2019. július 13., szombat

A pisai gótika egyik gyöngyszeme

Ha Pisa neve elhangzik, akkor elkerülhetetlenül a pisai ferde toronyra gondolunk, jobb esetben a székesegyházra és a CsodákKertjére, pedig Pisát sokkal több dolog miatt érdemes felkeresni. Ez egy pezsgő egyetemi város, nagyon jó az éjszakai élet, rengeteg könnyen megközelíthető látnivaló van a környéken, no meg közvetlenül a város szomszédságában találjuk a San Rossore-i Természetvédelmi Parkot, amely a fürdőzésen túl a különleges élővilága miatt is fontos (amellett, hogy uralkodói birtokként jelentős események kötődnek hozzá). Majd írunk természetesen a székesegyházról is, de első pisai posztunkban egy apró gyöngyszemet, a pisai gótika egyik legszebb alkotását mutatjuk be.
Volt egyszer egy pisai tengeri köztársaság, amely a keresztes háborúk egyik haszonélvezőjeként a földközi-tengeri kereskedelmi útvonalak egyik ura volt. Volt ugyan konkurenciája, hiszen Velence is tüsténkedett, és a 13. századtól egyre inkább elmérgesedett a konfliktus Genovával, ami végül a pisai tengeri hegemónia bukásához vezetett. Pisa nem csak előnyös kereskedelmi kapcsolataival tűnt ki, hanem jó 200 évig uralma alatt tartotta Korzikát, illetve rövidebb ideig Szardínia egy részét is. A kereskedelmi kapcsolatokat és a Pisa által uralt területeket lásd a lenti térképen. A katonai erőfitogtatás persze nem vezetett mindig sikerre, és a pisaiak főleg a tengeren voltak erősek, így a flotta felőrlését követően a szárazföldi uralmuk is megroppant. Ez viszont egy lassú folyamat volt és a dicsőséges évszázadok elegendő időt biztosítottak a városnak, hogy csodálatos építmények emelésével alapozzák meg a várost ma is éltető turizmust.
A kérdéses templom a Santa Maria della Spina nevet viseli és az Arno folyó partján épült. A neve Jézus töviskoszorújának egyik tüskéjére utal, amelyet a pisaiak a keresztes háborúk során szereztek meg. Eredetileg közvetlenül a folyó partján állt, és 1250-es építésekor egy híd is volt mellett, amelyet a 15. században romboltak le. Az eredeti nevét a hídról kapta, és csak 1333-tól nevezik a mai nevén, ugyanis ekkortól őrizték itt a névadó tüskét. Mai formáját az 1322-ben elkezdett és jó 50 évig tartó munkálatok hatására nyerte el, amelyeket Lupo di Francesco építész és szobrász koordinált. Mai helyére 1871-ben került, amikor darabjaira szedték, és az Arno védművének tetején rakták újra össze, igaz ekkor számos szobrot másolattal helyettesítettek, hogy az eredeti alkotásokat múzeumban védjék az időjárástól, illetve a sekrestyét nem állították helyre, így a mai alaprajza nem egyezik az eredetivel. A falakat meghatározza a fehér és fekete sávok váltakozása, amelyet számos toszkán és liguriai épületnél felfedezünk: itt modellkövetésről van szó, csak nem tudjuk mi volt az „ősmodell”. Az épület külsejét szintén meghatározzák a tornyocskák és a kis loggiákban a szobrok. A főhomlokzat Madonnáját valószínűleg Giovanni Pisano készítette (lásd balra lent), akinek az egyik legismertebb műalkotása a szószék a Székesegyházban, de a Pisano család több tagja is dolgozott az apró templomon: az építész Lupo di Francesco is Giovanni egyik legeredetibb követője volt, no meg az Angyali Üdvözlet szoborcsoportját is Andrea Pisano műhelyében készítették, illetve Andrea fiai is tevékenyen közreműködtek a templom díszítésében.
 
A kiemelt pozíciókban, tehát a főhomlokzat legfelső fülkéjében a Megváltó Krisztust találjuk középen, majd jön a már említett Angyali Üdvözlet, az Evangelisták, illetve angyalok szobra. Az oldalfalon szentek és apostolok alakjai sorjáznak.
A templom belseje meglehetősen egyszerű, de talán emiatt annyira hangulatos.
 

Amint belépünk, az ajtó mellett találjuk a 16. századi oltár részeként a Tej Madonnájának szobrát, amelyet Andrea és Nino Pisano készített 1345–1348 között (lásd balra lent, igazából ez egy másolat, mert az eredetit a pisai Museo Nazionale di San Martinóba szállították). Ezzel szemben, a főoltár felett meg Andrea és Nino Pisano Madonna a gyermekkel szobrát találjuk (lásd jobbra lent).

A főoltár két oldalán is találunk szobrokat, amelyeket szintén Andrea és Nino Pisano készített: ezek Szent Pétert (lásd a főoltártól jobbra), illetve Keresztelő Szent Jánost (lásd balra fent) ábrázolják. A Keresztelő Szent János szobor melletti szentségtartóban őrizték sokáig a tövist, amely ma már a pisai S. Chiara templomban látható (ezt a székesegyház melletti utcában találjuk).
A templom minden nap ingyenesen látogatható az alábbi időpontokban: hétfőn 10:00–13:00, kedd-szerda-csütörtökön 15:00–19:00, péntek-szombat-vasárnap pedig 10:00–13:00 és 15:00–19:00 között.
A lenti kép a templomot egy különleges pillanatban ábrázolja. Pisa védőszentje San Ranieri és minden évben az ünnepnapján, június 16-án kivilágítják az Arno partját. A hidakról tűzijátékot lőnek fel, az épületekre helyezett fehér fa kereteket pedig telepakolják mécsesekkel. Az alábbi képen azért állványozták fel a templomot, hogy ide is felrögzíthessék a mécseseket. Sajnos a Luminara-t, vagyis a június 16-ai esti fényjátékot nem láttuk, de a pisai barátaink, no meg a neten fellelhető képek alapján csodálatos lehet. Sebaj, majd következő pisai utunkat próbáljuk úgy időzíteni, hogy ezt is láthassuk.


A térképet innen töltöttük le.
Itt találtok további képeket a templomról

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése