2018. december 13., csütörtök

Egy régi templom Hévizgyörkön, amely föltámadt poraiból


Blogunk egy éves lett, és miközben átnéztük az írásainkat rájöttünk, hogy van egy restanciánk. Egy évvel ezelőtt ígértük, hogy külön posztban írunk a Magyarországon található Árpád-kori templomokról, köztük egy igazán a szívünkhöz közel állóról, amely nincs is messze Budapesttől. Az eddig felkeresett Árpád-kori templomokról végül külön-külön írtunk, és most ideje közreadni beszámolónkat a tavaly ekkortájt meglátogatott templomról is.
2017. november végét Aszódon töltöttük a szüleimmel és egyik nap megmutattam Balázsnak a szomszédos Hévízgyörk legrégebbi templomát, vagy ahogy az itt élők nevezik: az Öregtemplomot. A Pest megyében, pontosabban a Gödöllői-dombság keleti lejtőin elterülő falu múltjához szorosan kapcsolódik ez az Árpád-kori templom. Persze a település nem csak erről híres: a lankás, domboktól ölelt Galga-mente még napjainkban is igen sokszínű népi kultúrát őriz, így Hévízgyörknek is fontos a kulturális élete. Rendszeresen megszervezik például a szüreti mulatságot, illetve a Hévízgyörki Asszonykórus 1969 óta lép fel országszerte és külföldön.
A Cserhát-vidékéhez tartozó Galga-mente az Északi-középhegység és az Alföld átmeneti sávjában helyezkedik el. A területen hamar megfordultak az emberek, ugyanis már az őskorban is lakták: a rézkortól a későbronz koron át többek között a kelta és szarmata törzsek is nyomot hagytak errefelé.
Az 58 kilométer hosszú Galga-patak (Becske határában ered, és Jászfényszaru határában ömlik a Zagyvába) változatossá tette ezt a vidéket. A vidék szépségét a meredek patakpart, a dombok és a sík részek adják. A gazdag termőföld a növénytermesztésnek, illetve az állattartásnak is kedvezett, így sűrűn lakott települések (Becske, Nógrádkövesd, Galgaguta, Acsa, Püspökhatvan, Galgagyörk, Galgamácsa, Aszód, Bag, Hévízgyörk, Galgahévíz, Tura, Boldog, Jászfényszaru) alakultak ki.
A talált leletek ellenére máig sok a tisztázatlan kérdés a terület középkori topográfiáját illetőleg, hiszen ebben az időben három Györknek nevezett helység is létezett (a mai Hévízgyörk, Vámosgyörk, Galgagyörk). A 14. és a 15. századból származnak az első olyan írásos emlékek, amelyek már utalnak a falu nevére (Gyerk), de az első pontos említés egy 1565-ből származó adóösszeírás-töredéken olvasható: itt szerepel a Hewyzgeork megnevezés. A területet ekkoriban – egymás után – több család is birtokolta: a Fornak és Pohárnok család után a Rozgonyiak, de megemlíthetjük a Bornemisszákat is.
A 16. század második felében elég hosszú ideig nincsenek források a településről, ami arra utal, hogy a falu rövid időre elnéptelenedett, vagy drasztikusan lecsökkent a lakosság. A folyamat a tizenöt éves háború után fordult meg. A település az 1700-as években a bujáki, és részben a hatvani uradalom része lett, hogy igen gyorsan betagozódjon a helyi hatalmasság, a Grassalkovich család birtokaiba. Ekkoriban Hévízgyörkre is Nógrád megyéből érkeztek betelepülők.

Hévízgyörk az én szívemhez is hozzánőtt, még ha nem is éltem a faluban. Aszódi lakosként ugyanis gyakran jártam itt: sokat kirándultunk, kerékpároztunk a környéken, pl. a Györki tóhoz, amely jó helyet biztosít horgászásra, pihenésre.
A falu életében a vallás is fontos szerepet játszik. Ma három felekezet hívei négy templomot használnak, amely közül három műemlék.
A falu fő nevezetességét jól kitáblázták, de a helyiek is szívesen útba igazítanak. A templomkapu kulcsát a szomszédtól kérhetitek el. Amúgy könnyen odatalálhatunk a falu címerében is megjelenő Öregtemplomhoz, hiszen a füves domb tetején álló épület fehéren virító homlokzatát messziről fel lehet ismerni. A romantikus hatást növeli a gondozott – gyümölcsfákkal, szőlőtőkékkel tarkított – templomkert. Mi a szüret utáni időszakban látogattuk meg a helyet, de a hangulat mindig garantált.

A kápolna nagyságú templom román kori, amelyen gótikus átépítések is történtek. Például ilyenek a sekrestye ma már nem látható csúcsíves ablakai, amelyek létezéséről Arányi Lajos kutatástörténetéből tudhatunk. Ő készítette a műemléki leírást és az alaprajzot is a templomhoz. Itt lent a sekrestye falazatának az egyik részletét láthatjátok.
Az épület első írásos emléke 1472-ből származik, ekkor a templomot még Szent Péternek szentelték. Később, egy másik feljegyzésben a 4 forintos, Szent Márton adójának nevezett egyházi adó már a templom mai védőszentjének nevére utal.
Az 1600-as években a reformátusok birtokolták a helyet, amely 1662 és 1666 között lett újra a katolikusoké. Ezt követően a lakók egyházi tizedét már a katolikus egyház szedte. 1675-ben a Pongrácz-féle térkép már templomos helynek jelöli Hévízgyörköt.
A törökök uralma alatt a település elnéptelenedett, így a templomot se tartották karban. A teteje megrongálódott, de a torony megmaradt. Az 1700-as évektől egy kövekből épült, szögletes tornyú, sekrestyével bővített templom állt itt. Bag leányegyházaként a templomot 1733-ban helyreállították, és 1746-tól hivatalosan is Szent Márton a védőszentje. 1771-ben egy villámcsapás okozott károkat, és ekkor hiába hozták rendbe Grassalkovich Antal özvegye, Klobusiczky Teréz segítségével, a későbbi karbantartásával viszont már nem törődtek. A 18. és 19. század során a templomot folyamatosan használták, de a romló állapota miatt már egy új templom építésére volt szükség. Az új épület az 1930-as évekre készült el, így ekkor az Öregtemplom elveszítette funkcióját. 1945-ben bombatalálat is érte, így az 1958-as írásokban már romtemplomként említik, ahol romos falakról, sisak nélküli toronyról, illetve a romos oromfalú szentélyről írnak.

A lakosok, a plébánia, a régészek, kutatók nem hagyhatták, hogy a templom teljesen eltűnjön, így 1985-ben új korszak indult a templom életben. A Szent Márton Alapítvány emblémájával ellátott táblán olvashatunk a templom restaurálásról. A felújítás legfőbb szellemi irányítója és gondozója Pálos Frigyes prépost, plébános volt. A felújítási projekt lelkes segítője volt Holnapy Dénes és Pongrácz Attila ifjú építész jelölt, illetve az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója, dr. Asztalos István. Az igazgató Tari Edit régészt kérte fel a kutatáshoz, feltáráshoz. Két ács szakiparos vállalta az ácsmunka kivitelezést: édesapám Kiss Viktor, és Balázs Vendel. Az asztalosmester Hartmann Ferenc volt. Két iparművész – Félegyházi Károly, Ozsváry Csaba – készítette az ötvös és kovács munkákat. Nem utolsó sorban a falu lakói is segítettek az építési munkálatok alatt. A felújítás 1988-ig tartott, az épületet november 13-án, a Szent Márton napját követő vasárnap szentelték fel.

A munkálatok során sok lelet került elő, hiszen a templom körül feltárták a temetőket és a templom megmaradt részeit is. A föld mélyén 26 középkori szarmata temetkezőhelyet találtak, ezek közül csak hat maradt meg teljesen. A sírokban csontokat, szerszámokat, kerámia tárgyakat, ékszereket, ruhadíszeket, üveggyöngyöket és még sorolhatnánk mi mindent találtak. Egy kemencét is felfedeztek a templom épületén belül, ami egy rendkívüli középkori ritkaság, hiszen a kemencét jellegzetesen nem templomban építettek. Nagy valószínűséggel ebben a miséhez szükséges kenyeret, ostyát sütötték.

A templom keletelt, de hossztengelye északra négy fokot eltér a csillagászati kelettől. Ahogy Velemér kapcsán is említettük, a keletelés nem a pontos kelet-nyugat irányt jelentette, hanem az építészek abból indultak ki, hogy a védőszent ünnepén hol kelt fel a nap. Ez pedig az év során mindig változik. Az egyhajós, kváderkövekből és téglából emelt épület nyugati homlokzata a kettős hódfarkú cserépfedésű templomtoronnyal kezdődik, melynek csúcsán a kettős bronz kereszt egy vörösréz toronycsúcson látható. További kettős kereszteket a hajó és a szentély tetőgerincén helyeztek el. A torony négyzet alakú és felfelé keskenyedik. A tornyon eleinte kosáríves záródású, zsalugáteres ablakok voltak, amelyeket három keskeny nyílászáróra cseréltek. A falak közel egy méter vastagak. A kétszárnyú bejárati ajtót kőkeret szegélyezi, de déli oldalról is megközelíthetjük a templom belsejét. Itt az ajtót egy míves és négyszögletű, Szent Mártont ábrázoló bronzrelief díszíti. A feltáráskor talált gótikus támpilléreket részlegesen befalazták a templom falába.
Az épület belseje tizenhét méter hosszú, hét és fél méter széles. A karzat fából készült és a szintén fából ácsolt lépcsőn fel lehet menni a toronyfülkébe. A falak fehérek és vakoltak, régebben freskók díszítették. A szentélynél a török korból származó freskótöredékeket sikerült megmenteni.
A szentélyben egy barokk oltár alapozásának a maradványait is felfedezték az újjáépítés során. A ma látható tömboltár a maga egyszerűségében illik a templomhoz. A dongaboltozatú szentély alacsonyabb és kisebb a hajónál, innen egy félköríves kőkeretes román stílusú ajtón keresztül jutunk be a szabálytalan négyszög alaprajzú sekrestyébe, ahonnan egy feljáró vezet a szószékre. A sekrestye oldalát és a torony sarkait támpillérek alkotják. A falak itt már csak 50 cm vastagok.
A szentély egyik fali mélyedésében fedeztük fel a mise kellékeit.
A fény három, kőkeretes, osztás nélküli, rézsűs ablakon szűrődik be.
A szószéktől balra, a falon láthatjuk egy egyszerű keretben a Szent Mártont bemutató restaurált oltárképet. A keret oromzatán fából készült, festett, 48 cm magas szobrok állnak. Az alakok Jézus Krisztust, Szent Erzsébetet és Alexandriai Szent Katalint ábrázolják, illetve a képkeretre még megfaragták a gipsszel borított, festett fából készült 70 cm magas Szent István és Szent László alakját is. Mindegyik szobor barokk és az 1700-as évekből származnak. A szentély felé haladva felfedeztük a restaurált rózsaszín homokkőből készült, 16-17. századi keresztelő medencét, amely fölött aranyozott, háromkarú gyertyatartó látható. E fölött találtuk a faragott, festett, népi hagyományokat idéző, szintén barokk Pietát. A templomhajóban egyszerű, ácsolt padokon ülhetnek a hívők és a látogatók. Ma is tartanak itt esküvőket, ünnepi alkalmakkor pedig szentmiséket.

Szeretjük az olyan templomokat, amelyeknek érdekes múltja van. Ezek közül különösen a szívünkhöz nőttek az Árpád-kori templomok, amelyek felfedezését fontosnak tartjuk. Aki további információkra kíváncsi a hévízgyörki Öregtemplom kapcsán, annak ajánljuk A hévizgyörki középkori templom. Szerk.: Asztalos István. Aszód, Petőfi Múzeum, 1989. kiadványt, amely az aszódi Múzeumi Füzetek sorozat 39. száma.
Amúgy, aki beolvassa a kerítésre kihelyezett QR kódot, az a templom történetéről helyben is kap információkat.

A templomról készült további képeket itt találjátok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése