Már
korábban, a Fontevraud-i apátságról írt posztunkban is jeleztük,
hogy Chinon a Platagenet dinasztia egyik erőssége volt, és itt
halt meg II. Henrik angol király, Oroszlánszívű Richárd, illetve
Földnélküli János apja. Az erődöt viszont más miatt szoktuk
emlegetni: Jeanne d’Arc-ot itt mutatták be a francia
trónörökösnek. Legyen szó írott szövegről, vagy filmről,
minden Jeanne d’Arc-kal kapcsolatos mese egyik drámai pillanata,
amikor a fiatal lány, aki korábban sohase látta a meghatározó
francia politikusokat, a trónteremben a tömegben elbújó igazi
trónörököst köszönti, és nem a trónra ültetett udvaroncot,
akivel próbára tették őt. Erre 1429 februárjában, Chinon
várában került sor, vagyis úgy is fogalmazhatunk, hogy az
orleans-i szűz politikai és katonai karrierje itt kezdődött el. A
hely tehát II. Henrik király miatt nem csak az angol, hanem a
francia történelemben is fontos szerepet töltött be, ráadásul
hiába romos, azért még így is eléggé impozáns erőd, amit öröm
végigjárni.
Ma
egy három részre tagolt várat találunk a városka felett. Ennek
legöregebb része a Szent György erőd, ami még nagyjából a
Plantagenetek korát idézi. Korábban is volt itt erősség, de
nagyjából 1160 körül II. Henrik építtetett az őseitől
megörökölt ódon erődítmény elé egy korszerű várat, ami arra
is alkalmas volt, hogy udvarával megszállhasson benne, amikor a
városban jár. Ezt az új építményt a kápolna védőszentjéről,
Szent Györgyről nevezték el. II. Henrik óta sok-sok évszázad
telt el, a királyi palotából Földnélküli János alatt igazi
erődítmény vált, majd a 100 éves háborút követően
elkezdődött a hanyatlás. Tényleges látnivaló nem sok maradt
belőle, de a látogató ma ezt látja először, amikor megveszi a
belépőjegyet, ugyanis a vár modern fogadóközpontja a Szent
György erőd falai között kapott helyet.
A
tényleges látogatás már az úgynevezett középső várral
kezdődik. Ide az Óratorony (lásd fent) által őrzött kapun
keresztül, egy igazán látványos felvonóhídon keresztül
juthatunk be. A torony igen magas. Eredetileg tömzsibb volt, és a
14. század végén nyerte el mai formáját, igaz már a 12.
századtól ez őrizte a középső vár bejáratát. A felvonóhidat
Fülöp Ágost francia király építtette, mai magasságát a 14.
századi hozzáépítésekkel nyerte el. Ekkor építették a
fogadótermeit, a csigalépcsőt, és 1399-es az óra is. Azt
különben muszáj előrebocsájtani, hogy Chinon várában rengeteg
lépcső van, ezek jelentős százaléka csigalépcső, és aki
mindegyiket bejárja, az bőségesen túlteljesíti a napi minimum
testmozgást. A többi turistához hasonlóan mi is bementünk az
Óratorony alatti kapun, megmásztuk az Óratornyot, megcsodáltuk a
panorámát, majd elindultunk a középső vár felfedezésére.
A
középső vár az alábbi részekből áll: a királyi udvarház, az
Argenton torony, a Kutyák tornya és a már említett Óratorony. Az
Argenton torony az egyik legmodernebb, ugyanis XI. Lajos 1477-ben az
életrajzírójának, Philip Commynes-nek, Argenton urának
adományozta az erődöt, aki megerősítette a középső vár
észak-nyugati szegletét, és felépítette a nevét viselő
tornyot, amely már az új tűzfegyverek ellen is hatásosnak
bizonyult. A falai 5 méter vastagok voltak, ágyúállásokat
alakítottak ki benne, és eleve alacsonyabbnak épült, mint a többi
torony. A katapultok világában ugyanis minél magasabb volt a fal
és a torony, annál hosszabb ostromlétrára volt szükség, hogy a
támadó felérjen a tetejéig. Az ágyúk viszont ezeket a magas, és
jellemzően vékonyabb falakat könnyen áttörték, és a lövések
hatására a magas toronyról csak úgy zúdult a törmelék a saját
védők nyakába. Ennek köszönhetően beköszöntött az
alacsonyabb, de tömzsibb erődök korszaka. A Kutyák tornya
korábbi, még Fülöp Ágost építette. Nevét onnan kapta, hogy a
15. században itt tartották a királyi vadászkopókat. A többi
toronyhoz hasonlóan ezt is be lehet barangolni, de nincs benne semmi
különleges, csak lépcső lépcső hátán.
Nekünk
igazából a királyi udvarház tetszett, vagyis ami megmaradt belőle
(lásd fent). Ez új korában körülbelül kétszer akkora volt,
mint most. Annak a teremnek a fala is csak részlegesen maradt fenn,
ahol állítólag a Jeanne d’Arc és a trónörökös, vagyis a
francia dauphin első találkozása történt (lásd balra lent).
A
mai udvarházat még 1370 körül kezdte el építeni Louis, Anjou
első hercege. A munkálatok VII. Károly és Anjou Mária alatt
folytatódtak, de az U alakú épületből mára elpusztult a festők
lakása, a teniszpálya és a Szent Melánia kápolna. A különleges
felhasználásra utalt a tetők díszes kivitele is: ennek nyoma a
kutyás építmény (lásd jobbra fent). A fennmaradt déli szárnyban
egy múzeumot alakítottak ki, ahol rekonstrukciókkal és pár
eredeti műtárggyal nagyon látványosan mutatják be a 15. század
első felének királyi udvarát. A különféle forrásoknak
köszönhetően be lehetett azonosítani a királyi és a királynéi
lakosztályt, illetve ezek kiszolgáló helységeit is, vagyis nem
csupán a helyi muzeológusok fantáziálásának lehetünk a tanúi.
Van itt konyha, hálószoba, raktárhelyiség. Egyes szobákban a
százéves háború fegyvereit tartalmazzák a tárlók, máshol
Jeanne d’Arc emlékezetét ápolják, de rövidfilmeket is
nézhetünk a vetítőteremben. Mindez nagyon látványos.
Miután
megokosodtunk és kijöttünk az udvarházból, a Coudray erőd felé
indultunk, amely a három vár közül az utolsó, vagyis ez az, ahol
az utolsó ellenállást lehetett kifejteni. Itt is három torony
van: a Boissy, a Coudray és a Malom torony. A Boissy tornyot a 13.
században építették (lásd fent), de nevét a vár 16. századi
kormányzójáról kapta. Van benne pár impozáns, vagyis akkoriban
impozánsnak számító boltíves terem, amelyben ma modern
installáció kapott helyet. Később természetesen átalakították,
és Jeanne d’Arc idejében már át lehetett jönni ide közvetlenül
a királyi udvarházból is.
A
Malom torony az egyik legöregebb, ugyanis még Földnélküli János
uralkodása alatt építették. Onnan kapta a tetejét, hogy az
újkorban szélmalmot működtettek benne. Akit vonz a 12. századi
katonai építészet, az kigyönyörködheti benne magát, de mi
igazából ekkor már kissé kifulladtunk a sok lépcsőzéstől.
Ennek ellenére újra visszatért a lelkesedésünk, amikor bejártuk
a Coudray tornyot (lásd lent).
1205-ben
Fülöp Ágost bevette a várat, és ezzel leáldozott a
Plantagenetek itteni uralmának. A francia uralkodó tisztában volt
Chinon stratégiai fontosságával, így azonnal belekezdett egy
újabb erődítési hullámba, és ennek lett az eredménye a Coudray
torony. Ennek van saját felvonóhídja, orgonája, gyiloklesője,
kandallója, latrinája. Az egyik legfelső szinten a falakban
kialakított lyukakról megtudtuk, hogy galamb-dúcok, ami teljesen
logikus, hiszen a külvilággal való kapcsolattartás ellenőrzése
csakis a galambok legbiztonságosabb toronyban kialakított dúcaival
volt megvalósítható (lásd lent).
Amikor
lejjebb másztunk a lépcsőkön, fura faragványokat találtunk.
Ezeket a templomos lovagok elöljárói vésték be, ugyanis a
tornyot 1308-ban börtönként használták, és állítólag a
nagymester, Jacques de Molay is megismerte a cellát (lásd balra
lent).
A
hely nem mindig működött börtönként: 1429-ben például itt
szállásolták el Jeanne d’Arc-ot is, igaz őt már megbecsült
vendégként. Mondjuk a kilátás fenséges (lásd jobbra fent), így
akár még élvezni is lehetett az itt tartózkodást, ha éppen nem
egy lenti cellában rostokolt a vendég.
Chinon,
habár a Loire-menti kastélyok közé tartozik, egy meglehetősen
masszív erőd. Nekünk tetszett, habár a látogatás végére már
a hátunk közepére kívántuk a sok lépcsőt. Fontos tudnivaló,
hogy hétfőn is nyitva van, vagyis a hely segít kitölteni minőségi
programmal a hét legrázósabb napját, már ami a nyitvatartásokat
illeti. Van, amikor hagyományőrző játékokat is rendeznek a
várban, ilyenkor még szebb, de a hely, illetve a csodás táj
télen-nyáron is sokat nyújt, így melegen ajánljuk, hogy ti is
ejtsétek útba, amikor arra jártok.
Itt
találtok további képeket a várról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése