2019. június 28., péntek

A Maintenon-i kastély, amelynek a gazdája szeretőből királyné lett


Ha már az első hivatalos királyi szerető birtokáról írtunk, akkor soron következő posztunk egy olyan helyről szóljon, amely egy másik különleges rekorddal büszkélkedhet: Maintenon úrnője volt az első (és egyben utolsó) királyi szerető Franciaországban, akiből királyi hitves is lett.
A nászutunk első napja utazással telt, hiszen Beaumont-ból el kellett autókáznunk a Tours melletti szállásunkhoz. Chartres mellett mentünk el és már akkor is feltűnt a Maintenon tábla, amely Balázsból azonnal előhozta a történészt. Persze utólag azt is megtudtuk, hogy több filmet is forgattak itt, többek között az eredeti Tulipános Fanfan egy részét is.
Mi tehát mentünk a Loire-vidékre, fantasztikusan éreztük magunkat, kokszosra nyomogattuk a fényképezőgépeinken az exponáló gombot, és sajnos elérkezett a pillanat, amikor vissza kellett indulnunk Versailles felé. Az aznapi programot kissé sűrűre terveztük, és mivel eléggé lógott az eső lába, így inkább úgy döntöttünk, hogy megváltoztatjuk az útitervet, és Fontainebleau helyett Maintenon-ba megyünk, majd pedig több időt töltünk Versailles-ban. Leraktuk a kocsit, miután Regina elnavigált a parkolóhoz, és egyáltalán nem csalódtunk: Maintenon egy kis ékszerdoboznak bizonyult.
Természetesen itt is minden egy erőddel kezdődött, igaz nem tudni mikor vált külön lakóhely a városfal részét képező öregtoronyból. Az viszont már biztos, hogy a 12. század elejétől kezdve ismert kinek a birtoka volt a terület. A 15. század második felében már biztosan állt itt valamiféle kastély, mert egy 1509-es parlamenti rendelet az előző tulajdonosok által emelt kastélyt is a királyi pénzügyminiszternek adományozta a birtokkal együtt. A képbe 1674-ben került a későbbi Madame de Maintenon, leánykori nevén Françoise d’Aubigné, aki ekkor vette meg a birtokot sok más területtel együtt. A hölgy ekkor már XIV. Lajos törvénytelen gyerekeinek a nevelője volt, de még nem volt viszonya az uralkodóval. 1675-ben a királyi kegy nyilvánvalóvá vált, ugyanis az uralkodó a nagy nyilvánosság előtt Maintenon márkinőjének nevezte ki Françoise-t. Ettől kezdve a birtok egyike lett azon helyeknek, ahova a király és szeretője elmenekülhetett az udvar zaja elől. Az új márkiné pedig komoly fejlesztésekbe kezdett.
A kastély, amelyet megvett, még egy hagyományos, négy tornyú, zárt négyszög alaprajzú épület volt, amelyet egy árok vett körbe. Ezt már akkor is az Eure folyó táplálta. Az új tulajdonos leromboltatott tornyokat, átköltöztette az istállót és megnyitotta a park felé az addig zárt épületegyüttest. A települést is fejlesztette, ugyanis a király engedélyezte számára, hogy pékség, piac, kórház és iskola is üzemelhessen.
 
 


XIV. Lajos azért is szállt meg többször a kastélyban, mivel a kert végén haladt keresztül az a gigantikus vízvezeték, amely a versailles-i kertek vízellátását is biztosította (volna). Ennek az építését pedig kényelmesen lehetett felügyelni a kastélyból. A Colbert-féle vízemelő Marlynál a Szajna vizét juttatta el Versailles-ba, de ez kevésnek bizonyult. A kertek mellett ugyanis a várost is el kellett látni, és miután 1684-ben kiderült, hogy az Eures folyó 26 km-re Pontgouin-tól magasabban fekszik, mint a versailles-i palota fő víztározójaként használt Trappes-i tó, azonnal elkezdődött az építkezés, amely 110 kilométernyi vezeték lefektetését jelentette. 30 ezer ember látott neki, kétharmaduk katona volt: csatornákat kellett kivájniuk, illetve Maintenon-nál egy gigantikus vízvezetéket is fel kellett építeni. A nagy maintenoni vízvezeték 4600 méter hosszú lett volna, három sor ívből állt volna, amelyből csak az elsőt építették meg. Ez 47 ívet jelent, mindegyik 13 méter széles, 14,6 méter mély és 25 méter magas. Az alapozás 5 méteres, a pillérek 7,8×1,95×30 méteresek. A második sorozat 195 ugyanolyan ívből állt volna, mint az első sorozat. A harmadik pedig 390 ívből, amelynek a teljes magassága 72 méter lett volna.
Az építkezést akadályozta, hogy járvány tizedelte a munkásokat, 1688-tól majdnem 10 évig Franciaország háborúzott, majd elkezdődött a spanyol örökösödési háború, amely tovább apasztotta az államkincstárt, így a nagy terv végérvényesen megrekedt. Amint erre sor került, a király se ment többet Maintenon-ba, és Françoise, aki ekkor már a felesége volt, mivel sohase hagyta el a királyt, szintén örök búcsút mondott a birtokának, így az ottani fejlesztések is leálltak. Csekély vigasz, hogy XIV. Lajos a feleségének adományozta a vízvezeték elkészült szakaszát.
A kastély kápolnájában viszont ott a síremléke. Ez senkit se tévesszen meg: Madame de Maintenon a Versailles „mögötti” Saint-Cyr-ben halt meg, ott is nyugszik, és az akkori leánynevelde, a mostani katonai főiskola kápolnájában lévő síremlékének a másolatát találjuk Maintenonban.

Az egyik francia király ezt követően visszatért Maintenonba, igaz egy számára kevésbé kellemes pillanatban: X. Károly lényegében itt mondott le a trónról, miután az 1830-as júliusi forradalom elsöpörte az uralmát.
1698-ben Madame de Maintenon unokahúgát feleségül vette a későbbi Noailles márki, akinek a családja ekkor kapta meg Maintenon-t. A kastély most is az övék, és pont azért, mert magántulajdon, a belső termekben nem engedélyezték a fényképezést. Kár, mert gyönyörűek az enteriőrök. Mi megvettük a prospektust, hogy legyen némi vizuális emlékünk, ide pedig bemásolunk egy képet, amelyet az egyik francia programszervezői oldal honlapjáról töltöttünk le (lásd fent).

Itt találtok további képeket a kastélyról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése