Szlovénia sziklába épített vára: Predjama

Szlovénia minden évszakban magával ragadó. A gyönyörű hegyoldalak, a völgyek, a csipkézett hegycsúcsok, a mélykék tavak és a folyók között utazni mesébe illő, így szívesen tervezünk erre kirándulást. November elején is, – miközben Trieszt felé haladtunk – megálltunk a szlovéniai Postojna mellett. A város két legfontosabb nevezetessége a cseppkőbarlang és a középkorból származó nem mindennapi vár. Mostani blogbejegyzésünkben erről a különleges várról olvashattok.

A város és a vár története a messzi múltba tekint vissza, mert a régészek a környéken már az őskorból származó leleteket is találtak. A római kor előtt pedig ismert kereskedelmi útvonalnak számított, majd a későbbi fejlődését a vasúthálózat kiépítésének és a barlangrendszer felfedezésének köszönhette. A mezővárosi rangot 1432-ben, a városi rangot pedig 1909-ben érte el. A Pivka folyó mentén fekvő település a Habsburgok uralkodása alatt Krajna tartomány részét képezte egészen 1918-ig, amikor Olaszország fennhatósága alá került, hogy 1945–1991 között Jugoszlávia vegye birtokba.

Postojna több szempontból vált híres és kedvelt turista paradicsommá, hiszen könnyen megközelíthető helyen fekszik a Ljubljana, Trieszt, Gorizia és Rijeka városokat összekötő gazdasági út mentén. A várostól nem messze, a hegyek között rejtőzködő Predjama vár elhelyezkedése egyedülálló. Nevének jelentése „barlang előtti”. Ez onnan ered, hogy az erődítményt a Hrušica hegy 123 méter magas sziklafalába építették. Alatta a Lovka patak csörgedezik, amely a vár alatti barlang járatait is formálta. A természet és ember alkotta vár már több mint 800 éves és elsősorban nem a kényelmes lakhatást szolgálta.

Feltételezések szerint az építmény már a 12. században is létezett, de az első okleveles említése csak 1274-ből származik. Ekkor Aquileia pátriárkája gótikus stílusban építette a várat, amely később a Lueger nemesi család kezére került. A család leghíresebb tagja, Nikolaj Lueger fia Erazmus volt, aki a 15. században rabló báróként vált híressé. Erazmus vakmerősége és öntörvényes viselkedése nem ismert határokat. Például III. Frigyes német-római császár ellen Mátyást királyt támogatta és miután császár kivégeztette barátját, Erazmus bosszúból megölte a Habsburgok egyik parancsnokát, aki a császárral is rokonságban állt. Erazmus az uralkodót még azzal is bosszantotta, hogy ügyesen hajtotta végre rablótámadásait a császár kereskedői ellen. Vérdíjat tűztek ki fejére, de a predjama-i vár egy ideig védelmet nyújtott számára. Eredetileg ki akarták éheztetni a lovagot és társait, de nem sejtették, hogy a bentlakók a vár mögötti barlangon keresztül könnyedén jutottak ételhez, italhoz. A várat hosszú ideig ostromolták, majd csak egy szolgáló árulásának köszönhetően tudták Erazmust megölni. A bárót a vár előtti téren a 15. századból származó az egykori Mária templom mellett temették el. A sír mellett egy gyönyörű hársfa áll, amelyet a hiedelmek szerint a lovag kedvese ültetett.

A megsérült barlangvárat az Oberburg család szerezte meg, majd a 16. század első évtizedében a felépített új várat egy földrengés rombolta le. Később Ivan Kobenzl báró reneszánsz stílusban felújította. A rezidenciát 1810-ben Michael Coronini von Cronberg gróf, majd 1846-ban a Windischgrätz család vásárolta meg. A 17. század elején a vár mögötti barlang bejáratát befalazták, hogy a rablók ne tudjanak még több értéktárgyat elvinni. A falat csak a második világháború után, barlangászok fedezték fel, és a járatot Erazmusról nevezték el.

A vár ma múzeum, de nem csak a turisták körében népszerű, ugyanis több filmrendezőt, írót is megihletett már. Itt forgattak jeleneteket az „Istenek fegyverzete” a „Harry Potter”, a „Trónok Harca” című filmekhez, de a Discovery Channel munkatársai is dolgoztak itt. George Raymond Richard Martin író is szerzett itt témát műveihez. A 2014-ben kiadott Counter-Strike: Global Offensive DLC , an Operation Breakout, a „Castle” többjátékos térképe a váron alapul.

Minket inkább a vár elhelyezkedése, kinézete ejtett ámulatba, nem pedig a belső bútorzata. A négyszintes épület kanyargós lépcsőkből és a szikla formájához igazodó helyiségekből áll. Termeiben a különböző berendezések által megismerkedhetünk a vár történelmével, és az egykori lakók életvitelével. A földszinten a pince és az őrhelység látható, ahol fegyvereket, szerszámokat állítottak ki. Az első emeleten a reneszánsz korszak köszön vissza, ahol a szalon, a hálószoba, a lovagterem, a kamra és a börtön látható. A termeket összekötő folyosó függőhídja izgalmas látványt nyújtott. A szalonban időszaki kiállítás mutatja meg a vár felújításának mozzanatait. A lovag szobája a legnagyobb, ahol a legtöbb és legérdekesebb tárgyakat fedezhetjük fel. A második emeleten az ítélőszoba, a kínzóterem, egy természetes kialakítású üregbörtön, az ebédlő, és a nyitott tűzhelyű konyha kapott helyet. Itt inkább a gótikus építészetre jellemző stílusjegyek figyelhetők meg. A szűk lépcsőfokok megmászása után a védőtoronyhoz jutunk ki, ahol a katonai felszerelések mellett jó láthatóak az egykor védelmi feladatokat ellátó lövésznyílások, és a kiöntő rések. A védőtorony mellett a mellékhelyiséget (a legenda szerint itt kapott halálos sebet Erazmus), az imahelyet, a fejedelmi szobát és a Szent Anna várkápolnát láthatjuk. Az egyik szobában Windischgrätz herceg vadásztrófeáit is megszemlélhetjük. A kilátó teraszára is érdemes kitekinteni, ahol szép panoráma tárul elénk a Vipava völgy felé. A negyedik emeleten a vendégek és a személyzet szobai voltak.

A szűk lépcsőfokokat nem kis feladat megmászni, de a sziklavár hátoldalának látványa kárpótolt minket, mert szerintünk ez a legkülönlegesebb rész mind közül. A vár mögötti és alatti barlangrendszer 140 méter mély, ahol 13 km hosszú járatot tártak fel. A vár látogatása után a kirándulást itt folytathatjuk, de csak tavasztól őszig. A festői szépségű barlangrendszer felső szintjeit egy 45 perces túra keretében könnyen bejárhatjuk, a többi szintet tapasztaltabb túrázóknak, barlangászoknak ajánlják. A barlangséta izgalmas mert szép, és még denevérekkel is találkozhatunk.

A várat 1990 végén teljesen felújították. A munkálatok közben 16. századi kincsekre bukkantak, melyet ma a Ljubljanai Nemzeti Múzeumban nézhetünk meg. A renoválás során tiszteletben tartották a vár egykori felépítését, a tornyait, a falait megerősítették és új tetőt kapott.

Postojna mellett még remek kikapcsolódás nyújt a cseppkőbarlang is, ahol különleges cseppkőalakzatokban gyönyörködhetünk. Postojnska jama-t a világ egyik legnagyobb barlangjaként tartják számon. Pivka folyó alakította járatait, melyek közül több mint 20 ezer métert tártak fel.

A turistákat egy kis vasúton szállítják a barlang mélyére, így úgy érezhetjük magunkat mintha mi is barlangászok lennénk. A mélyben eléggé hűvös van, így jobb ha melegen öltözünk. A 17. században felfedezett barlangot a nyilvánosság számára 1818-ban nyitották meg. Kezdetben csak 300 métert lehetett bejárni, de ma már 5 kilométeren keresztül merülhetünk el az óriási cseppkövek, a hatalmas termek, a barlangi folyók és a tavak szép látványában. Az első vasutat 1872-ben építették és 1884-ben kialakították az elektromos hálózatot is. A barlangi vasúttal 3,5 km-t, gyalog még 1,5 kilométert járhatunk be. Van mit felfedezni, például a barlangi koncerteremben 10 ezer fő is elfér, és az akusztika miatt érdemes itt meghallgatni egy zenei programot. A régészeti feltárások során kihalt állatfajok, például a barlangi medvére maradványaira bukkantak. Számos barlangi állatot is felfedezhetünk, melyek közül a leghíresebb a barlangi vakgőte, amely Postojna címerében is látható. A látogatók májustól októberig óránként indulhatnak a barlang felfedezésére.

Amennyiben Szlovéniában jártok semmiképpen se hagyjátok ki ezt a különleges barlangvárat, és a hozzá tartózó barlangot, mert örök élményt nyújthat ez a középkori csoda.

Itt találtok további képeket a várról.