A fiumei úti sírkertben jártunk

A világhálón rengeteg olyan programot találunk, amely az agyunkat és a testünket is megmozgatja. Így bukkantunk a Fiumei Sírkert honlapján azon információra, miszerint a szokásos túrákon kívül az Emlékhelyek Napja alkalmából különleges programok is várhatók. Gyorsan lecsaptunk a lehetőségre és regisztráltunk a Halhatatlan művészet – Szobrászok és szobrok nevű sétára, hiszen már korábban is voltunk a temetőben, ahol mi is el tudjuk olvasni ki hol nyugszik, de a sírkert művészettörténeti jellegéről szívesen hallottunk volna még újabb információkat. Közben természetesen rájöttünk, hogy a séták korántsem értek véget, és itt most is lehet jelentkezni a további alkalmakra. Jöjjön tehát pár információ és kép a május 12-ei élményeinkről.

A sírkert bejáratánál már láttuk, hogy nagy az érdeklődés az esemény iránt. A regisztráció gyorsan ment, a fülhallgató pár percnyi bizonytalankodás után végig korrektül működött. A vezetőnk először a temető általános bemutatásával kezdte, csak utána indultunk el a sírok felé. A hely funkciója ellenére szerintünk nyugalmat sugároz, kellemes sétálni a fák alatt, főleg a nyári melegben. Állítólag még futni is szoktak a hatalmas területen. A sírkert több mint temető: a sok fa, és a buja növényzet miatt ez részben botanikus kert, másrészt sétatér és műemlék park. Akár egy teljes napot is el lehet itt tölteni.

Mielőtt mesélnénk a sírokról, íme pár információ a hely történelméről. A sírkert 19. század közepén nyílt meg Pest köztemetőjeként, viszont a század végére a főváros legnívósabb kegyeleti helyszíne lett. Deák Ferenc- (Gerster Kálmán tervezte), Batthányi Lajos- (Schickedanz Albert alkotása), Kossuth Lajos- mauzóleuma is itt található. Az utóbbi a legnagyobb síremlék és szintén Gerster alkotása. Az első nagy személyek, akik itt nyugszanak: Egressy Béni, Garay János és Vörösmarty Mihály.

1885-től a hely dísztemetői rangot kapott, majd Gerle Lajos és Hegedűs Ármin tervei alapján 1908-ra elkészült az árkádsor is, amely mellett sétánk alatt többször is elmentünk. Az árkádsor után nyugszik Jókai Mór, akinek a síremlékét Kismarty-Lechner Jenő és Füredi Richárd alkotta, de az árkádsor környékén nyugszik Ady Endre is, akinek a síremlékét Csorba Géza tervezte.

00_IMG_3612

A világháborúk alatt néhány parcellát felszámoltak, majd átépítettek, ekkor alakult ki az úgynevezett „Művészparcella”. Ide a kulturális élet nagyjait temették el. Természetesen a politikusok számára is presztízskérdés volt, hogy hol nyugodjanak, így hazánk nagyjai közül sok fontos ember választotta a fiumei úti sírkertet temetkezési helyszínül.

A szovjet hadsereg sajnos nagy kárt okozott a kertben, egy időre be is zárták. Később a temetőt 1956-ban Nemzeti Panteonná nyilvánította a Fővárosi Tanács és ezek után csak a társadalmi, politikai, kulturális és tudományos élet kiemelkedő alakjait temethették el. A korszak próbálta kisajátítani a helyet, így kialakították a munkásmozgalmi parcellát. Ez viszont hozzájárult ahhoz, hogy a fiumei úti sírkert a Kádár-korszakban a közvélemény szemében kommunista temetővé vált és ekkor inkább a Farkasréti, illetve a Kozma utcai zsidó temető volt a népszerűbb. Ez a szemlélet Antall József miniszterelnök 1993-as temetésekor változott meg. Újratemették Bethlen István miniszterelnököt is, vagyis csak jelképesen, mert a maradványait nem találták meg. A Rendszerváltozás utáni közjogi méltóságok közül itt nyugszik Mádl Ferenc (a meglehetősen modern síremléket úgy alakította ki a tervezője, hogy a halál évfordulóján az üveget érő nap egy keresztet rajzol a mellette lévő sírra), Horn Gyula, Szabad György. A kulturális élet nagyjai közül Faludy Györgyöt, Kertész Imrét, Zwack Pétert itt kísérték az utolsó útjukra. A temető fenntartója 2016-től a Nemzeti Örökség Intézete.

A tematikus sétánk elején először Ráth György sírjánál álltunk meg (balra lent). A síremlék egy szobor, amely három női alakot ábrázol, akik a művészeteket jelképezik. Ráth György az Iparművészeti Múzeum alapítója és első igazgatója volt. A sírt Maróti Géza alkotta, aki bejárta ugyan a világot és nagy hírnévre tett szert külföldön, viszont itthon csak épületszobrászként, belső építészként alkalmazták. Munkái között megtalálhatjuk a Zeneakadémia homlokzatát és a Gresham-palotát is. Külföldi munkái Milánóban, Torinóban és Mexikóvárosban láthatóak.

A sétánkat Vásárhelyi Pál szekunder sírja mellett folytattuk (jobbra fent), melynek alkotója Grantner Jenő volt. A síremlékén Vörösmarty híres sírversét olvashatjuk, előtte fekszik az eredeti emlékmű. Vásárhelyi a Kőrösök és a Duna, Tisza több szakaszának felmérésével foglalkozott. A sírja eredetileg a Kútvölgyi út - Szilágyi Erzsébet fasor – Virányos út között fekvő Vízivárosi temetőben volt.

A gesztenye fák között haladva régi budai temetőből áthozott szekunder sírok közé jutottunk. A budai egy mára már felszámolt temető, amely a mai Kongresszusi Központ melletti területen, a Csörsz utca –Alkotás út – Jagelló út között feküdt. Ezt az 1960-as években számolták fel, azóta közpark, és gesztenyés kertként ismerik. Egyes sírokat ide, másokat pedig a farkasréti temetőbe szállítottak. Ennek köszönhető, hogy a fiumei úti temetőbe került egy különleges szobor, amely Szent Borbálát ábrázolja (balra lent). Ez Dunaiszky Lőrinc alkotása, és egyben a temető legrégebbi olyan alkotása, amelynek ismerjük az alkotóját, illetve a keletkezésének az évét. Az eredeti sírban nyugvó hölgy viszont a farkasréti temetőbe került. Dunaiszky nevét onnan is ismerhetjük, hogy a Szabó Magda-féle Abigél filmes változatában szereplő szobor is szintén egy Dunaiszky alkotás. A szobrász is ebben a temetőben nyugszik a Ganz-mauzóleum mellett.

Séta közben egy borostyánokkal körbevett karosszékre bukkantunk, ahol Ligeti Miklós nyugszik (jobbra fent). Ligeti a 19. és 20. század fordulójának egyik legjelesebb magyar impresszionista szobrásza volt. A leghíresebb szobra a Vajdahunyad várban található Anonymus. A karosszék formájú síremléket a székesfehérvári Bory Jenő készítette. Szerintünk különben ez egy igen érdekes és egyedülálló síremlékforma. Borynak több alkotása is megtalálható a temetőben, és aki elmegy az általa épített székesfehérvári Bory várba, az ott megtalálja ezen alkotások másolatát is.

A következő síremlék szintén Maróti Géza-féle alkotás. Horti Pál sírjának aranyozott mozaikja különösen tetszett nekünk. A sír Horti szecessziós festőművészetét jelképezi.

Nem messzire innen Horvai János sírja következett, rajta egy szenvedő Jézus alakkal, amely szintén Horvai alkotása. A szobrászművészt többek között onnan ismerjük, hogy ő készítette a Kossuth téren látható Kossuth szobrot.

A következő sír ábrázolásán látszik, hogy zenészeknek emelték: Hubay Jenő és Károly hegedűművészek és családtagjaik sírját Telcs Ede készítette.

Pásztor Jánosnak a szomszédos sarkon található nyughelye felé folytattuk a sétánkat, aki a Kossuth téri Rákóczi szobrot is tervezte. A síremléke is saját tervezésű, a karjait az égbolt felé táró földgömbön álló bronz női akt (Sic itur ad astra) megformálásához felesége állt modellt.

Pintér Jenő irodalmárunk síremlékét felesége rendelte meg. Kérése különleges volt: a ledöfött oroszlánt ábrázoló síremléket Bory Jenő készítette.

A sírkert belseje felé haladtunk, amikor egy újabb Telcs Ede-féle alkotást pillantottunk meg, ugyanis elérkeztünk Munkácsy Mihály síremlékéhez. A monumentális szobor egy kereszt mellett álló női alakot ábrázol, aki a kopjafára koszorút helyez. Telcs a munkát egy pályázat győzteseként készíthette el (balra lent).

Innen indul az úgynevezett „Művészparcella”. Sétánkat itt folytattuk, és először Zala György sírját néztük meg. A síremléken látható tondó Ligeti Miklós alkotása (fent középen).

A művészparcella egyik sarkánál is megálltunk (jobbra fent), ugyanis itt található Csontváry Kosztka Tivadar jelképes sírja. A festő eredeti sírhelyét elszámolták, hamvait összegyűjtötték, így már csak jelképesen emelhettek neki emléket az önarcképe alapján a Kerényi Jenő által megformázott szoborral. A temető nyilvántartása szerint a szobor 1961-ben készült el, de csak 1967-ben állították ki.

Csontváry sírja mellett kanyarodtunk, és egy újabb érdekes múlttal rendelkező síremlékhez érkeztünk. A vezetőnk elmesélte, hogy a Medgyessy Ferenc-féle támaszkodó hölgy szobra eredetileg más személy sírjára készült, de a megrendelő – Radnai Béla – egy kecsesebb, fonott hajú női alakot szeretett volna látni felesége sírján, így az első változat Medgyessy nyughelyére került. A második változat is elkészült, amelyet a szobrász ruskicai márványba faragott. Ennek gipsz másolata a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában van, másodpéldányai közül egy Debrecenben, egy pedig Hódmezőváráshelyen látható.

A többi sír között csak kapkodtuk a fejünket, hiszen sok ismert irodalmár, festő, színésznő nyugszik egymás közelében. Néhány közülük: Jókai Róza (Feszty Árpádné), Laborfalvi Róza (Jókai Mórné) és Feszty Masa (Jókai Róza és Feszty Árpád lánya) sírját Zala György szobrászművész alkotta. Szembe velük Babits Mihály nyugszik feleségével, Török Sophie-val, akiknek Ferenczy Béni formálta meg a sírját. Mellettük van Móricz Zsigmond nyughelye, ennek alkotója pedig Medgyessy Ferenc volt. Velük szembe a sírok között felfigyeltünk Ybl Miklós síremlékére is, amelyet Stróbl Adolf készített és ez is egy szekunder sír.

További sétánkat sajnos egyre jobban beárnyékolták a viharfelhők, de nem akartunk megfutamodni, így előkerestük az esernyőt. Pár lépés, és máris eljutottunk az egyik legimpozánsabb darabhoz, ugyanis a Donáth Gyula által tervezett Huszár Adolf sír kiemelkedik a környezetéből. Donáth a Párka-ábrázolású művével 1889-ben nyerte meg az 1885-ben elhunyt szobrászművész síremlékére kiírt pályázatot, igaz nem erről, hanem általában a tatabányai turulról szokták ismerni a nevét.

Az eső ekkor már egyre csak esett, amit a fák alatt könnyebben vészeltünk át. A következő sír mellett egy pillanatig elgondolkodtunk, ugyanis az érdekes madár forma olyan, mintha éppen a csapdájából szabadult volna. A szobrot Borsós Miklós alkotta és Heltai Jenő síremléke.

A csapat tovább haladt, így a folytatásban mi is a következő sír díszét csodáltuk, amit Kisfaludy Stróbl Zsigmond alkotott és egyben a művész nyughelye is. A kinyújtózó, felfelé feszülő emberi test vibrálóan élettel teli ábrázolásmódja az esőben még izgalmasabb látványt nyújtott számunkra.

Az esőből itt viszont már jó kis zápor lett, így behúzódtunk a fák alá, és a vezetőnk különféle történetekkel traktált, miközben vártuk, hogy az időjárás kegyesebb legyen velünk.

Persze a környező sírok se maradhattak ki: Darvas József – aki író, publicista, politikus, a népi írók mozgalmának egyik legjelentősebb tagja volt – tőrökkel ábrázolt sírját sokáig borostyánok takarták, később archív felvételekből jöttek rá a temető dolgozói, hogy eredetileg nem így nézett ki. A síremléket Varga Imre készítette.

Még itt a közelben láttuk Vigh Tamás sírját, amelyen a szobor saját alkotás. Címe: Múlt és Jövő.

Miután az eső egy kicsit alábbhagyott, bátorságot nyerve tovább indultunk. Clark Ádám sírjával szemben Heim Pál síremlékét is láthattuk. A gyönyörű alkotáson az ifj. Vastagh György által megformált anya látható gyermekeivel. A szobor az anyai szeretetet, a táplálást, a gondozást szimbolizálja A síremlék alsó részén Heim Pál portréja is látható. Ifj. Vastagh Györgyöt amúgy leginkább a budavári palotában található Lovát fékező csikós című szobráról ismerjük.

Már a temető kijárat felé haladtunk, amikor egy nyílt parkrészre értünk, ahol ravatalozó előtt bal oldalt Antall József miniszterelnök sírjára lettünk figyelmesek. Antall József végrendeletében azt kérte, hogy sírja fölött ne legyen kő. Ennek megfelelően a sírt csak körülveszi a díszítés, amely olyan, mint egy lepel. Ezt egyházi személyek alakjai húzzák szét, hogy aki arra jár, láthassa az egyszerű sírhelyet. A körülötte lévő alkotás Melocco Miklós műve.

Haladtunk tovább a kijárat felé, és elsétáltunk a Deák-mauzóleum mellett. Az impozáns síremlék egyben technikatörténeti kuriózum is, mivel a tetején látható 6 méteres szobor volt az első, amit egyben öntöttek ki az akkori Magyar Királyságban. A mauzóleum belsejét gyönyörű freskó díszíti, de ezt most nem tudtuk megnézni, talán majd egy következő alkalommal ezt sem hagyjuk ki. 1876. január 29-én Deák Ferencet a nemzet halottjának nyilvánították. Az állam által finanszírozott temetésre 1876. február 3-án került sor. A végleges síremlék elkészítésére 1876. április 1-jén írtak ki pályázatot, amit Gerster Kálmán nyert meg. A Deák-mauzóleum épületét 1887. május 21-én avatták fel ünnepélyes keretek között.

Lassan haladva már azon gondolkodtunk, – az újabb eleredő eső miatt – hogy félbehagyja a sétát távozunk a helyszínről, de útközben még megálltunk Fadrusz János sírjánál, amit szintén egy Fadrusz alkotás, az úgynevezett Fadrusz-kereszt díszít. A feszület megformálásához a művész saját magát kötözte fel modellként, amiről fotók készültek, hogy pontosan lássa miként változik a test ebben a helyzetben. A realista alkotás 1892-ben nagy sikert ért el a Műcsarnok kiállításán. A feszület akkora népszerűségnek örvend, hogy több másolat is készült róla: van ilyen a budapesti 18. kerületben, Gödöllőn (a strand felé vezető út mentén a premontreiek 1927-ben létesített kis temetőjében), de a szegedi Fogadalmi templomban is. A kereszt még az angliai Exeterbe is eljutott! Miután kissé arrébb mentünk, a temetőn belül is belefutottunk egy másolatba (lásd lent).

Nem messze a kereszttől Schikedanz Albert – a Szépművészeti Múzeum és a Batthyány mauzóleum tervezője – sírján egy magát lepellel betakaró női alak látható. A szobrot Moiret Ödön készítette.

Egy pietà volt az utolsó emlékmű, amit még meg tudtunk nézni. Zala György a megszokottól eltérően ábrázolta az egyházi témát, ugyanis itt Szűz Mária Jézus halálakor Magdolnát vigasztalja. A mű eredetije a Pécsi püspöki palotában látható, a sírban pedig Lukács Antal nyugszik.

Ezt követően sajnos már nem maradhattunk, ugyanis volt egy családi programunk, így rohannunk kellett. A hatalmas területen fekvő sírkert viszont még számos kincset rejt, amit érdemes felfedezni. A mostani sétánk hangulatát az eső egy kicsit megzavarta, de nem szomorkodunk emiatt, mert még biztosan ellátogatunk a nyugalom eme „szigetére”. Tegyétek ezt meg Ti is.

További képeket itt láthattok.