Madách Imre, Mikszáth Kálmán és Balassi Bálint nyomában a történelmi Nógrádban

2025. április közepén kétszer is nógrádi helyszíneket kerestünk fel, hogy picit jobban megismerjük Madách Imre és Mikszáth Kálmán helyi emlékeit. A túrákba belefért némi Balassi Bálintos kitérő és a második napon Fülek várába is betértünk. A felkeresett helyeken természetesen több fotó készült, mint amennyit beszúrtunk a szövegbe. Ezekből Facebook-os mappákban közlünk egy bővebb válogatást, amelyek elérési linkjeit a szövegbe is belinkeljük.

2025. április 12-én szombaton Csesztve volt az első helyszín, amit felkerestünk. Madách Imre éveket töltött ebben a kúriában (lásd fent), a legszebb házas éveit. A falu a határ magyar oldalán található, mi kocsival mentünk, de a település természetesen busszal is megközelíthető. Egy kellemes emelkedő után jutunk el a kúria bejáratához. Ha nincs nyitva, akkor az ajtón található telefonszámon elérhető a gondnok (nálunk ez a megoldás tökéletesen működött). A település templomát is megtekintettük, ennek gondnokát a kúria pénztárosa segített elérni. Az emlékmúzeum Madách életére és az Ember tragédiájára összpontosít. A tárlat (lásd lent) korszerű, többnyelvű, a koncepció jól átgondolt, nekünk nagyon tetszett. A színházteremben be lehet öltözni és a tragédia színeit megelevenítő díszletek között is válogathatunk: természetesen éltünk a lehetőséggel és a francia forradalom Ádám-Éva párosaként fotózkodtunk.

A Szent Márton tiszteletére szentelt csesztvei templom (lásd fent) középkori eredetű, boltozata a 18. század végére nyerte el általunk ismert formáját, míg a templom mai állapota a 2008-as felújítás eredménye. Az épület egy igazi kis ékszerdoboz, másnak is ajánljuk a megtekintését. A templom előtti kőemelvényen egy 1947-es Mindszenty-látogatásról szóló márványtáblát találunk: ez a pasztorációs tevékenység keretében tett látogatásának állít emléket.

Az ebédünk elfogyasztását követően folytattuk utunkat és hamar a történelmi Nógrád megye szlovák oldalán találtuk magunkat. Szklabonyába tartottunk, vagy más néven Mikszáthfalvára. Ez utóbbi név Trianont követően feledésbe merült, a tankönyvekben is úgy tanuljuk, hogy Mikszáth Kálmán Szklabonyán született, a helyiek sem ismerik a Mikszáthfalva elnevezést, de a navigációs program azért használja. Sajnos a szülőház már áldozatul esett a helyi ingatlanfejlesztőknek, így már csak a helyét mutató emlékművet találtuk (lásd fent).

A közeli múzeum viszont kiváló (lásd fent). Ez a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának fiókintézménye, amely abban az épületben működik, ahol Mikszáth a gyerekkorát töltötte. A kurátorok Szent Péter esernyője címmel állították össze a kiállítást, ami ugyan felvonultat eredeti, az íróhoz köthető használati tárgyat, de leginkább az írói munkásság bemutatására törekszik. A letisztult kiállítás természetesen Mikszáth személyére is kitér, ahogy felhívta figyelmünket a szomszédos temetőben található sírhelyre, ahol Mikszáth Mariska, az író húga nyugszik.

A felfedező utunkat április 19-én, nagyszombaton folytattuk. Először Kékkő várába mentünk fel. A középkori Balassa sasfészekre, Balassi Bálint helyi kötődésére egy udvari emléktábla utal, rajta kétnyelvű felirat hirdeti a korábbi birtokos emlékét. Az épület belsejében a Szlovák Nemzeti Múzeum fiókintézménye, a Bábművészeti Kultúrák és Játékok Múzeuma működik (lásd balra lent). A látogatás vezetéssel történik, aminek a nyelve szlovák, de az angol nyelvű feliratok segítettek értelmezni a látottakat. A játékok és bábok mellett egyes termekben a legutolsó tulajdonosok, az Almássyak korabeli enteriőrjei is fennmaradtak (lásd jobbra lent). Szintén a múltat idézi a kastély hangulatos barokk kápolnája, ahol a kékkői kálvária egyes elemeit őrzik.

A várudvaron vásári kavalkád fogadott, ahol a látogatást bevásároltunk, illetve kipróbáltuk a helyi cukrászdát, amit másnak is ajánlunk. Ezt követően továbbálltunk és következő megállónk a Madách sírhely volt Alsósztregován (lásd lent). Ez igazából nem az eredeti családi kripta, amely a település túlvégén omladozik, hanem egy két világháború közötti alkotás, ahol amúgy most is nyugszik az író.

A Madách-kastély is a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának fiókintézménye, a szklabonyaihoz hasonlóan nem túl régen került felújításra, itt is határokon átívelő együttműködés, komoly szakértői munka áll a kiállítás koncepciója mögött. A korabeli hangulatot idéző enteriőrök, Madách eredeti rajzai, az ötletes múzeumpedagógiai elemek mind tetszettek. Ide már csak azért is érdemes elmenni, mert itt készült el az Ember tragédiája és itt halt meg Madách, de a kiállítás megtekintése jól túlmutat egy zarándoklaton, hiszen egy élvezetes felfedezőúttá varázsolja a nézelődést (lásd lent).

A második nógrádi felfedező utunk utolsó állomása Fülek volt, de előtte még megebédeltünk a Hamilton étteremben, amit másoknak is tudunk ajánlani. A vár alatti parkoló fizetős és a parkolóőr nagyon segítőkész. A vár (lásd lent) esetében csak a második világháborús óvóhely látogatása maradt ki: nem mozgatta meg a fantáziánkat. A vár helyreállítása már elérte azt az állapotot, hogy önmagában is látványos, kalandos, tehát tetszetős. Ráadásul összeállítottak a Bebek-toronyban egy állandó jellegű helytörténeti kiállítást, amihez egy időszaki kiállítás is társult.

Szép időt fogtunk ki, mindenki nagyon segítőkész volt, a látottak esztétikai és szakmai szempontok alapján is elnyerték a tetszésünket, szinte mindenhol tudtunk fizetni kártyával, vagyis csak gratulálni tudunk minden fenntartónak. Hazafelé nosztalgiáztunk Salgó vára és Somoskővár útjelzései láttán és már elkezdtük tervezni, hogy mikor keressünk fel újra felvidéki úti célokat.

Március 15-ei nagyszombati élményeinkről

Megérkezett a tavasz és az időjárás ugyan még nem volt nem teljesen ideális, de minket ez sem tántorított el attól, hogy kimozduljunk a március 15-ei hosszúhétvégén. Úti célunknak a Szlovákia nyugati részén fekvő történelmi várost, Nagyszombatot választottuk. Ezt a „Felvidék Rómájának” is nevezik a sok római katolikus temploma miatt. A település Szlovákia hetedig legnagyobb városa, amely Pozsonytól északkeletre a Kis-Kárpátok és a Vág völgye között található. A legrégebbi szabad királyi város, ezen kívül több évszázadon keresztül Magyarország fő egyházi központja. Egyetemi város is, hiszen a Nagyszombati Egyetem és a Szent Ciril és Metód Egyetem is itt található. A fallal körülvett óvárosi részt pedig 1987-ben városi műemlék-rezervátummá nyilvánították. A településen sok turista fordul meg, és ezt a pezsgést a kulturális rendezvényeinek és a sok szép látnivalónak köszönheti. Nagy népszerűségnek örvend például a „M. Sch. Trnavský Nagyszombati Zenei Tavasz” nevű rendezvény, amely nevét a városban született, ismert zeneszerzőről kapta, vagy a már 11 éve hagyományosan megrendezett „Dobrofest Trnava” countryfesztivál de az ősz eleji Nagyszombati vásár is ide csalogatja az embereket.

Utunk tervezésekor Regina mesélt már a városról (ő már járt itt könyvtáros kollégáival 2013 nyarán), így kíváncsian vártuk, hogy hat év alatt mi változott, de mielőtt élményeinkről beszélnénk íme pár információról a városról.

A források az itt kialakult települést a szláv eredetű Trnava néven említik, amely a trn szóból származik és tüskét jelent. Ez az itt átfolyó azonos nevű patak nevére utal. A város fontos szerepet töltött be a magyar történelemben: IV. Béla király 1238-ban szabad királyi városi rangra emelte, igaz ekkor Zumbotelnek hívták. Nagy Lajos királyunk gyakran tartózkodott itt 1382-ben bekövetkezett haláláig, több épületet neki köszönhetünk, de ezekről majd később írunk. 1432-ben rövid ideig a husziták uralták a várost, majd aranykorát a 16. században élte, mert fontos kereskedelmi központtá vált. 1543-ban, mivel a törökök elfoglalták Esztergomot, az esztergomi érsek a káptalannal együtt a városba költözött, ennek következtében a település a következő 300 évben Magyarország kulturális és egyházi központjává nőtte ki magát. 1615-ben Bethlen Gábor fejedelem itt kötött békét II. Rudolf császárral, amellyel Erdély függetlenségét biztosította. Bornemissza János serege 1621 nyarán itt verte meg Pálffy István császári ezredes seregét, majd el is foglalta a várost.

A város további fejlődését a Pázmány Péter által alapított egyetemnek, illetve a létrehozott nyomdának, könyvtárnak köszönheti. Az iskolát 1777-ben Budára költöztették, ennek utódja a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem. 1793-ban itt alakult meg a szlovák tudóstársaság, 1846-ban Pozsony és Nagyszombat között készült el az első magyar közüzemű vaspálya. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Nagyszombati járásának volt a székhelye, majd a város 1920-tól jogilag is az akkori Csehszlovákiához került.

Miután megérkeztünk gyorsan találtunk parkolóhelyet, és alig vártuk, hogy felfedezzük a központot. Rengeteg templom látható a városban, amelyek szorosan kapcsolódnak a történelmünkhöz is. Itt van például Keresztelő Szent János székesegyház, amely Pázmány Péter által megalapított egyetem – a már említett ELTE elődje – temploma volt. Érkezésünkkor, épp az orrunk előtt csukták be a kapuját, mint később kiderült éppen tatarozzák. Szerencsénkre – amikor már délután a kocsihoz mentünk vissza – egy fotó erejéig bepillantást nyertünk ebbe az értékes templomba.

A barokk stílusú székesegyházat Pázmány Péter kezdeményezésére Esterházy Miklós nádor építtette 1629 és 1637 között a jezsuiták számára. A templom legfőbb patrónusa az Eszterházy család volt, akiknek a síremléke a templomban látható. A templom a vallási harcok során többször gazdát cserélt és az egyetem egységéhez tartozott. A külső homlokzatát dór, ión és korinthusi falpillérek tagolják. A külső fal egyszerűségét különböző méretű és formájú ablakok, szobrok és vakfülkék törik meg, ahol egy igazi barokk motívumot, a volutát is észrevettünk. A fülkékben 1680-as évekből származó apostolok szobrai kaptak helyet. A háromszögű timpanonnal díszített oromzatot a magas tornyok veszik körül. A díszes, faragott főkapu fölött az üldögélő angyalokat és az Esterházyak kőpajzsát láthatjuk.

Igaz, csak egy rövid időre kukkanthattunk be, így is szemünk elé tárult a belső tér legszebb része. A hatalmas fából faragott főoltáron több szobrászmester is dolgozott, amelyet végül 1640-ben fejeztek be. Ez a négy szintes oltár három oltárképpel rendelkezik, illetve 27 szent alakjaival díszítették. A képeken Jézus Krisztus megkeresztelését örökítették meg. A templom belső további ékességeit, a gyönyörű freskókat és a stukkós díszítéseket olasz mesterek (Rosa, Tornini és Conti) alkották. A mennyezeti freskó egy részét Gruber bécsi festő festette 1700-ban. A templom 1773-ig a jezsuiták tulajdonában maradt, majd a rend feloszlatása után 1977-től a pozsonyi-nagyszombati érsekség székesegyháza lett. A napóleoni háborúk idején lóistállónak használták, ezért lemeszelték a falakat, de ezt később helyreállították. Ha már felfedeztetek több jezsuita épületet, akkor ez a templom emlékeztethet benneteket a győri Szent Ignác-templomra, a trencséni Xavéri Szent Ferenc-templomra, illetve a kassai Szentháromság-templomra is. Reméljük a mostani felújítás után a templom szépségét teljes pompájában is láthatjuk egy újabb látogatás alkalmával.

Utunkat a 14. században épült Szent Miklós plébániatemplom felé folytattuk, ahol éppen véget ért a mise. A jelenlévő rengeteg ember és különböző egyházi személy miatt azt feltételeztük, hogy egy jelentős egyházi személyiség temetési szertartása zajlott. Szerencsére a kapuzárás előtt még meg tudtuk nézni a templom kincseit. Ez a hely is szorosan kapcsolódik a magyar történelemhez, hiszen 1820-ig az esztergomi érsekség székhelye volt. A templom építését Nagy Lajos király kezdeményezte egy korábbi román stílusú templom helyén. A templom építése idején az épület előtti téren felépült az Érseki Palota, a plébánia, és az Oláh Miklós érsek által alapított szeminárium. A tér közepére pedig egy Szent József szobrot állítottak (lásd balra fent).

A háromhajós, kéttornyú gótikus bazilika barokk oldalkápolnákkal rendelkezik, de az évszázadok során többször átépítették, viszont az előterében megmaradtak az eredeti gótikus falfestmények. A boltíven az evangélisták attribútumai és a város címere látható. Az oldalkápolnákban az esztergomi érsekek értékes reneszánsz és barokk reliefes sírtábláit helyezték el. Az északi oldalhajó nyugati falán különösen értékes gótikus epitáfium látható a 14. század második feléből. A bazilikát Pázmány Péter utasítására egészítették ki barokk oldalkápolnákkal, barokk kórussal és orgonával, valamint kicserélték a szószéket, a padokat és a padlót is.

Az épület északi részén szintén barokk stílusban egy nyolcsarkú kápolnát alakítottak ki, melyben láthatjuk Könnyező Szűz Mária kegyképét. A képet 1546 óta a város oltalmazójaként tisztelik, mert a hiedelmek szerint először 1663-ban a párkányi csata előtt, majd a kuruc harcok alatt többször vért könnyezett. Egyébként ez a római Szent Elek és Bonifác templomban található kegykép másolata. Miközben a templom további kincseiben gyönyörködtünk, az oldalkápolnákban több esztergomi érsek barokk síremlékét fedeztük fel. A presbitérium délkeleti felében egy román kori osszáriumot találtak, mely Nagyszombat legrégibb szakrális építménye. Ha erre jártok nem szabad kihagyni ezt a több száz éves templomot, mert a benne rejtőző kincsek építészetileg és történelmileg is párját ritkítják. Ráadásul ez a város kulturális életének is fontos központja. Többek közt otthont ad a Nagyszombati Orgona Napok elnevezésű nemzetközi fesztiválnak is és ha már zene, akkor ne felejtsük el, hogy egy jelentős zeneszerzőnk, népdal kincsünk felfedezője, Kodály Zoltán az érseki főgimnáziumban érettségizett.

A székesegyház után a város központja felé vettük az irányt. Útközben a régi, esztétikus házak, barokk épületek díszítéseiben gyönyörködtünk. Az óváros központi helye is tele van szebbnél szebb építményekkel, ilyen például az 1793-ban épült copf stílusú városháza, vagy az 1831-ben empire stílusban, Bernhard Grünn építészmester tervei alapján kőből épült Ján Palárik Színház. E központi hely legmagasabb épülete a Tűztorony (lásd balra lent), ahol ma a turisták számára információs irodát is kialakítottak és aki kedvet kap, megnézheti a torony tetejéről a csodás panorámát. A borús idő minket most ettől eltántorított. Az 54 méteres tornyot 1574-ben építették reneszánsz stílusban, viszont egy tűzvész miatt 1683-ban újjáépítették. A torony délkeleti oldalán napórát, a barokk kupola tetején pedig aranyozott Mária szobrot láthatunk. Érdekesség, hogy a szobor belsejében 1930-as évekből származó iratokat találtak.

 

A tér közepét a barokk stílusú Szentháromság-szobor (lásd jobbra fent) uralja, melynek lábánál még mindig látható mécsesek emlékeztetnek mindenkit a tavaly meggyilkolt szlovák oknyomozó újságíróra, Ján Kuciakra, és menyasszonyára, Martina Kusnírovára.

Ebéd előtt a tér mellett egy félreeső utcában meglátogattunk még egy templomot, ahol éppen két idősebb hölgy takarított, de kedvesen, mosolyogva beengedtek. A gótikus templom külső homlokzata csak úgy vibrál a sárga árnyalattól, melyet Szent Jakabnak szenteltek a ferencesek számára. Ennek a templomnak az építését is Nagy Lajos király rendelte el. Közvetlenül a templom mellett található egy kolostor is. A 17-18. században a leégett templomot felújították Szelepcsényi György érsek támogatásával, ekkor barokk külsőt és berendezést kapott. A homlokzaton Assisi Szt. Ferenc és Páduai Szt. Antal alakját láthatjuk. Itt található a legtöbb oltár: egy a kápolnában, kettő a szentélyben és tíz a főhajóban. A főoltáron Szent Jakab a felhőn lebeg egy fénykoszorúval. A templomot átmenetileg a protestánsok is használták.

A finom ebéd elfogyasztása után a régi Zsinagógát és a Nyugat-Szlovákiai Múzeumot néztük meg. A nagyszombati zsidó közösségről 1340-ből származik az első írásos adat, 1494-ben viszont kiűzték őket, és egészen 1783-ig vissza se térhettek. Igazából csak a 18. század közepére alakult ki jelentősebb közösség, így csak a század végére vált szükségessé egy reprezentatívabb zsinagóga építése. A ma is látható épület 1891-ben épült Jakub Gartner bécsi építész tervei alapján. A jellegzetes két tornyú épület már csak kívülről emlékeztet arra, hogy egykor ez a zsidó vallás szentélye volt, és a régi pompáját már csak régi dokumentumokban, fényképeken láthatjuk. Az idő és a háborúk annyira tönkretették, hogy az egykori funkcióját nem tudta betölteni. Az építkezés 1897-ben ért véget, majd egészen a második világháborúig működött. 1950-ben egy vállalat megvásárolta, és lifttel ellátott két szintes raktárrá alakította át. 1978-ban javaslat született arra, hogy felkerüljön a nemzeti kulturális javak listájára. 1993-ban a Ján Koniarek Galéria galéria vásárolta meg, amely egy teljes körű felújítás után ma is üzemelteti, és kortárs művészeti tárlatok bemutatására használja. Emellett koncerteket és előadásokat is tartanak itt. A zsinagóga előtt holokauszt emlékmű épült Artur Szalatnai-Slatinski építész tervei alapján. A fehér lemeszelt falak inkább nyomasztóak voltak számunkra és nem éreztük azt az atmoszférát, amit más zsinagógák látogatásakor tapasztalhattunk.

A nagyszombati kiruccanásunkat a Nyugat-Szlovákiai Múzeum kincseivel zártuk, amely számunkra a nap fénypontjává vált. A múzeum egy gazdagon díszített, gyönyörű, stukkókkal és domborművekkel tarkított klarissza kolostorban kapott helyet, ahol földrajzi, természeti, illetve történelmi kincsek segítségével ismerkedhetünk a térséggel. A látogatókat 2500 m²-es kiállítási területen várják, ahol az állandó tárlatok mellett minden évben húsz egyéb kiállítással csalogatják az érdeklődő közönséget.

Az épület a történelmi Magyarország első klarissza rendháza volt, amelyet Árpád-házi Szent Erzsébet szentté avatásának emlékére alapítottak 1238-ban. Az itt tevékenykedő apácák a ferences rend női ágához tartoztak, akik munkájuk során nagy hírnevet szereztek a leányok oktatásában és a szegények megsegítésében. Ezt 1782-ig zavartalanul végezhették. A hely történetében az újabb fordulópontot a második világháború jelentette, ugyanis a kolostor a háború alatt amerikai pilóták rejtekhelyévé vált. Végül múzeumot alakítottak ki benne.

A kedves fogadtatást követően a kiállítóhely magyar munkatársa érdekes dolgokat mesélt a tárgyakról. Különösen elnyerte a tetszésünket egy régi 19. századi zeneszekrény, amelynek hangját is hallhattuk.

A természettudománnyal foglalkozó gyűjteményben megismerhettük a térség élővilágát, az őshonos és a már kihalt állatokat. A Kis-Kárpátok geológiáját bemutató kiállítást minden korosztálynak ajánljuk. A sport rajongói is kedvükre nézelődhetnek az ezzel kapcsolatos termekben, ahol sportokkal kapcsolatos kiállításon, ahol különböző sport-ereklyéket, olimpiai egyenruhákat, sportmezeket láthatunk. A „Gótikus város” című tárlaton a város történelmét ismerhetjük meg. A kiállítások részeként bepillantást nyerhetünk az apácák munkájába is. Szerintünk az épület legszebb része a kolostor Oratóriuma, ahol szintén jellegzetes stukkókat fedezhetünk fel.

A népművészeti tárlat is bővelkedik látnivalóban. Itt a fazekas műhelyek kerámia tárgyaiban, a Nyugat-Szlovákiára jellemző népi öltözet elragadó csipkéiben gyönyörködhettünk.

A „Kampanológiai tárlat” is érdekes volt számunkra, ahol harminc darabból álló haranggyűjteményt nézhettünk meg, amelyeket Szlovákia teljes területéről válogattak. A legöregebb 1491-ből származik. Néhányat ki is próbáltunk, és mindegyiknek más volt a hangzása.

Nagyszombat, vagy ahogy a környéken nevezik a „szlovák Róma”, még biztosan tartogat számunkra látnivalót. Várnak ránk várak, kastélyok, így még biztosan visszatérünk. Addig is reméljük beszámolónkkal Ti is kedvet kaptok, hogy ellátogassatok ebbe a barokk szellemiségtől vibráló történelmi városba.

Itt találtok további képeket az Egyetemi templomról

Itt a Szent Miklós templomról

Itt az Érseki Palotáról

Itt a Zsinagógáról

Itt a Szent Háromság térről

Itt a Nyugat-Szlovákiai Múzeumról.

Itt a különféle díszítőelemekről és épületrészletekről

Itt pedig a további épületekről.

Selmecbánya

Egy kellemes nyári hétvége alkalmat nyújt arra (is), hogy egy napot elidőzzünk egy még felfedezésre váró, vagy éppen rég látott nevezetes városban, így augusztus első szombatjára egy rövid felvidéki kirándulást szerveztünk. Vártuk már az utat, hiszen a szlovák hegyek között az ember csak felfrissülhet. Ez a beszámoló tehát a Budapesttől két és fél órára található Selmecbányáról szól.

A régmúltban a város a Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányászati központja volt, emiatt sok bányászattal kapcsolatos hely, múzeum látható itt. A történelmi belvárost az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. A Leányvár, Szent Katalin templom, Szentháromság tér, a városháza toronyórája, Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán egykori iskolája, az Evangélikus Lyceum előtt, vagy a teraszosan kialakított utcákon sétálva megérint a történelmi múlt, valamint a Mikszáth regényeiből ismert hangulat, de ne menjünk ennyire előre…

Kezdjük az elején. A várost elég sok turista keresi fel, így a felfedező utunk nem ment teljesen zökkenőmentesen, mivel igen nehéz errefelé parkolni, főleg csúcsidőben.

Miután mégis sikerült parkolót találni, első állomásként a Leányvár (Újvár) felé vettük az irányt. A négy sarokbástyával és hasáb formájú tornyokkal rendelkező vár 1564 és 1571 között a török ellen épült. Óratoronyként is üzemelt, amely minden negyedórában trombitaszóval, minden egy órában pedig harangütéssel jelezte a múló időt. A tűzoltóság is hasznosította az elhelyezkedése miatt, hiszen a tetejéről jól belátható az egész város, így tűz esetén harangjelzéssel tudták figyelmeztetni a lakosságot a veszélyre. 1971-től a Városi Múzeum kiállítása található az épületben, amely a törökellenes harcok felvidéki eseményeit mutatja be, de ízelítőt kaphattunk a Selmecbányai Önkéntes Tűzoltó egyesület történetéből is. A vár emeletén szép panoráma tárul elénk, ahol a 727 m magas vulkáni kúpon magasodó Kálvária épületegyüttesét is láthatjuk. Sajnos a múzeum munkatársai biztonsági okokból néhány ablakot zárva tartanak, így a panoráma egyes részeit csak az üvegen keresztül csodálhattuk meg, és nehezen lehetett fotózni. Bent kategorikusan tiltották a fényképezést.

Az Újvár látogatása után a város legrégebbi épületéhez sétáltunk, ahol a templomosok a 13. században egy háromhajós román stílusú bazilikát kezdtek építeni: később ez lett az Óvár. A Szűz Máriának szentelt plébániatemplomot a következő században védfallal, később bástyával (Himmelreich bástya), kaputoronnyal is bővítettek. 1442 és 1443 között a templomban egy tűzvész és földrengés is károkat okozott, de később helyrehozták és 1497 és 1515 között bővítették is. A falai magasabbak lettek és további bástyákat építettek hozzá. A 16. század elején gótikus stílusban folytatták az építkezést, majd a török veszély miatt újabb erősítést kapott és várrá minősítették át. A török idők után a torony barokk hagymakupolás sisakot kapott. Az épület később több intézménynek adott helyet. Levéltárként, jégveremként, raktárként, tornateremként, könyvtárként is használták, de a városi rendőrség is működött benne. 1900-tól múzeumként üzemel folyamatosan bővülő kiállításokkal.

Először a bejárati kapu mellett jobbra található román kori Szt. Mihály-kápolnában léptünk be, ahol szép freskórészleteket fedezhettünk fel. A falon a kétféle festészeti ábrázolás látható (figurális és ornamentális, az utóbbiban a díszítő elemek vannak túlsúlyban), amelyek a 14. és 15. századból származnak. A helyiségben néhány gótikus ablak is megmaradt. A kápolna mélyén rengeteg csontot találtak, amelyek négy méteres magasságban töltötték meg a kamrát, de ezeket már elszállították és közös sírban nyugszanak. A vár felfedezését a Himmelreich bástya alagsorában folytattuk, ahol egykor a börtön és a kínzókamra volt. A bástya neve innen ered, hiszen a kínzások miatt itt hamar meghaltak az emberek. A bástya emeletén szobákat fedeztünk fel, itt lakott a gondnok és a lövészmester is.

A nyugati bástyán a kovácsmesterségből kaphattunk egy kis ízelítőt. A középkori Selmecbányán kiváló mesterek tevékenykedtek. Egyikük Fizély Károly volt, munkái a mai napig láthatók város szerte. A kiállítás négy szinten mutatja be a mesterek munkáit. Az alagsorban a kovácstűzhelyt mutatják be egy 1754-ből származó eredeti fújtatóval. Az első és második szinten hagyományos kovácstermékeket, lakatos munkákat, vasrácsokat, cégéreket, a legfelsőbb szinten pedig háztetődíszeket láthattunk.

A várudvaron gyönyörű vaskeresztekben és a várkútban gyönyörködhettünk. A vizet a sziklába vájt kút egy bővizű forrásból nyeri. Az udvaron állították ki az 1848-as honvéd emlékművet is, melyet Tóth András szobrász, Tóth Árpád költőnk édesapja készített.

A vár többi részeinél is  különlegességekre bukkanhatunk. A 20. században a múzeum akkori vezetője egy Lapidáriumot is létrehozott. Az értékesebb tárgyak a 13. és a 15. századból származnak. Keresztelő kutak, díszkapuk részei, ablakeretek, emléktáblák, a templomból megmaradt díszítőelemek mellett az itt lakók sírtáblái is megtalálhatóak. Az egyik legértékesebb közülük a legrégebbi öntöttvasból készült sírtábla, amely egy selmecbányai bányavállalkozó és felesége nyughelyét jelölte.

A gótikus négyzet alakú harangtornyot is érdemes megnézni: ez 1482-ből származik. A hozzá tartozó lépcsőt már a reneszánsz korszakban építették hozzá. A 16. században lőréssel és egy emelettel bővítették, ahol ma toronyórákban gyönyörködhetünk, de modern órákat is kiállítottak, hogy a tárlat még érdekesebb legyen a látogatók számára. A harmadik emeleten három harangot láthattunk. Egy gótikust, egy 1742-es felújított reneszánszt és egy 18. századi barokkot. Az emelet fölött egy alacsony építésű öntöttvas, sárgaréz fokozattal, fagörgővel ellátott óramű különlegesnek számít.

Végül eljutottunk a katonai kápolnához is, ahol barokk szobrokat állítottak ki. Ezek korábban a Szentháromság emlékművét díszítették. Az alkotás a 17. században pusztító pestisjárvány áldozatainak állít emléket. A szobrok közül néhány eléri a 230 cm magasságot. Az alakok bányászok és betegek védőszentjeit jelenítik meg. A szobrok mellett a kápolna falain címereket helyeztek el, amelyek közül bányászkincstári, császári, toszkán-lotharingiai, városi címer is megfigyelhető. A kiállítás a gótikus sekrestyében folytatódik. A helyiség oltára 1506-ból származik: Krisztus és Szűz Mária életét jeleníti meg. 
Reginának jó volt felfrissíteni az emlékeit, mert 2012-ben már járt itt egy tanulmányút keretében.

Miután elhagytuk a várat, a Szentháromság tér lejtőjén szép épületeket, faldíszeket fotóztunk. Örömünkre szolgált, hogy szépen felújították azt az épületet (Evangélikus Lyceum), ahol egykor Petőfi Sándor és Mikszáth Kálmán is tanult, igaz az emléktáblát egy kicsit magasra helyezték, így nehéz otthagyni egy nemzeti színű szalagot, vagy koszorút.

Egy finom, hangulatos igazi szlovákiai ebéd után az Alexandriai Szent Katalin templomba tértünk be. A 15. században felszentelt templom 1488 és 1491 között épült, de a tetőszerkezete későbbi. A templom egyetlen hajóból áll, amit a késő-gótikus csillagboltozat köt össze a szentéllyel. 1555-ben reneszánsz stílusú előtérrel bővült, ahol egy keresztrefeszített Krisztust ábrázoló, 18. századi szobrot láttunk. Az öt mellékkápolna egyedi mintájú boltozata és  díszes ablakai illetve a szobrok és az oltárok növelik a templom szépségét. A templomban két kiemelkedő szobrot is felfedeztünk: a 16. századi Madonna szobor még az eredeti főoltárt díszítette, a másik a 19. században készült és Szent Annát ábrázolja a gyermek Máriával. Az egyik legnevezetesebb berendezési tárgy a 15. századi kőből faragott keresztelő kút.

A barokk főoltár oltárképe Alexandriai Szt. Katalin eljegyzését ábrázolja, az oltár mellett Szent Margit, Szent Borbála faragott alakjai állnak. A falon egy 15. századi utolsó ítéletet ábrázoló freskórészlet is látható. Feltételezik, hogy a templom több falára is készítettek freskót. A templom karzata és az Rieger-féle orgona 19. századi. A templom alatti kriptában nevezetes polgárok nyugszanak.

A templomtól nem messze, a Szentháromság emlékmű szomszédságában találtunk rá az egyik legérdekesebb látványosságra. A Berggericht Múzeumban ásványok szépségében gyönyörködhetünk, illetve betekinthettünk a bányászok által használt egyik aknába. A Mihály nevet viselő alagút 75 méteres szakaszát nézhetjük meg.

A múzeum épülete a 16. századból származik, de barokk külsejét a 18. században kapta. Az épület szép, sima homlokzatát párkányos ablakok és köríves erkély tagolja. A földszintje boltíves, az emeleti helységek pedig stukkós mennyezetűek. Az épület előtt Sz. Flóriánról elnevezett szökőkút romantikus hangulatot áraszt. A 17. században a ház Gottfried Hellenbach tulajdonában állt, aki II. Rákóczi Ferenc orvosa és bányászszakértője volt. A 18. század végén az épületben a Körzeti Bányabíróság működött (a Berggericht név is innen ered) – majd 1860-tól a Bányaakadémia használta és hallgatótermeket, könyvtárat létesítettek benne, de itt lakott a geológia és ásványtan professzor is.

A tematikus tárlat mintegy 400 ásványi anyagot tartalmaz, amelyeket kémiai összetételük (és belső szerkezetük) szerint csoportosítottak. A kiállítás interaktív elemeket is tartalmaz, ahol a látogató saját szemével, kezével tanulmányozhatja az ásványokat. Megtaláljuk itt a periódusos rendszert, láthatjuk az UV-sugárzás hatását a kőzetekre, ismerkedhetünk a radioaktív és a mérgező ásványokkal. A kisebbek 3D-s memóriajátékban ügyeskedhetnek, de egy speciális laboratórium is rendelkezésre áll előre bejelentett látogatócsoportoknak.

Miután elhagytuk Selmecbányát betértünk a körülbelül 6 km-re fekvő Szentantal (Svätý Anton) településre. Mint utólag kiderült, a szlovákiai utunk második csúcspontját jelentette a Selmec patak völgyében található kis kastély (végül is bemelegítettünk a nászútra). A fejedelmi lakhelyet 1744-ben Koháry András gróf építette, aki Magyarország egyik legtehetősebb főúri családjába tartozott. Érdekesség, hogy 365 ablaka van; 52 szobája, ahány hét van egy évben; 12 kéménye a hónapok számára, a 4 kapu pedig az évszakokra utal. A Coburg hercegi család 1826-ban lett – házasság révén – a kastély tulajdonosa, majd a család leszármazottai kerültek a bolgár és a portugál trónra, így a birtok csillaga tovább emelkedett. Az első világháború után a bolgár uralkodónak, Coburg Ferdinándnak le kellett mondania, és többek között itt töltötte az emigráció éveit. Szerencsére az épület a második világháborúban nem szenvedett kárt, viszont ezt követően – sok más kastélyhoz hasonlóan – ezt is államosították.

Mivel a kastélyt vadászati célokra is használták, így rengeteg vadásztrófea, fegyver található benne, de a faipari és vadászati múzeum kincsei is káprázatosak. A megmaradt berendezési tárgyak, tapéták eredetiek. A család portréit is kíváncsian nézegettük. A cár gyűjtőszenvedélyének is köszönhetjük, hogy egy igen gazdag tárlatot nézhettünk meg.

A 19. században klasszicista stílusban bővítették, de a homlokzat és a díszkút megőrizte barokk formáját. Lépcsősora schönbrunni mintákat követ. A kastély csodaszép freskókkal díszített barokk kápolnája is látványos. A velencei tükrök, gyönyörű hímzések, antik műkincsek, a Koháryak levél- és könyvtára is ámulatba ejtett minket.

A kastély angol parkjára már nem jutott idő, de bátran ajánljuk mindenkinek ezt a gazdag bútorzattal rendelkező kastélyt. A parkban Szent Hubertus napokat is tartanak, így aki a vadászatot szereti, látogasson el ezekre a napokra is.

Néhány információ fontos lehet, ha ellátogattok a kastélyba. A látogatás csak csoportosan, idegenvezetővel lehetséges. Tavaszi és nyári idényben két különböző hosszúságú túra közül választhattok: a rövidebb 12 szobából és a vadászati tárlatból áll, a hosszabbik még 14 szobával és a kápolnával bővül; ez utóbbit választottuk mi is. Téli időszakban csak egy túrára adnak lehetőséget (12 szoba, kápolna és a vadászati tárlat). Az árak a túra hosszától és az idénytől függenek (5-7 euró a normál, 2,50 – 3,50 euró a kedvezményes tarifa). A parkolás napi egy euró.

Élményekkel, finom sztrapacskával megtelve érkeztünk haza. Reginának jó volt visszaemlékezni azokra a helyekre, ahol jártak. Balázs szerint is érdemes meglátogatni ezt a különleges hangulatú városkát. A kastély pedig egy igazi csoda.

Íme még képek az Újvárról.
Itt az Óvárban készült további képeinket láthatjátok.
Itt találjátok a Főtéren készült többi fotót.
Ide kattintva pedig a cégér-válogatásunkat látjátok.
Íme a Szűz Mária templomban képeink.
Itt pedig a Sz. Katalin templom fotói találhatók.
Ez a bányászati múzeum készült fotók mappája.
Itt van a többi selmecbányai fotó.
Itt pedig amit még készítettünk a szentantali kastélyról.