Anagni, a pápák városa

Anagniban három pápa született (IV. Sándor, IX. Gergely és VIII. Bonifác) és negyedikként III. Ince is ezer szállal kötődik a településhez. A várost többször is pápai székhelyként használták, amely az „anagni pofonnal” örökbe beírta magát a történelembe. A viharos múlt ellenére egy aranyos városkáról van szó, amely számos csodát tartogat úgy, hogy emellett élhető marad.

A megközelítés kocsival és tömegközlekedési eszközzel is lehetséges. Az utóbbi esetén a Trenitalia honlapján kell kiválasztani az Anagni Città opciót, mint úticélt, és ekkor a rendszer a vasútállomástól a városkapu szomszédságáig haladó buszozás árát is hozzácsapja a jegyhez. A Piazza Marconi és a Via Giminiani sarkán érdemes leszállni, a felszállás pedig Via dello Spizzone kék COTRAL táblájánál lehetséges. Természetesen olasz szokás szerint itt is le kell inteni a buszt, különben a megállóban hagy. A vasútállomásnál viszont a busz megvárja a vonat érkezését, ami igen jó hír.

 

Az egyszeri turista a leszállást követően áthalad a Ceres kapun, majd a Strada Vittorio Emanuelét érdemes követni. Innen varázslatos mellékutcácskák (lásd fent) és egészen jópofa sikátorok nyílnak (lásd lent).

 

Bal kéz felől találjuk majd a Barnekow palotát és jobbra a Szent András templomot. A palota lépcsőjét bőven elég megnézni (lásd lent). Amikor ugyanis éppen nyitva van, akkor az ezotériát járja végig egy adományt elfogadunk, amúgy ingyenes kiállítás. Ráadásul a palotától a városkapu irányába haladva az első bárban nagyon finom és különleges fagylaltot csinálnak.

Szeretnénk kihangsúlyozni, hogy nagyon jók a városi információs táblák, amelyeken olaszul és angolul is nagyon érdekes, tartalmas leírásokat találunk az adott épületről. Ez a fenti templom és palota párosra is igaz.

Ha továbbra is a Strada Vittorio Emanuelén haladunk, akkor kibukkanunk a Piazza Cavour-ra, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik Segni környékére. A térről pedig ki lehet térni a Santa Chiara templom irányába, ugyanis ez is szép (ha éppen nyitva van). A városházát viszont mindenképpen érdemes megtekinteni (lásd lent), mert a „kisváros-nagy lépcső” kombináció igazán mókás, és a hatalmas boltozott alsó rész is helyes. Ide amúgy ki szoktak települni az éttermek, és ugyan nem a legolcsóbb hely, de jót lehet ebédelni.

A városháza után már VIII. Bonifác palotája következik. Egy kisméretű erődített épületről van szó, amelyben gyönyörűen megmaradtak a középkori falfestmények. A címlapfotó is ott készült. A látogatáshoz számtalan nyelven van audioguide, ezt érdemes használni (a jegyhez jár), mert nagyon jó! A két kedvenc teremről fényképet is közlünk: a címlapfotón a korabeli solymászati szakkönyvekben feltüntetett madarak díszítik a falat, míg lent az úgynevezett „anagni pofon” termének a trónját örökítettük meg.

VIII. Bonifác pápa összetűzésbe került IV. (Szép) Fülöp francia királlyal, akinek a zsoldosai meglepték a pápát és ebben a teremben a király egyik helyi szövetségese fel is pofozta Bonifácot. A pápa lelkileg teljesen összetört, hamarosan meg is halt, majd nemsokára a francia monarchia ténylegesen ellenőrzése alá vonta a pápaságot, hiszen elkezdődött az „avignoni fogság”.

 

VIII. Bonifác palotája (balra fent) közelében található a székesegyház, aminek a faláról a pápa életnagyságú szobra ma is áldást oszt (jobbra fent). Bonifác politikája ugyan megbukott, de már csak ezen szobor alapján állíthatjuk, hogy egész jó kis örökséget hagyott maga után.

Tehát a székesegyház az anagni túra fénypontja. A templomba ingyenesen be lehet menni, igaz csak a kereszthajóig (lásd lent). A templom kozmata stílusú díszítése csodálatos! A Caetani kápolna, a kripta és a püspöki palotában kialakított múzeum viszont csak jeggyel látogatható, amelyet semmiképpen se hagyjunk ki. Kötelező előre foglalni, ami ezen a honlapon lehetséges.

A múzeum legszebb része igazából a kincstár. A személyes kedvencünk ez a Thomas Becket-félet ereklyetartó (balra lent), amely egy sorozat részeként készült. Szintén nagy kedvenc a 13. századi, palermói császári szövőműhelyben készített dalmatika (jobbra lent).

A székesegyház legszebb része viszont tagadhatatlanul a kripta. Látogatása 30 perces turnusokban történik, amelyeket szünetek választanak, el, hogy helyreállhasson a hely mikroklímája. A kripta egyidős a székesegyházzal, vagyis a 12. század első felében épült, a freskók viszont a 12-13. század fordulóján készültek. A látogatás előtt érdemes elolvasni a honlapon található információkat, hogy felkészülhessünk. A látvány ugyanis nagyon tömény, és ezt a csodát csak akkor tudjuk 30 perc alatt befogadni, ha már rákészültünk. Ráadásul érdemes végig kihasználni a 30 perces idősávot: a végén lehet ilyen üres tereket fotózni, mint amilyeneket mi is megörökítettünk.

Egy gasztronómiai ajánlattal zárjuk a posztot. VIII. Bonifác óriási, áldást osztó szobrával szemben található a III. Ince tér. Itt, a Piazzetta nevű vendéglátóipari egység jó áron igen finom ételeket ajánl, ráadásul mindezt garantáltan helyi alapanyagokból. Nekünk legalábbis bejött a hely, így másoknak is ajánljuk.

Subiaco, a bencés szerzetesrend „szülőhelye”

Szent Benedek Nursiában, a mai Norciában született. Igen korán Rómába került, de nem találta helyét, így a közelben, Subiaco térségében próbálta megélni a hitét. Subiaco Néró császárnak köszönheti „létrejöttét”, mivel Néró egy villát építtetett az Aniene folyó mellett és ezzel párhuzamosan a folyó szabályozását is elrendelte. Ekkor keletkeztek a tószerű szakaszok, amelyeket az Aniene gátjai hoztak létre. Innen jön a település neve is: sub-lacum. Szent Benedek tehát közel 18 évesen megtelepedett az egyik subiacói barlangban és remetének állt. Nem volt egyedül, hiszen mások is remetéskedtek a környéken. A korai szerzetesség ugyanis keletről terjedt el, ami a remeték laza közösségét jelentette. Szent Benedek ezt változtatta meg, amikor megírta a saját reguláját, amely a szerzetesek szoros szabályok szerinti együttélését írta elő: az Ora et Labora jelszava Subiacóban született.

Szent Benedek három évet remetéskedett, majd 500 tavaszán egy közeli szír szerzetesi közösség apátjává választották. A vicovaróiak megtapasztalták Szent Benedek elvárásait, és nem tetszett nekik. Az újdonsült apát magától nem távozott, így meg akarták mérgezni. A merénylet nem sikerült, Szent Benedek pedig visszatért Subiacóba és közel 30 évig a környéken élt, miközben 13 kolostort alapított. Ezek már a bencés regulát követték, mindegyik kolostor 12 szerzetest jelentett, akikhez társult tizenharmadiknak az apát. A kolostorok közül már csak egy aktív, ez a Santa Scolastica nevet viseli és közel másfél évezrede folyamatosan működik.

Az elnevezés Szent Benedek testvérére utal, de egyben meg is téveszt. A bencés rend női ága ugyanis sohase volt jelen a kolostorban, ez mindig is férfiakat fogadott. Ma is lakják, a legidősebb szerzetes, Don Luigi 102 éves, amiből kilencvenet a kolostorban töltött.

A Szent Benedek-féle épületből nem sok maradt. Eleve a homlokzat is csalóka, hiszen a második világháborúban keletkezett károkat Raffaele Perrotti építész tervei alapján meglehetősen modern formában javították ki. 1944-ben ugyanis a szövetségesek bombázták az itt működő német katonai kórházat, és pont a homlokzati részt találták el.

A három kerengő közül a legbelső a legrégebbi. Itt látható a legöregebb fennmaradt épületrész is: a harangtorony (lásd fent). Ezt a 9-11. században építették, két részletben, a felső szinteket ugyanis már a 11. században húzták fel. A román stílusú kerengőben fergetegesek az oszlopok és a freskók is nagyon tetszettek. Ezek egy része a környező bencés kolostorokra utal, amelyek ma már nem működnek.

A gótikus kerengő a 13-14. század fordulóján épült, legszebb eleme a lángoló gótika egyetlen helyi emléke: a németes stílusú portál.

A legutolsó, és a bejárathoz legközelebb eső reneszánsz kerengőben találjuk Szent Skolasztika szobrát. Itt az épületelemek egy részét csak festéssel jelezték, hiszen a második világháborús bombázás után a helyreállítás nem lehetett tökéletes.

A templom teljesen elüt a kolostor többi részétől, ugyanis Giacomo Quarenghi egy neoklasszikus épületet álmodott meg a gótikus templomba. Szó szerint belé, mivel a gótikus elemek egy része ma is fennmaradt, szinte körbe ölelik Quarenghi alkotását. Az építész ezt követően Oroszországba ment, ahol több szentpétervári palotát tervezett, a templom pedig kevés itáliai emlékeinek egyike.

A kolostor ingyenesen és vezetéssel látogatható, a túra végén adományt elfogadnak. A vezetés nyelve olasz, de alkalomadtán más nyelveket is ki lehet fogni. A hely sok rekordot tudhat magáénak: az csak egy apróság, hogy ez az első bencés kolostor, de emellett itt nyomtatták Itáliában az első könyvet. Egy latin nyelvkönyvről volt szó, amely a kolostorkönyvtárban azóta is megtekinthető. Persze csak engedéllyel, ugyanis a könyvtár ritka sérülékeny, nagyon gazdag, és különleges darabokat őriz. Például a római Colonna család levéltárát is presztízsokokból a Santa Scolastika kolostor könyvtárában helyezték letétbe.

A kolostorral szemben találjuk a vendégházat (Foresteria), ahol meg lehet szállni és nagyon jó a konyhájuk. Kipróbáltuk és tanúsítjuk, hogy korrekt áron helyi alapanyagokból nagyon jó az ellátás.

Ezt követően a másik subiacói kolostorhoz mentünk. A Sacro Speco (Szent Barlang) is a bencésekhez tartozik, de nem Szent Benedek alapította. A 13. században remeteségének a helyszínét átalakították kolostorrá és ez a barlangokból kialakított többszintes komplexum azóta is az egyik kedvencünk. Ráadásul a Santa Scolastica kolostorhoz hasonlóan a Sacro Speco látogatása is ingyenes, de adományt elfogadnak.

A látogató útja szinte rögtön a felső templomba vezet.

Innen több lépcső vezet le az alsó templomhoz, 

majd Szent Benedek barlangjához...

...és végül Szűz Mária kápolnájához.

A festmények a 14-15. századi sienai, illetve umbriai-marchiai festészet remekei, amelyek kiváló állapotban maradtak ránk.

A látogatók ma fentről ereszkednek le, hogy utána ugyanazon az útvonalon jöjjenek vissza. Eredetileg keletről és lentről jöttek. Az alsó templomhoz, illetve az onnan nyíló barlanghoz vezető lépcső ezért is kapta a szent lépcső nevet, hiszen a legszentebb helyhez vezet. A mostani látogatási iránnyal ez a testi/lelki emelkedés és felkészülés elmarad.

A Sacro Speco nagyon fontos a ferenceseknek is, ugyanis Assisi Szent Ferenc 1223–1224 fordulóján járt itt, és akkoriban készült róla egy festmény is. Ez az egyetlen hiteles ábrázolása, amelyet mi most csak fényképen láthattunk, mivel restaurálás következtében lezárták a barlang lenti részét, ahol a festmény is található.

A Sacro Speco után leereszkedtünk Szent Benedek tavacskájához. Ez valójában az Aniene folyót takarja, de ahol egy sziklán áttörve pazar vízesést produkál, ott valódi tó alakult ki. A belépés fizetős, de megéri, hiszen mesés egy hely. Hasonlót csak a tolmini szurdokban, illetve Pradisban láttunk.

Persze ne feledkezzünk el Subiaco városkájáról se. Itt született Gina Lollobrigida, aki már életében emléktáblát kapott, majd itt temették el.

Az Aniene csendesebb szakaszánál raftingolni is lehet.

A festő Szent Ferenc-híd mellett pedig az egész várost uralja a fellegvár.

Hiába, pompás vidék ez a Subiaco, sokat nyújt és tömegközlekedéssel is megközelíthető. Minden nap több Cotral busz is indul a római Ponte Mammolo állomásról, a jegy fillérekbe kerül, és a végállomás Subiacóban, pontosabban a város alatti Giovanni Falcone téren található. Innen nyaranta helyi busz visz el a fellegvárat érintve a kolostorokig, amúgy viszont gyalog is minden bejárható. Kapaszkodni viszont kell, mert van némi szintkülönbség, de megoldható. Nekünk tetszett, másnak is ajánljuk a látogatását.

Szent Ferenc festményéről a fotót innen töltöttük le:

A Sacro Specóról itt találtok további fotókat.