2024 nyarára eleinte egy boszniai és montenegrói utat terveztünk, aztán közbejött mindenféle és ezt a Nagy Háború Blog szervezésében, augusztus végén valósítottuk meg. Az augusztusi páros útra pedig jött az újratervezés és ha 2023-ban olyan jól éreztük magunkat Spanyolországban, akkor miért ne folytattuk volna az ottani kalandokat? Osztottunk, szoroztunk, kijött a matek, így belevágtunk a szervezésbe. 2023 márciusára már minden szállást lefoglaltunk, a repülőjegyeket is megvásároltuk, illetve az országon belüli gyorsvonat jegyeket is megvettük (korábban vásárolva olcsóbb). Erre áprilisban a Ryanair elkezdte a kavarást, mert kétszer is át kellett foglalnunk a már megvett jegyünket hazafelé (odafelé az Iberiával mentünk Madridba, nem is volt gond). Először Sevillából jöttünk volna haza, majd ebből végül Malaga lett az eredetileg tervezetthez képest két nappal későbbi indulással.
Madridban még volt olyan a bakancslistánkon, amit mindenképpen meg akartunk nézni, illetve egy egy napos zaragozai kiruccanást is terveztünk, így adott volt az első madridi megálló. A már bejáratott és családilag is lecsekkolt szállásunkra mentünk, most se csalódtunk a B&B Hotel Madrid Centro Plaza Mayor-ban. Augusztus 3-án késő délután szálltunk le a Madrid-Barajas repülőtér 4s terminálján, ahonnan földalattival vittek minket a négyesre. Összeszedtük a csomagokat és bevonatoztunk a Puerta del Solhoz. A szállás elfoglalása után azonnal nyakunkba vettük a várost és végigjártuk több kedvenc helyünket. 2023-ban mindketten beleszerettünk Madridba, így a 2024 augusztusában majdnem minden sarkon nosztalgiáztunk. Madridra végül csak a szombat estét és hétfőt szántuk. Hétfőn reggel az Alba hercegek palotájába mentünk, utána pedig újra meglátogattuk a királyi palotát, hogy végre fotózhassunk. Minden puttóról és kerámiáról azért nem készítettünk fotót, de majdnem. Nagy szívbánatunkra viszont a fegyvertár zárva volt. Hétfőn délután végül további helyeken nosztalgiáztunk és természetesen lejártuk a lábunkat.
A szabadon hagyott augusztus 4-ei napot Zaragozára tartogattuk. Hajnalban indultunk, majdnem éjfélre értünk vissza Madridba. Zaragozán belül rengeteget gyalogoltunk, de megérte. A hónap első vasárnapján az aragóniai parlamentnek otthont adó Aljafería palota látogatása ingyenes volt, természetesen bementünk (hónapokkal korábban regisztráltunk a látogatásra), és elvesztünk a mór építészet (no meg a gótika) eme remekművében (lásd fent). Amúgy is kellett a hangolódás Andalúziára! A Nuestra Señora del Pilar bazilika szép volt, volt, de talán túl nagyok voltak az elvárásaink. Felmentünk lifttel a tornyába (ide is előre érdemes jegyet venni), de a rácsos/üveges felületen keresztül nem volt tökéletes a fotózás. Sokkal jobban tetszett a székesegyház. A Seo maga a csoda, ez az a spanyol gótika, amiért oda vagyunk. Bent viszont nem engedték a fotózást és még könyvük se volt, így megvettük azt a körülbelül három képeslapot, amit lehetett és a szemünkkel „fotóztunk”. Az különösen fájt, hogy a Seoból nyíló gyönyörű faliszőttes múzeumanyagáról még képeslapot se tudtunk venni. A római színház látogatása ingyenes volt, de igazából a kerítés mögül is mindent láttunk, így ezért nem muszáj fizetni. A szomszédos Museo de los Faroles y Rosario de Cristal viszont nagyon tetszett. Apropó, az egyházi intézményekhez gyűjtőjegyet vettünk, ezt másnak is ajánljuk. A Goya múzeum volt még az, ahol fizettünk: minden fillért megért. Zseniális! Amúgy pedig a városban csatangoltunk: a híd szuper, innen tényleg kiváló képeket lehet csinálni a Pilarról, fotózkodtunk Augustus császár szobránál a régi római falak mellett, bohóckodtunk a Goya emlékműnél. Vagyis nagyon jól éreztük magunkat és este elégedetten tértünk vissza Madridba.
Augusztus 6-án reggel kicsekkoltunk a madridi szállásunkról és az Atocha pályaudvaron vonatra szálltunk, mert várt Sevilla. A Santa Justa pályaudvaron kiváltottuk a tömegközlekedési kártyát, majd bebuszoztunk a belváros szélére, ahonnan gyalog mentünk tovább. A kis sikátorokban a Google térkép megadta magát, így a megbízhatóbb Maps.me-re váltottunk, majd miután elfoglaltuk a szállásunkat, indult a sevillai kaland. Elmentünk Palacio de las Dueñasba, vagyis az Alba hercegek sevillai palotájába, ahol az épületben és a parkban is lehet fotózni: minden szegletét hazahoztuk volna (lásd lent). A Casa de Pilatos is szuper! Azok a csempék! Egy igazi álom! Egy másik nemesi családnak, a Lebrijáknak az inkább városi jellegű palotájában is jártunk. Itt a földszinten fotóztunk, fent már nem lehetett, pedig szívesen kattintgattunk volna ott is. Az Indiák levéltára ingyenes, építészetileg és történelmi/gazdasági jelentősége miatt is fontos, így természetesen nem bántuk meg, hogy bementünk. Két karitatív jellegű intézmény múzeumát néztük meg, mindkettőt az ingyenes nyitvatartás keretében. A Hospital de la Santa Claridad és a Hospital de los Venerable is menő hely, másnak is ajánljuk a megtekintésüket. Hasonlóan gazdaságos, konkrétan ingyenes volt a Szépművészeti Múzeum, ami egyenesen fergeteges! Itt is szénné fotóztunk mindent! Regina kiakadt, mint a kakukkos óra, de akkor is bementünk az arénába. Bikaviadalt nem néztünk, de a múzeum is és az aréna is érdekes volt. Természetesen készült a fotós szomszédos Carmen szobornál. Ha már Carmen, akkor az operaszereplő egykori munkahelyén, vagyis a ma már egyetemi főépületeként szolgáló régi dohánygyárban is jártunk. Nyáron sajnos nem volt vezetéses látogatás, így csak az udvarokon kóborolhattunk, de az is megérte. Jókat kóboroltunk a Santa Cruz negyedben, ahol nagyon hangulatosak a sikátorok és a terecskék. Itt a Sevillai borbélyból ismert Rosina állítólagos erkélyét is lefotóztuk.
A Mária Lujza parkban végigjártuk a ibero-amerikai kiállítás épületeit és természetesen rengeteget kattintgattunk a Plaza de Españán (lásd balra fent). Másnak is ajánljuk a Triana negyed piacát: szuper a paellájuk! Ráadásul a szomszédos kerámia múzeum se rossz. A Torre del Oróba nem mentünk be, mert a hajómakettek annyira nem érdekeltek, illetve jobb kilátópontot is találtunk, kívülről viszont tetszett. A templomok közül kombinált jegyet lehet venni a Salvadorba (Reginát fel kellett mosni a puttók és a sok arany miatt), illetve a székesegyházba (lásd jobbra fent). Mi az utóbbi esetén a tetőtúrás változatot vettük meg, másnak is ajánljuk, nagyon nagy élmény. Végezetül pedig illik pár szót szólni a sevillai csúcslátványról, vagyis a világ legrégebb óta lakot királyi palotájáról. Az Alcazar esetében is az ingyenes látogatást vettük igénybe, persze jó előre lefoglaltuk a jegyet. Két óránk volt, mindent láttunk, de úgy kellett kirugdosni minket az épületből. A kert hangulatos, de azok a mór stílusú részletek! Azok a csipkék (családon belül így emlegetjük a muqarnasokat)! Azok a csempék! Zárásként pedig egy szó a másik kedvenc kilátópontunkról. Este és napközben is érdemes elmenni a Setashoz. Napnyugtakor a legjobb felmenni és természetesen érdemes előre megvenni online a jegyet. Az eleinte Metropol Parasol névre hallgató gombáról (Setas) lehet a legjobb képet csinálni a székesegyházról és a városról (lásd lent)!
Sevillából két helyre ruccantunk ki. Cadiz egy HÉV jellegű vonattal érhető el. Mi Sevillában a San Bernardo vasútállomáson szálltunk fel a vonatra és a cadizi végállomáson szálltunk le. Itt is érdemes gyűjtőjegyet venni, ami tartalmazza az új székesegyházat (toronytúrával együtt, lásd lent), a Hospital de Mujerest, az Oratorio de San Felipe Nerit és az Oratorio de la Santa Cuevát. A felsoroltakat mind végigjártuk, tetszettek, másnak is ajánljuk a megtekintésüket. A régi székesegyház ingyenes, oda is érdemes bemenni. A római színház ingyenes, bementünk, nem rossz, de „csak” a kötelezőt hozza (tudjuk, már elkényelmesedtünk, Taormina és Siracusa a csúcs, minden ókori színházat ezekhez hasonlítunk). A Museo de Cadiz a helyi szépművészeti múzeum. Ingyenes, hangulatos, gazdag, sok helytörténeti érdekességet tanultunk benne. Az erődök közül egyedül a Santa Catalina látogatható, de mi sajnos lekéstük, így csak kívülről csodáltuk meg, viszont így is impozáns. A San Sebastian erőd kapujáig is érdemes elsétálni, no meg közben csobbanni egyet a vízben. Cadizra elég egy nap, de a hangulata és a látnivalók miatt megéri.
A másik kirándulásunk Cordobába vezetett. Itt is van gyűjtőjegy, amit érdemes megvenni. Ez a bikamúzeumot, a kalifák fürdőjét, az Alcazart, a Flamenco Fosforito központot és a Romero de Torres Múzeumot foglalja magába. Ezeket bejártuk, tagadhatatlanul az Alcazar kertje volt a legjobb. A Nagymecsethez külön jegyet kell venni, kora-délutánig a toronyba is fel lehet menni (felárért), de az Alcazar tornya jobb kilátópont, így mi nem erőltettük a nagymecset tornyát. Az utóbbiban a boltívek eleve csodásak, ez a hely valóba egy csoda (lásd lent)! Természetesen a városban a fentieken túl is van mit nézni. A Plaza de la Corredera a helyi Plaza Mayor. Valamiért kiesik, pedig hangulatos. A közelben találjuk a római templom maradványait. A Régészeti Múzeum környékének utcácskái nagyon hangulatosak, illetve a mecset szomszédságában található Calleja de las Flores utcája és terecskéje is aranyos. A Plaza de las Tendillas-on vár minket pár szép épület és Gonzalo Fernández de Córdoba, az úgynevezett Gran Capitán lovasszobra. A római híd is hangulatos. Az egyik végén találjuk a Puerta del Puente-t, a másikon pedig a Torre de la Calahorra-t. Az utóbbiba be lehet menni, az andalúziai múzeum érdekelt is, de végül lemaradtunk róla.
Sevillában augusztus 13-án reggel csekkoltunk ki a szállásunkról, majd elbuszoztunk Granadába. A buszpályaudvar szomszédságában a B&B HOTEL Granada Estación-ban szálltunk meg, ahonnan tömegközlekedéssel mentünk be a városba. A buszok gyorsan és gyakran jártak, a tömegközlekedés olcsó, így inkább a kevesebb csomagcipelést és nyugalmat választottuk a szállás foglalásakor. 13-án délután megnéztük a székesegyházat (menő hely!) és a királyi kápolnában a katolikus királyok sírját (itt sajnos nem lehetett fotózni). Csatangoltunk egyet még a székesegyház környékén (pl. a Corral del Carbonban), majd elsétáltunk a Monasterio de Nuestra Señora de la Asunción "La Cartuja"-hoz. Ezekhez a látnivalóhoz is gyűjtőjegyet vettünk, megérte. Végül szusszantunk egyet a szálláson, majd visszamentünk a belvárosba, pontosabban az Albaicin negyedbe, ahol nagyon jó volt a hangulat. Augusztus 14-én reggel elsőként mentünk be az Alhambrán belül a Naszrid palotába, így elég sokáig tudtunk ember mentes fotókat csinálni a termekről és udvarokról (lásd lent). Természetesen itt is elolvadtunk a mór stílustól, nem tudtunk betelni a részletekkel. A Naszrid palotát követte az Alhambra többi része, mint az Alcazaba, az V. Károly palota, az El Partal és a Generalife. Ebédet viszont már az Albaicin negyedben ettünk, ahonnan a sacromontei barlanglakásokhoz is elmentünk. Ide sok lécső vezet fel, de Granada amúgy is a szintkülönbségről szól és megéri. A belépés fizetős, de kártyát is elfogadnak. Az egyik barlangban pedig flamencót is lehet hallgatni/nézni. A hely külön érdeme, hogy nincs tömeg és mesés a kilátás az Alhambrára (lásd a borítóképet).
Augusztus 15-én reggel felszálltunk a buszra és elutaztunk Malagába. A pályaudvar közelében, csomagmegőrzőben hagytuk a poggyászt, megvettük a helyi tömegközlekedési kártyát, majd elmentünk az Autó- és Divatmúzeumba. Nagyon jó hely, mindketten megtaláltuk, amire számítottunk. Néhol ugyan megverekedtünk egymással az adott fotótémáért, de a fotósok élete alapból nem csak játék és mese. A közelben, egy helyi késdobálóban ettünk napi menüt: piszok olcsón és nagyon finomat. Elfoglaltuk a szállásunkat, majd a nyakunkba vettük a belvárost. A két Picasso Múzeum elment, a korai korszakában készült alkotásait kedveltük, a többinél menekültünk. A székesegyház a cadizi és a granadai mintáját követi, így annyira azért nem hidaltunk le tőle. A római színház itt is hozza a kötelezőt, a Parque de Malaga viszont hangulatos. A Museo de Malaga ingyenes, de már augusztus 17-én délelőtt néztük meg, ahogy az Alcazabát és a Gibralfarót is. A Múzeum szuper, illetve a két vár/palota is megéri. Az Alhambra, a sevillai Alcazar és a zaragozai Aljaferia után következnek a listánkon, de a malagai mór épületekben sokkal kevesebben vannak, és amúgy is, mesés innen a kilátás (lásd lent)!
Augusztus 16. volt az utolsó egész napunk Spanyolországban. Aznap reggel elbuszoztunk Rondába és késő délutánig maradtunk. Itt is van gyűjtőjegy, de nem vettünk, mert inkább csak kimazsoláztuk a nekünk tetsző dolgokat. Az Iglesia de Santa Maria la Mayor menő, és fel lehet menni a tetőre, ahonnan szép a panoráma. A Casa del Gigante érdekes, mert bemutatja a helyi arabok életét a Reconquista előtt, a Museo de Ronda palotája nagyon hangulatos, a Mór király kertjéből induló lépcső pedig sohase ér véget, de megéri lemenni! Mondjuk mi nem csak itt, hanem a túloldalon is lementünk a szurdokba. A délelőtti órákban ugyanis érdemes lemenni a Plaza Maria Auxiliadoráról induló lépcsőkön, majd egészen a Puente Nuovo alá visz az ösvény (ez fizetős, a kilátást lásd lent). A Puente Nuevo belsejébe is bementünk, de nem volt nagy durranás. Esetleg még a Calle Escollerasról nyíló kilátópontot tudjuk ajánlani, mert innen is jó a rálátás a folyóvölgyre és a hídra.
Augusztus 17-én este indult haza a repülőnk. Természetesen késett, ahogy a nyáron oly sokszor, de nem bosszankodtunk, mert addig is helyben maradhattunk. Nagyon jó volt ez az andalúziai kaland! A mór építészet rejtelmei és a spanyol gótika remekei megadták az alaphangot. Az olyan „egyéb” jellegű helyek, mint a sevillai Plaza de España, pedig végül mindent vittek. A 2023-as út során az újságíró- és a tanárigazolvány miatt rengeteg kedvezményt vehettünk igénybe. 2024-ben inkább az ingyenes látogatói napokkal spóroltunk. Az online és előre megvehető gyűjtőjegyek is olcsóbbá és egyszerűbbé tették az út szervezését. A szállások terén csak Malaga volt pofátlanul drága, de egyszer élünk. A spanyolországi helyi és távolsági tömegközlekedésbe csak jobban beleszerettünk, mert már 2023-ban is nagyon jó tapasztalataink voltak. A kommersz turista menüket próbáltuk kerülni és helyi specialitásokra utaztunk. Sok helyen sikerrel jártunk és nem is volt drága az étkezés. Természetesen minden nap volt fagylalt, Madridban pedig odáig voltunk a csoki és a churros szentélyétől: a San Ginés adagjairól és minőségéről csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni. Az időjárástól nem tartottunk, mert a 2023-as augusztusi 40 valahány fok Toledóban már mindenre megtanított, aztán 2024-ben váratlanul volt olyan nap, amikor Andalúziában hűvösebb volt, mint Budapesten. Vagyis ezúttal még kevésbé fogjuk vissza magunkat a nyári meleg úti célokkal! Összességében tehát ez egy fergeteges kaland volt, amire ugyan ráment minden pénzünk, de nagyon megérte! Hazatérés után pedig alig győztük szerkeszteni a fotókat. Ezekből szokás szerint most is külön képes albumokat csinálunk, amiket ide is belinkelünk, amint megosztottuk őket a Facebookon.
