2025. április közepén kétszer is nógrádi helyszíneket kerestünk fel, hogy picit jobban megismerjük Madách Imre és Mikszáth Kálmán helyi emlékeit. A túrákba belefért némi Balassi Bálintos kitérő és a második napon Fülek várába is betértünk. A felkeresett helyeken természetesen több fotó készült, mint amennyit beszúrtunk a szövegbe. Ezekből Facebook-os mappákban közlünk egy bővebb válogatást, amelyek elérési linkjeit a szövegbe is belinkeljük.
2025. április 12-én szombaton Csesztve volt az első helyszín, amit felkerestünk. Madách Imre éveket töltött ebben a kúriában (lásd fent), a legszebb házas éveit. A falu a határ magyar oldalán található, mi kocsival mentünk, de a település természetesen busszal is megközelíthető. Egy kellemes emelkedő után jutunk el a kúria bejáratához. Ha nincs nyitva, akkor az ajtón található telefonszámon elérhető a gondnok (nálunk ez a megoldás tökéletesen működött). A település templomát is megtekintettük, ennek gondnokát a kúria pénztárosa segített elérni. Az emlékmúzeum Madách életére és az Ember tragédiájára összpontosít. A tárlat (lásd lent) korszerű, többnyelvű, a koncepció jól átgondolt, nekünk nagyon tetszett. A színházteremben be lehet öltözni és a tragédia színeit megelevenítő díszletek között is válogathatunk: természetesen éltünk a lehetőséggel és a francia forradalom Ádám-Éva párosaként fotózkodtunk.
A Szent Márton tiszteletére szentelt csesztvei templom (lásd fent) középkori eredetű, boltozata a 18. század végére nyerte el általunk ismert formáját, míg a templom mai állapota a 2008-as felújítás eredménye. Az épület egy igazi kis ékszerdoboz, másnak is ajánljuk a megtekintését. A templom előtti kőemelvényen egy 1947-es Mindszenty-látogatásról szóló márványtáblát találunk: ez a pasztorációs tevékenység keretében tett látogatásának állít emléket.
Az ebédünk elfogyasztását követően folytattuk utunkat és hamar a történelmi Nógrád megye szlovák oldalán találtuk magunkat. Szklabonyába tartottunk, vagy más néven Mikszáthfalvára. Ez utóbbi név Trianont követően feledésbe merült, a tankönyvekben is úgy tanuljuk, hogy Mikszáth Kálmán Szklabonyán született, a helyiek nem sem ismerik a Mikszáthfalva elnevezést, de a navigációs program azért használja. Sajnos a szülőház már áldozatul esett a helyi ingatlanfejlesztőknek, így már csak a helyét mutató emlékművet találtuk (lásd fent).
A közeli múzeum viszont kiváló (lásd fent). Ez a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának fiókintézménye, amely abban az épületben működik, ahol Mikszáth a gyerekkorát töltötte. A kurátorok Szent Péter esernyője címmel állították össze a kiállítást, ami ugyan felvonultat eredeti, az íróhoz köthető használati tárgyat, de leginkább az írói munkásság bemutatására törekszik. A letisztult kiállítás természetesen Mikszáth személyére is kitér, ahogy felhívta figyelmünket a szomszédos temetőben található sírhelyre, ahol Mikszáth Mariska, az író húga nyugszik.
A felfedező utunkat április 19-én, nagyszombaton folytattuk. Először Kékkő várába mentünk fel. A középkori Balassa sasfészekre, Balassi Bálint helyi kötődésére egy udvari emléktábla utal, rajta kétnyelvű felirat hirdeti a korábbi birtokos emlékét. Az épület belsejében a Szlovák Nemzeti Múzeum fiókintézménye, a Bábművészeti Kultúrák és Játékok Múzeuma működik (lásd balra lent). A látogatás vezetéssel történik, aminek a nyelve szlovák, de az angol nyelvű feliratok segítettek értelmezni a látottakat. A játékok és bábok mellett egyes termekben a legutolsó tulajdonosok, az Almássyak korabeli enteriőrjei is fennmaradtak (lásd jobbra lent). Szintén a múltat idézi a kastély hangulatos barokk kápolnája, ahol a kékkői kálvária egyes elemeit őrzik.
A várudvaron vásári kavalkád fogadott, ahol a látogatást bevásároltunk, illetve kipróbáltuk a helyi cukrászdát, amit másnak is ajánlunk. Ezt követően továbbálltunk és következő megállónk a Madách sírhely volt Alsósztregován (lásd lent). Ez igazából nem az eredeti családi kripta, amely a település túlvégén omladozik, hanem egy két világháború közötti alkotás, ahol amúgy most is nyugszik az író.
A Madách-kastély is a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának fiókintézménye, a szklabonyaihoz hasonlóan nem túl régen került felújításra, itt is határokon átívelő együttműködés, komoly szakértői munka áll a kiállítás koncepciója mögött. A korabeli hangulatot idéző enteriőrök, Madách eredeti rajzai, az ötletes múzeumpedagógiai elemek mind tetszettek. Ide már csak azért is érdemes elmenni, mert itt készült el az Ember tragédiája és itt halt meg Madách, de a kiállítás megtekintése jól túlmutat egy zarándoklaton, hiszen egy élvezetes felfedezőúttá varázsolja a nézelődést (lásd lent).
A második nógrádi felfedező utunk utolsó állomása Fülek volt, de előtte még megebédeltünk a Hamilton étteremben, amit másoknak is tudunk ajánlani. A vár alatti parkoló fizetős és a parkolóőr nagyon segítőkész. A vár (lásd lent) esetében csak a második világháborús óvóhely látogatása maradt ki: nem mozgatta meg a fantáziánkat. A vár helyreállítása már elérte azt az állapotot, hogy önmagában is látványos, kalandos, tehát tetszetős. Ráadásul összeállítottak a Bebek-bástyában egy állandó jellegű helytörténeti kiállítást, amihez egy időszaki kiállítás is társult.
Szép időt fogtunk ki, mindenki nagyon segítőkész volt, a látottak esztétikai és szakmai szempontok alapján is elnyerték a tetszésünket, szinte mindenhol tudtunk fizetni kártyával, vagyis csak gratulálni tudunk minden fenntartónak. Hazafelé nosztalgiáztunk Salgó vára és Somoskővár útjelzései láttán és már elkezdtük tervezni, hogy mikor keressünk fel újra felvidéki úti célokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése