2020. április 7., kedd

A kastély, ahol a Széchényi-család élt


Tavaly novemberben, Burgenlandi kalandozásunk lezárásaként megálltunk Nagycenken. A nyugat-magyarországi határhoz közeli település története szorosan összefonódik a Széchenyi / Széchényi család sorsával, és a kastély méltó emléket állít a magyar nemzeti fejlődést oly sok felajánlásukkal elősegítő családtagoknak. 
Nem kenyerünk a lustálkodás, így a szállás elhagyását követően szinte mi nyitottuk meg a kastély kapuit, amelyeket stílszerűen kovácsoltvasból készültek. A kastély előtti barokk kert akkoriban őszi arcát mutatta, de így is tetszett nekünk a rendezettsége miatt.
A Széchényi család a Nógrád megyei Alsószécsénykéről (ma Szécsénke) származik és az első kiemelkedő alakja, valamint a vagyonuk megalapozója Széchényi György, a későbbi esztergomi érsek volt. A család generációkon át szolgálta hazáját, volt köztük politikus, államférfi, pap, valamint katonaként is értek el sikereket, amelyek viszonzásaként a grófi címet is megkapták. A Széchényiek számos generációjából először Ferencnek élte meg több gyermeke is a felnőtt kort, így az ő halálig a családi vagyon mindig egy kézben maradt. A reprezentatív családi székhelyet viszont csak relatíve későn építették meg, mivel a 17-18. században újabb és újabb sorscsapások közepette kellett újrakezdeniük a vagyon felhalmozását. Ma több Széchényi / Széchenyi kastélyról is tudunk Magyarországon, ezek mind Ferenc leszármazottainak a lakhelyei voltak, viszont ha a család neve elhangzik, akkor mindenki elsőre a cenki kastélyra gondol. Ezt Széchényi Antal generális és felesége, Barkóczy Zsuzsanna kezdte el építeni 1750-ben az egykori majorház helyén. Ahhoz képest, hogy egy nádfedelű tanyából indult el a család karrierje, ez a majorház se volt rossz, de a század közepén már egy rendes főúri lakra volt szükség, hogy reprezentálni is tudjanak. Hiába, a grófi címmel ilyen jellegű felelősség is járt. A terveket Franz Anton Pilgram készítette, de nagyszabású tervei csak iránymutatóak voltak. Mindenesetre erre az időszakra utal a kastély homlokzatán található  négyméretű Széchényi-Barkóczy egyesített családi címer, amely az 1750-es évekből származik. Ahogy közeledtünk a kastély bejáratához, nemcsak erre, hanem az épület fő homlokzatának díszítéseire is felfigyeltünk.
Természetesen a kastélyt valamennyi családtag a saját ízlésre formálta, és nem sok maradt meg az eredeti barokk külsőből. Széchényi Ferenc 1783-ban költözött a kastélyba és ezt át is építtette a soproni Ringer József építésszel. A felvilágosodás eszméiben jártas, és a köz javáért dolgozó politikust tudománypártoló tevékenysége miatt is kedvelték kortársai. Mi is nagyra becsüljük, különösen 1802-es tette miatt, hiszen az otthon őrzött felbecsülhetetlen értékű könyv-, kép-, térkép-, címer-, pecsét- és éremgyűjteményét a nemzetnek adományozta, amellyel megalapozta a hazai múzeum- és könyvtárügyet. Ez az alapítvány a Magyar Nemzeti Múzeum, az Országos Széchenyi Könyvtár, illetve többek között a Természettudományi Múzeum születési okmánya. Ferenc klasszicista stílusban építtette át a kastély barokk homlokzatát, a dombormű alatt a kapuhoz hasonlóan kovácsoltvas korláttal egy erkélyt is kialakítottak. Ma itt esküvőt is lehet tartani, így a karzat alatt elképzeltük milyen szép látvány lehet, amikor az ifjú pár fentről tekint le a násznépre.
A kastély fogadótérben megmaradt az eredeti mozaikpadló és a barokk márvány kandalló. Ferenc halála után legkisebb fia Széchenyi István folytatta a kastély átalakítását. A gróf itt töltötte gyerekkora nagy részét, majd 1834 és 1840 között technikai újdonságokat honosított meg az épület falai között: Magyarországon itt működött először vízöblítéses mosdó és gázvilágítás.
A kastély mai belseje sajnos csak kevés eredeti bútort őriz, viszont a tereket megtöltő kiállítást korszerű múzeumpedagógiai szemlélet alapján alakították ki. A kastély termeiben leginkább Széchenyi István életének és munkásságának állítanak emléket. A földszinten összenyíló teremszobákban korabeli enteriőrök között sétáltunk, és leginkább István gróf dolgozó szobája  tetszett (lásd fent). A tárlókban műveit, a döblingi évek emlékeit, személyes tárgyait állították ki. A falakon Széchenyi ábrázolások, döblingi életképek függenek. Klimatizált tárlóban láthattuk Széchenyi István halálakor viselt ruhadarabjait is.
István naplóbejegyzéseiből megtudhatjuk, hogy nem lelkesedett annyira az otthonáért, hiszen egyrészt munkái révén állandóan Bécs, Pozsony, Pest között ingázott, másrészt szíve szerint teljesen átépítette volna ezt a családi kúriát. Ősei emléke miatt viszont ezt nem tette meg. Kis érdekesség, hogy a korabeli politikai elit tagjai, illetve három Habsburg főherceg, közöttük a leendő császár, Ferenc József is járt itt. A földszint folyósólyán 19. századi magyarországi látképeit, Ludwig Rohbock alkotásait láthatjuk.
Miután végigjártuk az földszintet, az emeletre a szép barokk lépcső vezet fel. Az emeleti termekben Széchenyi István közéleti munkásságát, gazdasági tevékenységét, műszaki alkotásait szemlélhettük meg. A nagyteremben látható a kastély egyetlen megmaradt rokokó kályhája, a falakat pedig neves művészek Széchenyi Istvánt és a család más tagjait ábrázoló festményei díszítik.
A magyar hajózás, az úthálózat alakulásában, valamit a mezőgazdaságban is nagy szerepe volt a „legnagyobb magyarnak”. Ízelítőt kaphattunk a tárgyi és képi anyag segítségével a  folyamszabályozásokból, a közlekedésfejlesztésből, az úthálózat korszerűsítéséből, megépítéséből, a korszerű majorgazdálkodásból, a ló, juh- és selyemhernyó-tenyésztésből, gőzmalomépítésből, amely témák különösen fontosak voltak István grófnak. A sok-sok nevezetes alapítvány, tett és terv között a budapesti Lánchíd építéstörténete is felbukkan, amelyre többek között az alapkő letételénél használt ezüst vakolókanál utal.
A kiállítótermek természetesen István fiairól sem feledkeztek meg: a két kastélyrészt összekötő teremben Széchenyi Béláról és Ödönről láthattunk emlékeket. Széchenyi István halála után legidősebb fia, Béla lett az új tulajdonos, aki az épületen már csak kisebb átalakításokat végeztetett és inkább a kert átalakítása kapott nagyobb hangsúlyt. Feleségével, Erdődy Hannával számos egzotikus növényritkaságot telepített a kastélykertben.
A fiatalabbik fiú, Ödön nevéhez fűződik többke között 1863-ban a pest-budai önkéntes, majd 1870-ben a magyar hivatásos tűzoltóság megszervezése, de Konstantinápolyba is ő a modern tűzoltóság „atyja”.
Sajnos a második világháború nem kímélte a kastélyt, a bombázások súlyos károkat okoztak. A kastély 1945-ig a család birtokában, majd elhanyagolták és a maradék bútorokat is  megsemmisítették. A romossá vált kastélyra 1950-es évek végén figyeltek fel.
Az 1960-as évek elején a tetőszerkezetet és az átázott falakat állították helyre, majd megkezdődhettek a belső felújítási munkálatok. A kastély rekonstrukciója után, 1973-ban nyílt meg a Széchenyi István Emlékmúzeum, amely Magyarország legnagyobb alapterületű emlékmúzeuma. Az felújítás természetesen ekkor még nem ért véget. A keleti szárny, az egykori istállók 1976-ra újultak meg, majd 1985-ben a kiállítás területe bővült. 2016-ban nemzeti emlékhellyé vált a kastély.
A kastély a koronavírus miatt jelenleg csak korlátozottan látogatható, de amint lehet nézzétek meg, mert megéri. Rengeteg állandó és időszaki programokkal várják az érdeklődőket érdemes tájékozódni a http://www.szechenyiorokseg.hu/ oldalon.. Ha az időjárás engedi, akkor sétálhatunk  a kastéllyal szemben, a főút túloldalán kezdődő híres 250 éves, 2600 m hosszú hársfasoron, amelynek végén található Széchenyi Bélának és feleségének a síremléke.

Itt találtok további fényképeket a kastélyról.
A régi képet innen töltöttük le.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése