A Lateráni Keresztelő Szent János bazilika

Római kalandunk beszámolói messze nem értek véget, így a következő blog bejegyzésünkben is az Örök Város egyik kiemelkedő nevezetességéről olvashattok.

Róma a pápa székhelye, így nagyon szoros a kapcsolata a katolikus vallással, tehát a városban rengeteg egyházi épülettel találkozhatunk. A több mint 900 templom közül, az előző írásunkban – Borromini építész kapcsán – már említett Lateráni Keresztelő Szent János főszékesegyház (Basilica di San Giovanni in Laterano) a római egyházmegye központja. A négy római pápai bazilika közül ez a legrangosabb (a másik a három a San Pietro in Vaticano, a San Paolo Fuori le Mura és a Santa Maria Maggiore).

A történelmi városközpont peremén található székesegyház az egyik legrégebbi és legnagyobb egyházi épület, ami hiába vetekszik a Szent Péter bazilikával, a tömeges turista áradat elkerüli, így szerintünk még meghittebb is. A templomok "szülő anyjának" is nevezik, hiszen az egyházi hierarchia figyelembevételével a lateráni még a Sz. Péter bazilikánál is fontosabb. Nem véletlen, hogy a pápák megválasztását követően egészen az avignoni fogságig a koronázásra mindig a lateráni bazilikában került sor (már amikor a pápát Rómában választották meg).

Róma ezen a részén hagyományosan patrícius villák álltak, a terület neve a Lateráni patrícius családról tanúskodik, amely birtoka volt, mielőtt Néró császár elkobozta volna tőlük. Itt állt Marcus Aurelius császár lovasszobra is, amit most a Capitoleumon láthatunk. Nagy Konstantin császár uralkodása alatt Faustina, a császár felesége a pápának adományozta, hogy ez legyen a rezidenciája, Konstantin pedig itt akarta felépíteni az első keresztény bazilikát (313-318). Mondjuk nem ez a legrégibb építmény, ami ránk maradt, ugyanis a bazilika mellett, a négyszög alakú San Giovanni in Laterano terén láthatjuk IV. Thotmesz fáraó egyiptomi obeliszkjét, amelyet 357-ben szállítottak Rómába és a Circus Maximusban állt. A pápa 1588-ban állíttatta fel a mai helyére.

A Konstantin-féle templomból nem sok maradt, hiszen ez az évek során sokszor leégett, kifosztották, de többször megújult. A mai bazilika a 14. századból származik, az épületet később bővítették, renoválták. Az utolsó simításokat a 19. században végezték el rajta.

A környező pápai rezidencia állapota az avignoni fogság során annyira leromlott, hogy a római visszatérés után a pápák inkább a Vatikán dombra költöztek. A régi rezidenciából így csak kisebb töredékek maradtak fenn. Ilyen a Scala Santa. Eredetileg ez a pápai palota díszlépcsője volt, ami a pápai magánkápolnához vezetett. A középső lépcsőt a 15. században meglehetősen fantáziadúsan Pontius Pilátus jeruzsálemi helytartói palotájának lépcsőjével azonosították, amin Jézus is végigment. A lépcsőt állítólag Konstantinus anyja, Szent Heléna hozatta Rómába, de csak 845 óta áll mai helyén. A lépcső 28 fokát faburkolat borítja, a bennük levő kristállyal fedett lyukak Krisztus vércseppjeinek helyét jelképezik. A mellette lévő két oldalsó barokk lépcsőn viszont rendesen is fel lehet jutni a „Sancta Sanctorum”-hoz, vagyis a pápák magánkápolnájához. A Jeruzsálemből származó ereklyék között itt őrzik a Lukács evangelista által festett Krisztus-képet is. Sajnos csak rácson keresztül csodálhattuk meg a szép cosmata stílusú mozaikpadlót. A Scala Santához a tér felőli oldalon nagy exedra csatlakozik. Ferdinando Fuga építész itt helyezte el 1743-ban az egykori pápai palota 1733-ban lebontott fogadótermét díszítő 6. századi mozaikot. Ez mondjuk szállítás közben darabokra tört, így csak egy másolatot látunk. A képnek igazából csak ikonográfiai jelentősége van.

A bazilikát övező terület mai formáját V. Sixtus pápa urbanisztikai rendezési koncepciójának köszönhetjük: a pápa Domenico Fontana építész közreműködésével jelölte ki azt a hálós útszerkezetet, ami összeköti a belváros főbb pontjait, mint pl. a lateráni és a S. Maria Maggiore bazilikát, majd ez utóbbit a Trinità dei Montival (tévesen fogalmazva a Spanyol lépcső tetejével), illetve a S. Croce in Gerusalemme templommal. Ezen hálózat része a Via Pia, vagyis a mostani Via XX Settembre és a Via del Quirinale. A pápai rendezés részeként állíttattak fel több obeliszket is: a Sz. Péter bazilika előttit, a lateránit, a Piazza del Popolón találhatót, és a S. Maria Maggiore bazilika mögöttit. Ez a városépítészeti pezsgés annyiban befolyásolta a Lateránt, hogy az új út megnyitása miatt visszabontották, ami még maradt a pápai palotákból, és az obeliszk felé kialakításra került egy új homlokzat, amit szintén Domenico Fontanának köszönhetünk (1586). Itt van az áldások loggiája is, igaz mostanában már nem egyértelmű, hogy ez a korábbi, és a fontosabb, nem a tulajdonképpeni főhomlokzaton található.

A bazilika mögött található a keresztelő kápolna. A régebbi templomoknál teljesen normális volt, hogy ebből a célból külön épületet emeltek, hiszen a tulajdonképpeni templomba csak a megkeresztelkedés után lehetett belépést nyerni. Ezt a nyolcszögletű épületet Konstantinus emeltette az eredeti bazilika mellett egy Kr. u. 2. századi fürdőépület és 1. századi villa helyére, viszont ezt követően többször is átalakították. Többek között Borromini is dolgozott rajta 1657-ben. Erre utalnak rajta a Chigi motívumokat felvonultató frízek (VII. Sándor pápa volt Chigi, a címere tölgyfát és egy hármas halom tetején lévő csillagot tartalmaz). A mostani csupasz kinézetét 1967-ben nyerte el, amikor eltávolították róla a vakolatot. Igazából stílszerűen alakították ki a belsejét egy római nymphaeumból, hiszen eredetileg a teljes testet alámerítették a keresztvízbe, nem csak a neofita (megtért) homlokát érte a permet. A belső tér nyolc ókori piros porfíroszlopból, továbbá nyolc kisebb fehér márvány oszlopból áll. Kupolája késő barokk stílusú. A Keresztelő Jánosról elnevezett bronzkapuja még 5. századi, a János evangélistáról elnevezett kapu azonban már 12. századból származik. A mennyezet mozaikjai lenyűgöző látványt adnak. Az oldalsó kápolnahelyiségekben különítették el a férfiakat és nőket. Ezeknek a kis kápolnáknak is gazdag a díszítése, hamarosan az itteni mozaikról is fogunk írni.

Az áldások loggiájától balra található a mostani lateráni palota. Ezt Domenico Fontana tervei alapján építették 1586-89-ben nyári pápai rezidenciaként. A minta a Farnese palota volt. Volt itt kórház, levéltár, 1844-től a vatikáni gyűjtemény egy része került ide, majd 1967-től a római egyházmegye vikariátusa üzemel benne. Az 1929-es lateráni egyezmények alapján a palota, a bazilika és a bazilika mögötti terület egy része a Vatikánhoz tartozik, tehát területenkívüliséget élvez. Ezzel olyan a státusza, mint a diplomáciai külképviseleteknek: pl. a római magyar nagykövetség is magyar felségterületnek számít.

A Keresztelő Szent Jánosnak és Szent János apostolnak szentelt bazilika mostani klasszicista stílus főhomlokzata a 17. században nyerte el mai formáját Alessandro Galilei tervei alapján. Rövid lépcsősoron jutottunk el a főbejárathoz, ezen kívül még négy ajtón keresztül juthatunk a templom belsejébe. A jobb szélső a szent kapu, amit a szent évek során nyitnak meg. Az oszlopos előcsarnok fölött loggia található, amelynek középen egy timpanon van. Az építmény tetején tizenöt szobor emelkedik: Jézust, Keresztelő Szent Jánost, az evangélistákat, az egyház doktorait és szenteket formáltak meg márványból. A templom címét hirdeti a dombormű felirata: „Omnium ecclesiarum Urbis et Orbis mater et caput” (a Város és a Földkerekség minden templomának anyja és feje). A középső régi bronzkapu a Forum Romanumról, pontosabban a Curia Juliáról való, amit még a Borromini-féle felújítás keretében hoztak ide. Az 56 m széles előcsarnok bal végződésénél Nagy Konstantin császár szobra áll, jobbra pedig a lateráni palotába vezető bejáratot találjuk.

Az épületbe lépve szemünk előtt szebbnél szebb szobrokat festményeket, oltárokat láttunk. Az öthajós templombelsőt gazdagon aranyozott kazettás mennyezet fedi, amit a márványmozaikos padlón lépkedve csodáltunk. A mennyezet égszínkék és bíborvörös színei még a késő reneszánszát stílust idézik. A cosmata padlón V. Márton pápa családi címere, az oszlop ismétlődik (V. Márton a Colonna családból származott), a főhajó mennyezete pedig 1562–68 között készült. VI. Pál pápa restauráltatta, így került ide az ő címere is. A Borromini-féle átalakítás során ide is íves boltozatot tervezett az építész, de ebből végül nem lett semmi, és csak a kettő-kettő szélső hajó mennyezetét alakították át. A főhajó 130 méter hosszú, eredetileg a hajókat oszlopok választották el. Ezt változtatta meg Borromini, amikor a középső hajót az apostolok szobrait befogadó fülkékkel töltötte ki. A 12 apostol 4 méteres szobrait már később, 1704 és 1718 között csinálták, ezek különböző szobrászok kezeit dicsérik. Az itt is felbukkanó Pamphili címermotívumok (olajágat tartó galamb, liliomok) ne tévesszenek meg: hiába adta X. Ince (eredeti nevén Giovanni Battista Pamphili) a megbízatást Borromininek, a szobrokat már a pápa unokaöccse, Benedetto Pamphili bíboros, a templom esperese rendelte.

A fő- és kereszthajók alkotta térben emelkedik a nagy gótikus márvány tabernákulum, amelyben Péter és Pál apostolok koponyáit helyezték el. Ez Arnolfo di Cambio építész hatását tükrözi, és V. Orbán pápa megbízásából Giovanni di Stefano készítette 1367-ben. Az alatta található pápai oltárnál csak a pápa misézhet. Ez az 1851-es restaurálás utáni állapotot mutatja.

A főoltár előtti térben V. Márton pápa sírját találjuk.

Az apszis mozaikjai csak ránézésre eredetiek: Jacopo Torriti 1291-es alkotását 1884–86 között helyzeték ide, és erősen újragondolták. A boltozat és a négyzeti tér közé eső, gyönyörűen díszített kórus átalakításával és díszítésével eredetileg Piranesit bízták meg, de az ő tervei nem valósultak meg. A boltív tetején a Megváltó óriási portréja látható az angyalokkal, alatta egy magaslaton kiemelkedő nagy drágakövekkel díszített kereszt és a jelképes „Új Jeruzsálem”, a négy evangéliumot szimbolizáló folyóval. A folyóparton szarvasokat jelenítettek meg. A kereszt lábánál Mária áll az apostolokkal, Szent Antallal, Szent Ferenccel és a képet megrendelő IV. Miklós pápával, aki megválasztása előtt szintén ferences szerzetes volt. Az apszis csúcsíves ablakai között apostolok képei láthatók. A mellettük térdeplő két kisebb alakú ferences barát egyike a mozaikok mestere, Torriti és a másik a segédje. Krisztus alakja és a folyók virágos rétje a gyermekekkel, madarakkal a 4. század stílusát idézi.

A rengeteg pápasír közül egyik sem az eredeti helyén van: egy részüket a régi bazilikából mentették meg, de jórészt utánérzésekről van szó. A jobb oldali oldalhajó második pillérén is egy ilyen. Ezt Damkó József készítette, és annak állít emléket, hogy II. Szilveszter pápa koronát küldött Szent Istvánnak. A síremléket 1909-ben készítette a művész az akkori esztergomi érsek megrendelésére, habár a felirat régebbi.

A sírok között persze nem csak pápák és bíborosok emlékeit találjuk, hanem jellegzetesen a nevezetesebb római családok is kialakították a saját kápolnájukat. Ezeket kegytemplomként használták, és itt tartották a családi szertartásokat, legyen szó temetésről, vagy esküvőről. Ennek megfelelően a Massimo, Torlonia, és Casati kápolna mellett megtaláljuk a bazilika legszebb kápolnáját is: a Cappella Corsinit. Ez XII. Kelemen pápa megbízásából készült Galilei tervei alapján. Falait színes márványokkal borították és a pápa itt található síremléke egy ókori porfír kád, amelyet Agrippa termáiból hozattak.

Már a főbejárat felé tartva a jobb első oldalhajó első pillérén egy Giottónak tulajdonított freskó részlet látható. Ez egykor az áldás-loggiát díszítette, és VIII. Bonifác pápát ábrázolja, amint éppen kihirdeti az első szent évet 1300-ban. VIII. Bonifác használta elsőnek a „Szt. Péter helytartója” helyett „Krisztus földi helytartója” címet, és ő kezdte kialakítani a triregnumot, vagyis a tiarát. Ez a pápai korona, ami VI. Pál pápa óta már csak a szimbólumok között létezik. VIII. Bonifácot adta hozzá a második koronát a korábbi püspöki süveghez, amivel a pápák égi és földi hatalmát szimbolizálta. A tiara harmadik koronáját XII. Benedeknek köszönhetjük, aki 1342-ben ezzel az egyetemes Egyház feletti uralmát akarta kifejezni. Visszatérve Giotto freskójához, ez egy vajmi szánalmas maradvány abból a freskóciklusból, amit a mester VIII. Bonifác megrendelésére készített. Ez a részlet azért maradt meg, ugyanis 1586-ban, amikor Domenico Fontana lebontotta a régi homlokzatot, akkor a freskó ezen részét leszakította, majd két évszázadig a bazilikában tárolták. Csak az 1700-as években került mostani helyére, amikor VIII. Bonifác családja, a Caetanik a pillérre helyeztették. Sokáig Giotto mesterének, Cimabuénak tulajdonították, csak később vált bizonyossá, hogy hogy vagy a mester keze munkája, vagy legalábbis a műhelyében készült.

Ezt követően sem kell még kimenni, ugyanis a bal kereszthajóból lehet kijutni a templomhoz tartozó gyönyörű 13. századi kolostorkerthez, amelyet faragott és csavart cosmata-berakásos oszlopok ékesítenek.

A templomról írt élménybeszámolónkat egy legendával, a lateráni izzadó kő legendájával zárnánk. A néphit szerint ugyanis a bazilikában a II. Szilveszter pápa sírját borító márvány izzad, és ha meghal egy pápa, akkor a csontok is zörögnek. A legenda szerint a pápa eladta az ördögnek a lelkét a világi sikerek érdekében (II. Szilveszter pápa fiatal korában az akkor arab kézen lévő ibériai területeken is tanult, erre vezethető vissza a történet, miszerint eladta a lelkét a sátánnak. Az is igaz, hogy tudományos érdemei is voltak.). II. Szilveszter tehát állítólag megkérdezte a sátánt, hogy meddig fog tartani a dicsősége, mire azt a választ kapta, hogy addig, amíg be nem teszi a lábát Jeruzsálembe. A pápa meg is nyugodott, de a legenda szerint amikor belépett a lateráni bazilika közelében található Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilikába, akkor az ördög eljött érte és a pápa meghalt.

A pápa halála előtt végrendeletében azt kérte, hogy oda temessék, ahova a lovak viszik. A lovak bevitték a testét a lateráni bazilikába, és ahol izzadva megálltak, ott van II. Szilveszter pápa sírja.

Elég csacska történet, ami több sebből végzik, de legalább más oldalról is megismertük azt a pápát, akinek a tevékenysége a magyar államiság létrejöttéhez is köthető.

Mi tehát főleg olyan turistáknak ajánljuk a bazilikát, akik a csendesebb, de annál csodálatos templomokat szeretnék megnézni. Ilyenből több is van az Örök Városból. Ráadásul ezeken a helyeken a sorban állás és a tülekedés kihagyásával veszhetünk el a lenyűgöző mozaikokban.

Reméljük még nem nem unjátok Rómát, ugyanis hamarosan következik a folytatás a mozaikokkal…

A képeket nagy felbontásban itt láthatod.