Grábóc szerb kolostora

Ha a magyarországi szerbek szóba kerülnek, akkor általában Szentendrét szokták emlegetni, míg egyéb fontos közösségek, műemlékek is köthetők ehhez a néphez. Régi nevükön a rácok főleg a Duna mentén telepedtek meg, így érthető, hogy a mai Ráckeve is szerb gyökerekkel rendelkezik és a hazai szerbek kulturális központja is a Duna szomszédságában, Grábócon jött létre. Még a Covid előtt jártunk az ráckevei csodálatos templomban. Írtunk is róla, és a mostani lezárások mellett kifejezetten hasznos, hogy virtuálisan is látogathatóvá tettük. Grábócra már 2020-ban jutottunk el, de mivel szinte senki se járt arra, mi se jelentettünk veszélyt, és minket is csak a helyi macska akart becserkészni.

Grábóc egy Tolna megyei kisközség, lényegében egy zsákfalu, ahova 1580 környékén érkeztek szerb szerzetesek. A kolostort 1585-ben alapították és 1587-ben kezdték el építeni kőtemplomukat. A szerb jelenlét azóta szinte folyamatos, ugyanis csak a 16. század végén, 1667-ben és 1703-ban hagyták magára, illetve legutoljára 1977-ben. 1667-ben például a török katonák ölték meg a kolostor lakóit, 1703-ban viszont maguktól tértek vissza szerb területre a szerzetesek, de mindig visszatértek. 1977-ben az utolsó szerzetes halálával szűnt meg a szerb jelenlét, de ez is megváltozott a rendszerváltás után, igaz ma csak egy atyát és egy apácát találunk helyben, ha éppen nem utaznak. A misékre járó közösséget is általában ők adják, de a nagyobb istentiszteletekre Bajáról, Szekszárdról és Pécsről is érkeznek a hívek. Ilyen alkalom például a búcsú, amely a Juliánus-naptár szerinti Péter-Pál ünnephez kötődik, tehát július 14-ére esik.

A helyet könnyen megtalálhatjuk, mert a kolostor Grábóc túloldalán található, a patakparton. Találunk parkolót, a templom vagy alapból nyitva van, vagy a szomszédos kolostorba kell becsöngetni. Ez 1787-ben épült és eredetileg ez számított a helyi kulturális központnak, de mára igencsak elhagyatott. Ehhez a második világháború utáni egyházpolitika is hozzájárult, az 1960-as években ugyanis az épületet szociális otthonná alakították. 1981–1987 között egy alapos restaurálásnak köszönhetően az addigra életveszélyes állapotba kerülő épületek megmenekültek, és a hely 1994-ben visszakerült a szerb egyház kezébe. Ekkortól 2008-as megszűnéséig a kolostor két szobájában működött a szerb egyházi hivatal. Az utolsó komoly átalakításra a 19. század végén került sor. 1895-ben ugyanis elrejtették az eredetileg nyitott oldalfolyosókat.

A patakon átkelve egy másik épületet is észreveszünk: ez a kútház (lásd fent). Érdemes alaposan körbejárni, mert ez is nagyon szép. 1786-ban épült, téglalap alaprajzú, két szintes, emeletén az egykori kapus-szobát találjuk.

A helyi fő látványosság viszont a templom. Az első épület még az 1580-as évek végén épült, igaz a hamarosan elkezdődő 15 éves háború miatt gyorsan üresen maradt. Az új szerzetes csoportok 1619-ben tértek vissza, de az 1667-es lemészárlásukat követően az eredeti templom is elpusztult. A mai 1736–1738-ban épült, a tornyot 1761-ben emelték. 

A mai templomépületet 1741-ben szentelték fel. 1784 és 1785 között festette az újvidéki Andrej Obrazil a falképeket, míg a kifestés Franz Florian Hoffmann munkája.

Igazából A 18. század elején a pópák csak felújításra kértek engedélyt, de ezt ügyesen megkerülve a már meglévő épület köré emelték az újat, és utána a régit elbontották. Ekkor már javában elkezdődött a magyarországi üres területek újratelepítése és a barokk templomok építése, így a grábóciaknak nem kellett volna a felújítás furfangjához folyamodniuk, mert valószínűleg enélkül is engedélyezték volna az építkezést.

A grábóci viszont annyiban eltér a korabeli templomoktól, hogy nem tisztán barokk stílusú, mert a bizáncias, kupolás mintákat is követi. A legismertebb látványosság az ikonosztáz (lásd lent), amely szintén a 18. század második feléről származik. A fala 1738-as, az eszéki Laubr János asztalosmester munkája, a képeket viszont 1768-ban az újvidéki Vasa Ostojić festette.

Ha sikerül kilábalnunk a harmadik hullámból, és az átoltottság lehetővé teszi a nyitást, akkor érdemes ide is ellátogatnunk, mivel a hely a Kárpát-medence kulturális kincseinek egyik fontos eleme.