2018. szeptember 21., péntek

Chaumont-sur-Loire

Nászutunk második megállója már a Loire partján található, Chaumont-sur-Loire ugyanis eredetileg egy jellegzetes folyami ellenőrzőpontból nőtte ki magát. A Loire elég hosszú, hajózható, gazdaságilag nem elhanyagolható területeket köt össze, így mindig is jövedelmező üzletnek számított rajta a vámszedés. Chaumont várát 1000 körül építette I. Ottó blois-i gróf határvédelmi célból, illetve a folyó forgalmának ellenőrzése végett. 1054-ben házasság útján a d’Amboise család birtokába került, majd az övék maradt majdnem öt évszázadon át. A család és a király kapcsolata nem mindig volt ideális: 1456-ban például XI. Lajos földig romboltatta az erődítményt. Jó ötven év múlva viszont Georges d’Amboise bíboros XII. Lajos közeli tanácsadójának számított. Az egyházfi nevéhez köthetőek a mostani reneszánsz várkastély kiépítéséhez vezető első munkálatok is. A királyi kegy később is rávetült a családra, ugyanis az unokaöcs, II. Charles d’Amboise például Lombardia katonai kormányzója lett, és mellesleg Leonardo da Vinci első francia megbízója.
A nemesi birtok 1550-ben, vásárlás útján került királyi kézbe: Medici Katalin számára bevételként is jól jött a hely (a Loire hajóforgalmára kivetett vám, és a birtokok jövedelme miatt is megérte beruházni), illetve az Amboise és Blois közötti utakon is jól szolgált közbülső pihenőként. 1559-ben Medici Katalin megözvegyült, régens lett fia nevében, és úgy érezte ideje megszabadulni a korábbi riválisától, Diane de Poitiers-től. Diane napja valóban leáldozott kegyencnőként, de Katalin mégse akarta kisemmizni, így amikor Diane-nek meg kellett válnia Chenonceau-tól, cserébe Chaumont-ot kapta.
Diane de Poitiers 1562-től folytatta az építkezést, de neki köszönhetőek a bejárat mellett máig láthatóak a D betűk, illetve a vadász jelvények.
Már ő is szükségesnek vélte a környező park kialakítását, de ez állandóan csak húzódott, és az első sikeres kísérletre csak az 1830-as években került sor. Ekkorra már tömérdek tulajdonosa volt az ingatlannak, 1810-től a Naplóeon által száműzött Madame de Staël is megfordult itt. 1840-ben a helyet történelmi műemléknek nyilvánították, ettől függetlenül az utolsó tulajdonosa, a Say cukorgyárak örökösnője az 1800-as évek végén komoly átalakításokat hajt végre rajta, hogy itt fogadhassa férjével, Broglie herceggel az európai főnemességet. A legkülönlegesebb személyek fordultak meg erre: maharadzsák (az egyiktől egy elefántot kaptak ajándékba, amely a kastélyban elég sok fényképen szerepel), művészek, mint Sarah Bernhardt, vagy uralkodók, mint I. Károly román király, VII. Edward angol király1903-től viszont a családi vállalkozás hanyatlani kezd, a herceg 1917-es halála tovább gyorsította a folyamatot, ugyanis az özvegy nagyon rossz gazdasági döntéseket hozott, majd az utolsó pillanatban egy újabb házasság mentette meg a birtokot a teljes összeomlástól: az 73 éves özvegy 1930-ban hozzáment egy 43 éves francia királyi herceghez. Az új férj sikeresen levezényelte a birtok felosztását (ez ekkor csökkent 2500 hektárról 21-re), a műtárgyak eladását, aminek csak az állami felvásárlás vetett véget 1938-ban.



Azóta sok idő eltelt, a kastélynak funkciót kellett találni. Az egy dolog, hogy állami pénzből sikerült visszavásárolni az eladott műtárgyak egy részét, viszont emellett sikerült egy nemzetközi hírű parkot is kialakítani. A mostani kertben az 1880-as években kezdődtek a munkálatok. Ehhez két kisebb falut is el kellett költöztetni temetőstül, templomostul. Ez viszont még csak egy meglehetősen romantikus nemesi park volt. 2008 óta viszont minden évben április végétől november elejéig megrendezik a kertfesztivált. 2018-ben a „Gondolat kertje” volt a téma. Egy nemzetközi zsűri 25 pályaművet választott; az alkotók között találunk amerikaiakat, oroszokat, németeket, olaszokat, japánokat, dél-koreaiakat és franciákat. A bejáratnál többnyelvű füzeteket adnak, amiben minden fontos információt megtalálunk az adott installációról. Ezek egy része ráadásul esti kivilágítás mellett is látogatható. Nekünk volt ami tetszett, volt mi nem. A „köd völgyében” például el lehetett volna rejteni a párásítókat, hogy ne legyen annyira szembeötlő miként csináltak ködöt. Más megoldások viszont tényleg elgondolkodtatóak, vagy egyszerűen szépek voltak.
Mi mondjuk elsősorban a kastély miatt mentünk Chaumont-ba, de nem bántuk meg, hogy a parkba is bejutottunk.
Persze a „hagyományos” kastélyparkban is érdemes egyet sétálni. Van itt istálló, mintagazdaság, 19. századi víztorony, dekoratív virágágyás…

A kastély eléggé magán viseli kialakítói szellemiségét, legfőképpen a Broglie hercegi párét. Ők ugyanis a korabeli nevezetes birtokosok lakosztályait akarták restaurálni, és ahol ez nem volt lehetséges, úgy újra megteremteni. Belül tehát van eredeti, és van újraértelmezett középkori rész is. A látogatás pont egy ilyen újragondolt lakosztállyal kezdődik, amivel Medici Katalin és Diane de Poitiers emléke előtt hódolt a Broglie házaspár. A Tanácsterem viszont fergeteges (balra lent). A 17. századi majolika padlózatot a palermói Colluzio palotából szállították ide, a faliszőttes sorozat pedig 1570-ben készült Martin Reymbouts szövőműhelyében. Nyolc darabból áll, az asztrológiai témából kifolyólag bolygókat megszemélyesítő római isteneket, és egyéb jelképeket ábrázol.


Másik kedvencünk a díszlépcső (jobbra fent). Ez gótikus és reneszánsz elemekkel az 1500-as évek elején készült. Az ablakok viszont már későbbiek, és a Chaumont-i birtokosok címereit ábrázolják. A lépcső a kastély fő közlekedési útvonala: ez köti össze azt, ami a Broglie házaspár lakosztályaiból megmaradt, illetve a ma már modern művek galériájaként működő termeket.

Sajnos a Broglie-lakosztályokat 1938 után is érte kár, ugyanis a könyvtárat egy 1957. júniusi tűzvész pusztította el, vagyis amit ma látunk az egy rekonstrukció.
Az empire stílusú kis szalon (balra) viszont látszólag egész jó állapotban maradt ránk. Ez azért is csak látszat, mert a Pierre-Benoit Marcion készítette bútorokat a Loire-Cher megye helyezte el itt letétbe, a kandalló párkányán található órát pedig a köztársasági elnök hivatalos rezidenciája, az Élysée palota adta kölcsön.

A nagy szalon bútorzata se eredeti (jobbra lent): ez meg a donneterie-i kastélyból származik. Nekünk leginkább azok az ülőalkalmatosságok tetszettek, amelyek lehetővé tették, hogy a beszélgetőpartnerek egymással szembe ülhessenek le.
Hiba volt Chenonceau után idejönnünk, ugyanis az előbbi automatikusan összehasonlítási alapként szolgált. Ennek ellenére mindenképpen ajánljuk, hogy Chaumont-sur-Loire is bekerüljön olvasóink utazási tervébe. A kert szép, a kastély pedig mind építészeti, mind hangulatát tekintve érdekes. A modern műalkotások mondjunk szerintünk nem igazán illettek ide, de ízlések és pofonok…

A park és a kastély után érdemes egyet fagylaltozni a mintagazdaság épületeiben kialakított vendéglátóipari épületekben, és semmiképpen se szabad kihagyni a teraszt, ahonnan nagyon szép panoráma nyílik a Loire-ra. Pár nappal később többször is elhaladtunk a folyó túloldalán. Nem tudtunk megállni, de rájöttünk, hogy innen is érdemes megcsodálni a várat, vagyis ezt se hagyjátok ki!

Itt találtok további képeket a parkról.
Itt pedig a kastélyról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése