Április 30-án egy családi
program után beterveztünk egy nógrádi kirándulást. Szokás
szerint előre összeírtunk minden hasznos információt, ennek
ellenére koppantunk egy nagyot. Első állomásunk Pásztó volt.
Még a délelőtt során felhívtuk a Sz. Lőrinc plébániát, és
megbeszéltük, hogy délután érkezünk. Ez össze is jött, a
pásztói múzeum viszont zárva volt. A telefont nem vették fel, a
csengőre nem reagáltak, se a honlapon, se a múzeum épületén nem
volt semmiféle jelzés, miszerint zárva vannak, így a templom
kivételével mindent csak kívülről tudtunk megnézni.
A
Zagyva völgyében fekvő nógrádi kisváros központjában szépen
rendezett műemlékegyüttes körüli csendet csak a játszó
gyerekek zaja törte meg.
A
parkosított tér egyik látnivalója – amit sikerült belül is
megnézni – az impozáns román, gótikus és barokk
stílusjegyekkel rendelkező egyhajós római katolikus templom.
A
12. század végén épült – a mai templom helyén – a román
stílusú kápolna, melynek kis ablaka ma is látható az épület
déli falában.
A templom belsejében díszes barokk fő- és mellékoltárokat, festett mennyezetet, egységes bútorzatot láthattunk. A főoltárkép Szent Lőrinc mártíromságát ábrázolja. A templom déli oldalát a 14. században egy gótikus sugárboltozatú kápolnával bővítették, amiben a Rátóti család szív alakú címerével díszített kettős ülőfülke látható. A családi kriptát később építették hozzá a padlószint megemelésével. 1763-ban barokk stílusban renoválták és a kápolna a templom mellékhajójává vált. 1959-es feltárások során találták meg a gótikus ablakokat, majd 1967-ben visszaállították a kápolna zárt formáját. A kápolna másik fő értéke a hazánk egyik legszebb késő reneszánsz feszülete, amelynek alkotójának kiléte ismeretlen.
A templom belsejében díszes barokk fő- és mellékoltárokat, festett mennyezetet, egységes bútorzatot láthattunk. A főoltárkép Szent Lőrinc mártíromságát ábrázolja. A templom déli oldalát a 14. században egy gótikus sugárboltozatú kápolnával bővítették, amiben a Rátóti család szív alakú címerével díszített kettős ülőfülke látható. A családi kriptát később építették hozzá a padlószint megemelésével. 1763-ban barokk stílusban renoválták és a kápolna a templom mellékhajójává vált. 1959-es feltárások során találták meg a gótikus ablakokat, majd 1967-ben visszaállították a kápolna zárt formáját. A kápolna másik fő értéke a hazánk egyik legszebb késő reneszánsz feszülete, amelynek alkotójának kiléte ismeretlen.
Az
oltár felett Szőllősi Enikő szobrászművész által faragott
szobor látható, amely Szent Ritát ábrázolja. Különleges
alkotás, amely a szenvedést és az önmagtagadást jelképezi
azzal, hogy a kereszt Rita mellébe fúródik. A kápolna hátsó
falán nagy méretű hármasképen Maximilián
Kolbe ferences
pap életéből vett jelenetek figyelhetők meg. A középen Krisztus
az életkoronáját nyújtja át az atyának, baloldalon a nyomdagép
mellett láthatjuk az papot, miközben látomásában Szűz Mária
arca jelenik meg, a jobboldalon pedig az auschwitzi korszakát
láthatjuk, ahova önkéntesen ment egyik híve helyett. A képet
Károlyi András festőművész 1981-ben készítette, amikor az atya
halálának 40. és boldoggá avatásának 10. évfordulója volt.
A
templom 2011-es felújításakor a díszkivilágítást
korszerűsítették, amely kellemes hangulatot kölcsönöz a
műemléknek.
A
teret az egyemeletes cisztercita kolostor zárja, amelyet 1717-ben
építettek, a 13. századi kolostor és templom köveiből. Az
épületet 1756-1758 között keleti irányba bővítették. A
kolostor épületében 1984. október 1-je óta a Pásztói Múzeum
működik (ahogy az elején említettük, ezt nem sikerült
meglátogatnunk). A múzeum és a műemléki park középkori
emlékeinek feltárását Dr. Valter Ilona régész vezette.
Az
itt élő szerzetesi közösségre emlékezik a földszinten
kialakított kiállítás. A
„Pásztói évszázadok” című
kiállítás pedig a város történetét mutatja be napjainkig. A
múzeum állandó kiállításai között még látható a
„Fűtől-fáig”
című fotókiállítás, amely botanikai értékeivel ismerteti meg
a látogatókat. A felső szinten földtörténeti kiállítás
mutatja be Nógrád megye élővilágát. Ezen a szinten van még a
Rajeczky
Benjamin Emlékszoba, amely
1992.
november 11-én nyílt meg. Dr. Rajeczky Benjamin Pásztó első
díszpolgára és ciszterci rend papja volt. Pásztón töltötte
gyermekéveit, 1917-től lett ciszterci szerzetes, a zenei és
teológiai tanulmányait Innsbruckban végezte, 1945-ben gimnáziumban
tanított Budapesten, majd Kodálytól zeneszerzést tanult, akivel
barátságot kötött. Később a Néprajzi Múzeum népzenei
osztályán, majd a Magyar Tudományos Akadémia népzenekutató
csoportjában dolgozott haláláig. Rajeczky a gregorián, a
középkori, a magyar népzene elismert szakértője volt, életútját
kéziratok, könyvek, általa szerkesztett hanglemezek, valamint
kitüntetések mutatják be. A pásztói lakásának enteriőrjét is
berendezték a múzeumban.
A
múzeum számos díjban és elismerésben részesült;
-
1999-ben A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumtól “Az év múzeuma 1998” cím harmadik helyezését kapta meg.
-
2009-ben Múzeumpedagógiai munkásságának elismeréseként elnyerte az Oktatási és Kulturális Minisztérium, valamint a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumok Oktatási és Képzési Központja által a „Legjobb Múzeumpedagógiai kezdeményezés” kategóriában kiadott Országos Múzeumpedagógiai Nívódíját.
-
2012-ben a Múzeumok majálisa országos rendezvénysorozat keretein belül az „Év múzeuma 2011” pályázaton való a módszeres fejlesztésekért, a gyermekprogramok, és a színvonalas múzeumpedagógiai kiadványok megvalósításáért a bíráló bizottság elismerő oklevelét nyerte el.
Az
itt dolgozók múzeumpedagógiai órákat, táborokat is szerveznek,
amivel a gyerekeket könnyen becsalogathatják a kiállító
termekbe.
A
múzeumhoz tartozik a Oskolamester
háza, a Romkert és Üveghuta. A
tér közepén álló fehérre meszelt egyszerű kinézetű ház
Magyarország egyetlen fennmaradt középkori mezővárosi
polgárháza, de 1551-es tűzvész után átépítették. A 15.
századi épület kántorházként is működött, mert itt lakott
1968-ig a mindenkori kántortanító. A 1970-es években elvégzett
régészeti feltárások alkalmával derült ki, hogy a jelentéktelen
külsejű építmény az ország legrégibb lakóházai közé
tartozik. A feltárás során a padló alól olyan használati
tárgyak kerületek elő, amelyeket az akkori tulajdonos 1551-ben a
törökök elől rejtett el. A három helyiségből álló házban a
tárgyak mesélik el a helyiség egykori funkcióját: a korabeli
metszetek, oltárképek ábrázolásai alapján tudták a berendezést
rekonstruálni. Az egykori konyhában egy középkori tűzhelyet,
konyhai tárgyakat helyeztek el; a szobában berendezési tárgyakat
és egy szép régi kályhát állítottak ki; a kamrában pedig
középkori háztartási eszközöket állítottak ki. A ház alatti
eredeti állapotában megmaradt gótikus borospincében Pásztó
középkori szőlőművességét mutatják be, ugyanis a szőlőművelés
fontos volt a város számára az 1800-as évekig. A templom és a
ház között láthattuk Kiss Sándor szobrászművész alkotását
Zsigmond királyról.
Az
Oskolamester házától délre áll a páratlan ipartörténeti
emlék, az Üveghuta
és
a
kovácsműhely.
Az üveggyártáshoz szükséges három kemencét a 11. század végén
bencés szerzetesek építették, majd az 1190-ben idetelepített
ciszterciek használták a 13. század közepéig, amikor a tatárok
elpusztították. Az 1984-ben feltárt üveghuta európai ritkaság,
a leletek mutatják, hogy az itt dolgozó szerzetesek ablakszemeket,
üvegtárgyakat is alkottak. Feltáráskor mindhárom kemencét
megtalálták üvegdarabokkal együtt. A bükkös erdő alkalmas volt
arra, hogy a homokot, mészkövet, kvarcot, bükkfahamut szerezzenek
be a gyártáshoz. Igen magas hőfokon tartották a kemencéket (800 ℃) majd 1400 ℃-on
olvasztottak. A hűtőkemencében 500-600 ℃-on hűtötték az
üvegeket, hogy megakadályozzák a repedést.
Az
üveghutától délre állt az egykori Malom-patak segítségével
hajtott vízimalom és a kovácsműhely, amelyek maradványai a
kolostor alatt láthatóak.
A
tér nagy területét foglalja el a romkert,
ahol a 12-13 században épült bencés kolostor és templom alapjai
kerültek elő. A kert feltárása 1965-ben kezdődött. Az apátság
1526-ig működött, a török hódoltság során romokban hevert,
míg az 1690 táján visszatérő ciszterciek helyreállították és
megépítették a ma is álló barokk stílusú kolostorépületet.
2000-ben került az apátság szentélyébe a millenniumi emlékmű,
amely a „Szent István felajánlja a Szent Koronát Szűz Máriának”
címet viseli. Ez szintén Kiss Sándor szobrász alkotása. 2011-ben
a romkertben gyógynövényeket is telepítettek.
A
kialakított műemlék épületegyüttesekhez még tartozik egy
klasszicista stílusú ház, amely Csohány
Kálmán
kétszeres Munkácsy-díjas grafikusművész életművét mutatja be.
Az épület falán látható emléktáblát a művész 60.
születésnapján készítették. A művész Pásztó város jeles
szülöttje. A látogató a galériában megismerkedhet a művész
életútjával; a grafikusi (főleg könyvek illusztrátoraként lett
híres) és keramikusi (mozaikfalak) munkásságának impozáns
darabjaival. Művészi technikái között találhatóak tus- és
tollrajzok, litográfiák (kőnyomat),
rézkarcok és akvarellek. Műveiben a pásztói emberek élete,
jelleme, szokásai jelenek meg. 2001
decemberében nyílt tárlat első terme a városához kapcsolódó
alkotásokat, a második terme pedig más grafikai sorozatokat
mutatnak meg. A galéria harmadik termében időszaki jelleggel
szintén Csohány alkotásokat láthattunk volna.
A
galéria udvarából nyíló turisztikai fogadóban rendezték be a
magyar filmművészet egyik jelentős alakjának, Gaál
Istvánnak
az emlékszobáját. A Kossuth-díjas filmrendező Pásztón
nevelkedett. Tanulmányait a Filmművészeti Főiskolán folytatta,
majd a római filmfőiskolán filmelméletet, filmtörténetet,
vágást tanult. 1961-ig docensi feladatokat is ellátta Rómában.
Munkáját
Budapesten folytatta: filmrendezőként, operatőrként is dolgozott,
de hírműsorokat is készített. Első sikere egy ifjúsági nevelő
játékfilm volt
„Sodrásban” címmel.
Körülbelül 40 film elkészítésében tevékenykedett, de nem csak
mozgóképben alkotott, hanem fotóművészként is elismert személy
lett. A Kossuth-díj és Balázs Béla-díj mellett érdemes művész,
Magyar Mozgókép Mestere, Karlovy Vary-i filmfesztivál fődíjasa
is. 1970-ben a cannes-i fesztivál különdíját kapta a
„Magasiskola”
című
filmjéért. 1999-ben
a Magyar Filmszemle életműdíjában részesítették. Halálának
évében, 2007-ben, még a Prima
Primissima és a Párhuzamos
Kultúráért díjat is átvehette.
Az emlékszoba születése 75. évfordulóján, 2008-ban nyílt meg.
A
tárlat első részében a budai lakásának nappaliját rendezték
be. Az emlékszoba többi része a filmkészítői munkásságát,
dokumentumait mutatja be. Forgatókönyveket, plakátokat, egykori
sajtóvisszhangokat állítottak ki. A kiállításon vetítőrendszer
segítségével nézhető meg a róla készült portréfilm, valamint
filmjeinek néhány jellemző jelenete.
Ezekből
– a templomot leszámítva, és az amúgy is szabadtéri üveghutát
– természetesen mi csak a külső falakat láttuk. Látva
a kétes sikert, segítséget kértünk, és kaptunk egy fantasztikus
idegenvezetést a szomszédos Tar község Sz.
Mihály plébániatemplomában.
Tar egy középkori eredetű falu
a Zagyva völgyében. 1265-ben említették először írásos
formában, mint a Rátót nemzetség birtokát. A család Kálmán
király feleségének kísérőjeként érkezett a középkori Magyar
Királyság területére, és a nógrádi területen kaptak birtokot.
Számos birtokot szerezek, de igazán csak a 14. században
játszottak országos szerepet. A nemzetség Porch István nevű
tagjától több család is származott, többek között a Tariak
is, akiket leginkább Tari Lőrinc miatt ismerünk. Lőrinc fiatalon
került a királyi udvarba, ahol Erzsébet és Mária királynők
udvarában nevelkedett. Többször kiállt Zsigmond mellett, aki
pohárnokmesterré nevezte ki, így 1405-től a zászlósurak közé
emelte. 1404-1408 között tagja lett a Luxemburgi Zsigmond-féle
Sárkányos rendnek, és élete végéig a királyi tanácsnak.
Átlagon felüli műveltséggel rendelkezett, több nyelven beszélt,
több útjára is elkísérte Zsigmondot, így ott volt például az
1414-es aacheni koronázáson, és a konstanzi zsinaton is. Valamikor
1426-27 fordulóján halhatott meg. A magyarországi folklórban
leginkább írországi pokoljárásáról ismert, ugyanis Zsigmond
1408-as oklevelének birtokában Tari Lőrinc elzarándokolt több
ismert kegyhelyre, mint például Bariba, Krétára, Santiago de
Compostelába, majd 1411-ben az írországi Szent Patrik barlangba.
Az utóbbi helyszínen átélt élményeit lediktálta a dublini
királyi jegyzőnek, amelyek másolatban, Memoriale
super visitatione Domini Laurencii Ratholdi militis et baronis
Ungariae factum de purgatorio sancti Patricii in insula Hiberniae
(Följegyzés arról a látogatásról, amelyet Rátóti Lőrinc úr,
Magyarország vitéze és bárója tett Szent Patrik Purgatóriumában
Írország szigetén) címmel ma is olvashatóak. A szöveg a British
Museumból került elő, a történet a Lengyel Dénes-féle Régi
Magyar Mondák című könyvben is fellelhető, illetve
rendelkezésünkre áll egy magyar nyelvű szövegközlés is: Tar
Lőrinc pokoljárása: Középkori magyar víziók.
Szerk.: V. Kovács Sándor. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó,
1985. Mellesleg Tinódi Lantos Sebestyén is megírta a történetet,
aki korábbi krónikásoktól hallotta, így ez valóban a
magyarországi lovagköltészet egyik ismert epizódjává vált.
Erről a továbbiakban itt olvashatsz.
Porch István 1265-ben kapta Tart
V. Istvántól, ugyanis ekkor az ifjú királyné főlovászmestere
volt, és a király által neki adományozott ágasvári uradalom
részét képezte a falu. A család 1347-ben változtatta Tarira a
nevét, Zsigmond uralkodása alatt (1392-ben) már 17 vár és
várbirtok volt a tulajdonukban. Ehhez a korabeli gazdasági
fejlesztési irányzatok ismerete is tárult, hiszen Tari Lőrinc
kért 1407-ben városi oklevelet Pásztónak. Ez arról is
tanúskodik, hogy a földesúr tisztában volt a közvetett adózásra
kötelezett, kollektív szabadságjoggal rendelkező közösségek
hasznával. A köznemességből kiemelkedő Tariak közel 150 évik
virágzó központokat tartottak fenn, köztük Taron is udvarházat,
amelyet 1465-ig a család birtokaként tartottak számon. 1464-ben
ezt Tari Lőrinc unokája, Tari György elzálogosította, majd
miután kegyvesztett lett, 1465-ben végleg el is veszítette.
1552-ben a terület török fennhatóság alá került és 1559-ben a
vár erőszakos lerombolásáról adnak számot a források. A helyi
hagyomány szerint a templommal szemben álló dombon látható romok
az udvarházból maradtak fenn. A felszíni leletek kora a 14-16.
század, így ez akár igaz is lehet. A látható, két romos
ablaknyílást közrefogó falrészlet észak-kelet – dél-nyugat
irányú, kb. 13 méter hosszú, vastagsága 1,2 méter, legmagasabb
pontja az egykori emeleti ablaksor boltozata. Ebből is kitűnik,
hogy a talajszint már nem az eredeti, illetve ez, és a többi
falmaradvány, illetve földhányás alapján egy nagyobb épület
létét feltételezhetjük.
A rommal szemben áll a 13.
századi eredetű falusi plébánia temploma, amelyet a török
korszakot túlélve barokk stílusban építettek át. A mai
háromkaréjos szentélyű, római katolikus templom román, gót,
barokk, klasszicista stílusú elemeket tartalmaz, középkori a
templomot körülölelő fal is. A barokk torony 1780-ban készült,
az oszlopos portikuszt 1845-ben emelték.
A birtokos 1411-26 között
megnagyobbíttatta a templomot, amely ekkor kapott hálóboltozatot.
A török hódoltság okozta károkat a 17. században kezdték
helyreállítani, majd a 18. század végén teljesen átépítették.
A gótikus ablakokat az 1978-1984 közötti helyreállítás során
állították vissza. Amúgy a meglehetősen puritán mennyezeti
kialakítás az elapadt forrásoknak tudható be.
Ekkorra tehető a déli kapu megnyitása. Ennek másolatát megtekinthettük volna a pásztói múzeumban, de ez zárva volt, így Taron az eredetit láttuk, felette Tari Lőrinc és felesége sárkány-rendes címerével. Mi mindenesetre jól jártunk.
1975–1980 között Juan Cabello
vezetésével régészeti feltárások is történtek, amikor többek
között Tari Lőrinc sírját is keresték, de nem találták. Erről
lásd: Juan Cabello et al.: A
tari Szent Mihály templom és udvarház.
Budapest, Akadémiai, 1993.
A templom 1425 körülre datált
freskói a középkori Magyarország egyedülálló művészeti
kincsei, és jelentős művészettörténeti emlékek. Sajnos
meglehetősen töredezett formában maradtak fenn, de így is
sikerült megmenteni több összefüggő részlétet. Például a
Szent Család hazatérése Egyiptomból,
az okos szűzként azonosított
alak,
vagy a térdeplők hívek sora,
akik között a kardos figurában Juan Caballo Tari Lőrinc személyét
sejti.
Érdekesség, hogy a keresztút
újrahasznosított: a lenti képen látszik, hogy az eredetileg
szlovák feliratot magyarra cserélték. Azt viszont nem tudni, hogy
a kérdéses képek mikor és milyen körülmények között kerültek
a faluba. Feltételezhetően nem valamilyen helyi szlovák nyelvű
katolikus közösségtől, ugyanis a falu lakossága a hódoltság
utáni újratelepítéskor szinte kizárólag magyar ajkú maradt.
Nekünk nagyon tetszett, amit
láttunk. Melegen ajánljuk másoknak is, hogy megnézzék. A
harangozó elérhetőségét a bejáraton találjátok, nála kell
érdeklődnie annak, aki be szeretne jutni.
Pásztóról további képeket
itt láthattok.
Tarról itt található a többi
kép.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése