságában tartottak egy triatlon versenyt, ami miatt szakaszosan lezárták a 71-es utat. Ezt nem lehetett elkerülni, mert a 710-est útépítés miatt zártak le, így csak ebédidő előtt érkeztünk a szállásunkhoz. Sebaj, a beígért eső elmaradt, így délután egy jót csobbantunk, majd megnéztük a Balatonalmádival szomszédos település Árpád-kori templomát.

Felsőörsi falu barátságos, hangulatos fő utcáján felfelé haladtunk, amikor is a Miske és a Malom-völgy sziklái között, a domb tetején megpillantottuk a lillás vörös kőből épült templomot, amely már első pillantásra lenyűgözött minket. Álmélkodás közben vettük észre, hogy egy idős hölgy közeleg, aki kinyitotta a templomot, és mondott pár érdekes információt is a helyről. Amúgy az egyházi épület környéke egy rendezett, kavicsokkal borított tér, ahol nem álltuk meg, hogy ne tegyünk zsebre pár kavicsot a gyűjteményünkbe.

Régen Örs falu állt itt. A települést az akkori kőfejtő telepei miatt Vágó-Örsnek, Kővágó-Örsnek is hívták, később a falu ketté vált Alsóörsre és Felsőörsre.

A 12. század végén az Örs család alapította meg a felsőörsi prépostságot, majd ebben a században a templom építése is elkezdődött. A kegyura évszázadokon keresztül a Batthyány család volt (az Örsöktől származtak), és ennek is a hercegi ága. A Mária Magdolnának szentelt templom épületét a háborúk és a rabló támadások sem kímélték, emiatt többször át is kellett építeni. Többek között ennek a felújítása is Padányi Bíró Márton veszprémi prépost, majd püspök nevéhez kötődik. 1943-ban a Műemlékek Országos Bizottsága segítségével sikerült megmenteni a teljes pusztulástól.

Az átépítések előtt még egyhajós templom nyitott oldalcsarnokokkal, pilléres karzatokkal rendelkezett. Az utóbbiakat később egyszerűbb szerkezetre cserélték. Szerintünk a templom egyik legszebb dísze a bélletes kapu, de a homlokzat is nagyon tetszett. A timpanonnal záródó bejárat felett faragványokra lettünk figyelmesek, amelyeken templomalapító család tagjait és az áldást osztó püspök alakját örökítették meg.

A kapu két oldalán látható kapuőrző oroszlánok már meglehetősen elkoptak, de legalább korabeliek, és kevés ilyen maradt fenn a volt hódoltsági területen.

A másik különlegességet a templomhomlokzat második szintjén találjuk: az oromzatos, félköríves, egymástól kettős csomóval elválasztott nyílások igazán eredetiek. Az Árpád-kori román stílusra jellemző Herkules-csomónak nevezett díszítés – a hiedelmek szerint – a rossz szellemek elleni védekezésre szolgált. Ilyen díszítés forma Magyarországon még Pannonhalmán fordul elő, de a felsőörsi maradt meg leglátványosabban.

A ma látható háromhajós templom félköríves szentély-apszissal, két egyenes záródású, dongaboltozatos mellékhajóval és ikerablakokkal rendelkezik. A sekrestyét később építették hozzá, amelyben szép freskórészletek láthattunk. A kváderkövekből épült torony második szintjén látható nyolcszögű díszítés már a 14. századból származik és a gótikus stílust idézi. Az évek során bevakolt tornyokat és párkányokat Vurglich Ágoston prépost 1895-ben tisztíttatta meg a vakolattól. Biztonsági okokból a toronyba nem lehet felmenni, pedig szívesen megcsodáltuk volna innen a balatoni panorámát.

A templom belseje is őriz kincseket: az előtérben van egy faragott kereszt, amelyet Mészáros Mihály faragott.

Az előcsarnok egyik díszítő eleme a román kori sírzárkő. A baloldali oldalcsarnokban Bűnbánó Magdolna kora 18. századi szobra található. A gazdagon díszített főoltár és a bal oldalon látható szószék barokk stílus jegyekkel rendelkezik. Az 1743-ban készült szószéken a négy evangélista szobra található. Az alján egy gyümölcs formájú díszítés látható.

A szentélyben Biró Márton főpapi trónusát láthattuk, amelyet Szent Márton lovas képe ékesít.

A főoltár Mária Magdolnát ábrázolja, amelyen a „Grandia mala mea” (az én sok szenvedésem) felirat látható (ez Padányi Bíró Márton küzdelmeire utal, és amilyen harcos természetű volt, nemcsak egyházszervezési okokból került konfliktusba sok-sok kortársával).

A török háborúk okozta tüzek miatt a főhajó és az emeleti mennyezetet tönkre ment, de 1736 és 1737 között sikerült helyreállítani. Az árkádívvel megtört főhajó karzatának nyílásait is másképpen renoválták. A mennyezet boltozatot kapott és a toronyablakok kivételével a román stílusú nyílásokat befalazták, de ez belülről – szerintünk – hangulatos és különleges színvilágot kölcsönöz a mellékcsarnokoknak.

A jobboldali csarnokban Szegedy János prépost nyugszik.

A baloldaliban a Bűnbánó Magdolna szobron kívül érdemes megemlíteni az itteni fülkesírokat is, amelyek arra utalnak, hogy a torony aljában lehetett az Örsi család temetkezőhelye (a régészeti feltárások alkalmával összesen 38 sírt tártak fel itt).

A karzaton eredetileg egy kicsi ötregiszteres orgona állt, ami ma már géppel működik. A templomtér jó akusztikája miatt nyáron hangversenyeket is tartanak. A karzat diadalívén „Megdicsőítette és megdicsőíti Isten e sziklát" szöveg olvasható latinul. A diadalív közepén az Örsi család utódai, a Batthyány család címere figyelhető meg. A kronosztikonban (a latin nyelvű verses felirat, melynek kiemelt betűit összeadva évszámot kapunk) az 1747-es évszám az újjáépítés végét jelzi.

A jobb oldali karzat Szent Rozália oltárképét Niklesz prépost rendelte meg 1833-ban. Látható még itt egy Madonna-kép, melyet Szoldatics Ferenc 1854-ben készített. Az oldalkarzaton található Mária Magdolna oltárképét Hermann János készítette 1868-ban, ez a kép 1943-ig a főoltárnál volt.

A templomban még láttunk egy 19. századi Szent Családot ábrázoló képet és egy fogadalmi képet is.

A templom mellett egy borospincét is felfedeztünk, melynek környezete tele volt kaktuszokkal, fűszernövényekkel és nem utolsó sorban levendulával.

Illatfelhők mámorában indultunk vissza a szállásra. Útközben a templomról beszéltünk, amely szerintünk kihagyhatatlan, ha erre jártok. Még mi is biztosan visszatérünk, mert rengeteg látnivalót fedezhetünk fel a környéken, hiszen a Balaton vidéke nem csak vízi paradicsom.

A vacsora után kisétáltunk a Balatonalmádi mólóra, ahol a vérszívók csipkedésével nem törődtünk, mert a figyelmünk a szép esti fényekre terelődött.

A hangulatot fokozta a békák zenéje és a szezont nyitó tűzijáték látványa is remekül zárta az esténket. Ezt csak megkoronázta, hogy a hold is tette a dolgát: Siófokról elindult felénk az ezüsthíd.

Köszönjük az élményt.

A reggeli órákban még néhány fotó erejéig sétáltunk a part mentén, majd elindultunk a családi találkozónkra Balatonlellére, ahonnan már haza vezetett az utunk.

Nekünk nagyon tetszettek a látottak. Reméljük, hogy beszámolónk másoknak is kedvet csinál a kiránduláshoz.

További fotókat itt láthattok a felsőörsi templomról.

Itt találjátok a nappali Balatonalmádiról készült képeket.

Ezeket pedig Balatonlellén fotóztuk.