Pécs ékköve: a Zsolnay Kulturális Negyed

Mielőtt az utazós blogszerkesztés ötlete felmerült volna gondolatainkban, sok különleges helyet fedeztünk fel közösen, amelyekről még nem írtunk. Mivel érdemes ezekről írni, illetve a maradék nászutas beszámolók közé is be szeretnénk szúrni pár magyarországi posztot, így most virtuálisan a régebbi országjáró élményeinket is papírra vetjük. Az első ilyen állomásunk Pécs, és mi az, ami mindenkinek eszébe jut, ha ennek a városnak nevét hallja?!… Természetesen a Zsolnay Manufaktúra, de mielőtt mesélnénk a látottakról egy rövid történelmi hátteret is szeretnénk adni Pécsről majd pedig a Zsolnay családról.

A térségben már a második században – Sopianae néven – várost alapítottak, később ez a település jelentős központtá vált. Később, 1009-ben Szent István király püspökséget hozott létre itt, majd 1367-ben Nagy Lajos király az ország első egyetemét itt alapította meg. Emellett mindenki számára ismerős Janus Pannonius neve, aki a középkori várost az ország egyik kulturális, művészeti központjává emelte. A Pécs név – amelynek eredete bizonytalan – először egy 1235-ből származó oklevélben szerepel. A 150 éves török hódoltság építészeti újdonságokat is hozott, hiszen rengeteg különleges műemlék maradt ránk a 16-17. századból. Ilyen például Gázi Kászim pasa dzsámija, amit a város főterén láthatunk (lásd lent). 1780-ban Mária Terézia királynő szabad királyi várossá emelte Pécset, amely ösztönzőleg hatott a város gazdasági életére. A 19. században kezdetét vette az iparosodás, több ismert gyár is létesült a városban, amelyek termékei országos hírnevet kölcsönöztek Pécsnek. Ilyen volt például a Littke-pezsgő (Littke Lőrinc 1859-ben hozta létre a mai Magyarország területének első pezsgőgyárát, vagyis a Littke pezsgőgyárat), az Angster-orgona (Angster József orgonakészítő mester 1866-ban alapította az Angster orgona- és harmóniumgyárat), vagy az 1861-ben alapított Kesztyűmanufaktúra, illetve ami a mostani bejegyzésünk témája: a Zsolnay porcelángyár.

A további években a város arculatát, kultúráját színesítette, hogy itt a magyar, a horvát és a sváb kulturális értékek ötvöződtek, amely hagyományokat a mai napig őrzik. Pécs 1998-ban elnyerte az UNESCO által alapított „Városok a békéért” díjat. Az ókeresztény temetőjének építményegyüttese pedig 2000 decemberében felkerült az UNESCO világörökségének listájára.

Magyarország ötödik legnagyobb városa az ország délnyugati részén, Baranya megyében található. Északról a Mecsek, délről sík vidék határolja, így a túrázás szerelmesei is kiélvezhetik a hely adottságait és mellesleg a klímája is igen kedvező: a meleg hónapokban a Mecsekről meginduló légáramlás hűti és tisztítja a város levegőjét.

Utazásaink előtt több forrásból szoktunk tájékozódni az adott hely látnivalóiról, hogy ne érjen minket meglepetés. Így tettünk pécsi utunk előtt is. Megtudtuk, hogy érdemes kiváltani az „Irány Pécs”kártyát, amivel egyes helyekre kedvezményesen juthatunk be, így amikor 2017 nyarán a városba érkeztünk, első utunk a főtérre vezetett, ahol a Pécs Pont – Tourinform Pécs irodájában kiváltottuk ezt a bizonyos kártyát.

A település több nevezetessége közül (Széchenyi tér, Gázi Kászim pasa dzsámija, Szent István tér, Székesegyház, Victor Vasarely múzeum stb.) szerintünk a legkiemelkedőbb hely a Zsolnay Kulturális Negyed, amely 2010-től felújítva várja a látogatóit.

Ahhoz, hogy megismerjük a Zsolnay márkát, vissza kell repülnünk három évszázadot. A Zsolnay porcelángyár elődjét 1852-ben Zsolnay Miklós alapította, ezt később fia Ignác vette át, aki tíz évig sikeresen vezette a kézi erőre berendezett üzemet. A további években nem fejlesztettek, a gépesítés elmaradt, így a gyár nehezen maradt fent a piacon. Zsolnay Vilmos, Ignác fivére sikeresen megmentette az elárverezéstől és 1865-től fejlesztette, majd világhírűvé tette a családi manufaktúrát. Ez a századfordulón már a fénykorát élte, amikor is a Kárpát-medence teljes területére szállított építészeti kerámiát, illetve a világkiállításokon sorra nyerte a díjakat a dísztárgyakkal. Vilmos a különféle agyag- és mázfajtákkal kísérletezett, hogy kifejlessze a ma ismert stílusokat, amelynek fő alapanyaga az általa kifejlesztett pirogránit. Első nagy sikerét az 1873-as bécsi világkiállításon érte el, még az uralkodótól is elismerésben részesült. Ezt követően Angliából, Franciaországból, Oroszországból és Amerikából is jöttek a megrendelések.

Az 1870-es évek közepétől külföldi szakemberek, a Zsolnay család tagjai és gyári munkások is tevékenyen részt vettek a gyár munkájában. Az üzem szorosan kapcsolódott a család életéhez, közvetlenül a gyár mellé építették fel a lakóházaikat, amelyek ma kiállításoknak adnak helyet. Vilmost folyamatos újításának volt a gyümölcse többek között a porcelánfajansz is. Ez a fajansz olyan mázzal díszített tárgy, amelynek a nedvszívó képessége 5-10%-os. A Zsolnay-féle porcelánfajansz érdekessége az, hogy festék helyett mázzal vonják be a tárgyat és magas hőfokon, égetéssel dolgozzák eggyé.

Zsolnay család tagjai az évek során rengeteg előállítási módot, mintát alkottak meg, ilyen például Vilmos által kifejlesztett elefántcsontszínű máz, vagy a Vilmos lánytestvérei, Júlia és Teréz által tervezett magyaros és perzsa mintázat, de később perzsák által alkalmazott eozin mázat is továbbfejlesztették (lásd fent), amelyeket főleg a szecessziós stílusú kerámiák bevonataként használtak. Egyébként a Zsolnay testvérek monogramjait az épületeken több helyen felfedezhetjük.

1900 márciusában, Vilmos halála után fia Miklós vette át a gyár vezetését. Ekkor az ipari termelés vált elsődleges céllá, de 1880–1894 között nagy visszhangja lett a melbourne-i, kolumbiai, chicagói, San Franciscó-i világkiállításon bemutatott Zsolnay historizáló dísztárgyaknak is. A további évek során több tragikus esemény nehezítette a cég fennmaradását. Ilyen volt az, hogy az első világháború alatt csak a hadi célokat szolgálták ki, majd a későbbi örökösök csak konyhai porcelánedények gyártására álltak rá. Ezt követően újabb problémákat okozott a világgazdasági válság, a második világháború, és az államosítás is. 1953-tól folytatták a használati porcelánedény- és díszmű gyártását, de a gyár 1963-ban elvesztette önállóságát. A Zsolnay nevet 1974-ben szerezték vissza. Az 1990-es évek gazdasági helyzete újra bizonytalanságot hozott a gyár életébe. Ezek a negatív befolyásoló tényezők, illetve a későbbi tulajdonváltások is csökkentették cég népszerűségét mégis meg tudta őrizni a történelmileg is jelentős stílusát.

A ma látogatható Zsolnay Kulturális Negyed létrejöttét az segítette, hogy Pécs elnyerte az „Európa Kulturális Fővárosa” címet, így támogatást kapott az Európai Uniótól. A beruházás 2009-ben kezdődött és 2011 decemberétől újraéledt a legenda. A látogatók egész évben látogathatják az öt hektáron fekvő területet és a 40 ezer négyzetméternyi kiállítótermeket. Ez lett Magyarország egyik legnagyobb kulturális központja.

A területet több kapun közelíthetjük meg, de az egyik legkülönlegesebb a gyaloghíd (lásd fent), amin által szó szerint egy másik világba csöppenhetünk. Nektek is azt javasoljuk, hogy ti is itt menjetek át, mert az átkelő hely szerkezetileg is egyedülálló. Ez a kulturális városrész kicsik és a nagyok számára is megannyi látnivalót nyújt. A parkban, amely szabadon látogatható reggel hat órától hajnali egy óráig, lehet sétálni, játszani. Viszont a múzeumokat sem szabad kihagyni, amelyek méltón őrzik a Zsolnayak örökségét. Nyitvatartásukról és a jegyárakról itt tájékozódhattok. A negyed munkatársai nem hagyják unatkozni a látogatókat, mert a műemléképületekben és a szabadban is változatos művészeti, kulturális programokat kínálnak minden korosztály számára. Lehet barkácsolni, zenét hallgatni, színházi előadásokat nézni.

A terület négy részből áll; a Míves negyedből, az Alkotó negyedből, a Gyermek és Családi negyedből, valamint az Egyetemi negyedből.

A látogatásunkkor szinte az egész területet bejártuk, több kiállítási helyet tartottunk különlegesnek, melyek közül néhány a kedvencünkké is vált.

A világhírű Gyugyi-gyűjteményben például 700 igen értékes kerámiatárgyat láthattunk, néhány tárgy szinte beszél, annyira egyedülálló. A tárgyak 2009-ben Amerikából kerültek vissza Dr. Gyugyi László pécsi születésű magángyűjtőtől. A kiállított termékek a gyár 40 évét mutatják be, amely visszatekint a historizmus, a millennium és a szecesszió korszakokra is. Ezt a gyűjteményt a gyönyörű szecessziós Sikorski-házban láthatjuk A Zsolnay család- és gyártörténeti kiállításon az iparos dinasztia életének pillanataival ismerkedtünk, az épület előtt gyönyörű griff madarak hívogatnak a kiállítási térbe (lásd fent).

A tárgyak mellett a berendezett szobákban nézelődni olyan volt, mintha a Zsolnay család tagjai is ott lennének. Egy másik helyiségben – a Zsolnay Látványmanufaktúrában – gyártási folyamat pillanatait láthatjuk.

A kiállítások közül a legkülönlegesebbnek a Rózsaszín Zsolnayt tartottuk. Itt minden egyes darabot kézzel készítettek, illetve egyedi formával és „a rózsaszín ötven árnyalatával” kápráztattak el minket. Néhány tárgyon látszik a kor, de a gondos használat mégis megőrizte őket számunkra. Pont azért lettek ezek a kedvenceink mert olyan egyszerűek, de mégis különlegesek. Később – a gyár fejlődése során – a legyártott tárgyak díszítéseket kaptak, de árnyalat maradt. A kiállított tárgyakat Winkler Barnabás gyűjtésének köszönhetjük.

Egy-egy épület között a parkban is érdemes nézelődni, ahol több különleges Zsolnay díszt, szobrot, szökőkutat is felfedeztünk, ilyen például a cifra kémény, vagy a jégverem díszes tornya (lásd lent). Séta közben a Pirogránit udvaron (az itt látható épületek ebből a gránit fajtából épültek) egy másik híres pécsi ipartermék látványmanufaktúrája keltette fel a figyelmünket. Az 1861-ben alapított Pécsi kesztyű gyár történelmét és gyártási folyamatot ismerhetjük meg, és aki a kezén is hordani szeretné a történelmi kesztyűk egyikét, az a manufaktúra boltjában kedvére vásárolhat. Igaz, ez utólag is lehetséges az alábbi oldalon.

Ha a negyed felfedezése közben megszomjazunk, vagy esetleg megéhezünk, nem szükséges elhagynunk a területet, mert számtalan kávézó, étterem várja a látogatókat. Sőt az egész család számára nagy élmény lehet a Boltok utcája, ahol az édességboltok kézműves termékek készítésének folyamatát is bemutatják, mielőtt tesztelnénk ezeket ízlelő bimbóinkkal.

A gyerekek figyelmét könnyen lekötik a különböző játszóterek, színes beltéri programok. Az úgynevezett „Zöld Ház” 2011 óta ad helyet a Bóbita Bábszínháznak. A Planetáriumban pedig a csillagrajongóknak kedveznek. Az itteni digitális vetítőgép azért is különleges, mert Európában elsőként itt jelent meg és felbontása, illetve képminősége is kiemelkedő. A nyári hónapokban levendula illat csalogatja a látogatókat a Planetárium futurisztikus kupolája felé.

Mindezek mellett még különlegesebb helynek tartjuk a negyedtől kijjebb eső Zsolnay Mauzóleumot (lásd fent), amely a család temetkezési helye volt. A „Ledina” nevű városrész magaslatán emelt épületet pirogránit oroszlánszobrokkal körülvett lépcsőkön keresztül közelíthetjük meg.

Zsolnay Miklós apja halála után emeltette, később a többi családtagot is ide temették. A többszöri kifosztás, rongálás miatt 1986-ban már szinte teljesen tönkrement épületet Lovas László városvédő segítségével felújították és 2011 júliusától újra teljes pompában látogathatjuk.

A gyönyörű neoromán épületben egy sírkápolnát, alatta egy sírkamrát láthatunk díszes eozin szarkofággal és 32 koporsó-fülkével. A síremlék minden egyes részén Zsolnay kerámiák, majolikák szépségében gyönyörködhetünk. Az épület tetején Zsolnay zöld mázas cserép látható, ahol a szintén Zsolnay vízköpők figyelik a látogatókat.

Élményekkel telten indultunk haza ebből a dél-dunántúli városból és még biztosan visszatérünk mert megszerettük ezt a lankás dombokkal és zöldellő erdőkkel tarkított várost. A Zsolnay Kulturális Negyed pedig vissza vár minket, amelyet 2014-ben még hungarikummá is nyilvánították.

Reméljük ezzel a beszámolóval Ti is kedvet kaptok, hogy ellátogassatok a Mecsek lábánál fekvő városba és lássátok ezt az újjászületett legendát.

Itt találtok további képeket a Zsolnay Negyedről.