2018. november 15., csütörtök

Veleméri élményeink, avagy Aquila János nyomában


Ígéretünkhöz híven őrségi beszámolónkat Velemérrel folytatjuk.

Velemér – melynek jelentése „fehér fény” vagy „napsütés” – történelme összefügg a Szentháromság templom történelmével és Aquila János festő és építészmester nevével. A mester neve úgy maradhatott meg az utókor számára, hogy a kortól eltérően, ő a nevét és önarcképét is megörökítette a templomok falain. A művész több környékbeli Árpád-kori templom freskóin alkotott. Velemér mellett Szlovéniában Mártonhelyen és Bántornyán, Ausztriában pedig Fürstenfelden és Radkersburgban. Régi írások szerint a művész Radkersburgból származik. A templomok közül kettőről tudunk mesélni, a többi egyelőre még csak a bakancslistánkon szerepel.
A bántornyai templomot két éve egy könyvtáros kirándulás keretében ismerhettük meg. Ez a lendvai Bánffy család temetkezési helyének készült a 13. században. A szent hely bővelkedik a freskókban, a leghíresebb az 1389-ben készült részletes Szent László legenda. A szentélyben viszont az apostolok alakjai láthatóak.

Most térjünk vissza Veleméri templomhoz, amit a Paprétet körülölelő erdő tisztásán találunk. Az autó mellett turista utakon is eljuthatunk ide, ugyanis ide lyukad ki a Sárgaliliom tanösvény. A kőből és téglából épült egyterű templom közelében valamiért éreztük, hogy ez egy különleges hely. A templomot különleges módon építették, ügyelve a tájolásra. Igaz, hogy a templomok kelet-nyugati tájolásúak, viszont ezt nem egy szabályos keletessel oldották meg, ugyanis a templom védőszentjének az ünnepén megnézték hol kel fel a nap, és ez alapján vonták meg a kelet-nyugat tengelyt. A falakat az egyik oldalon résablakokkal törték meg, amelyeknek egy aszimmetrikus rézsűje tereli a beszűrődő fény. A freskók készítésénél is figyeltek a tájolásra. A napfénynek azokra a freskó-részletekre kellett vetülniük, amelyek az adott időszakban ünnepelt jeles eseményt jeleníti meg. Például a szentélynél a Szentháromság jelképe Szentháromság vasárnapján fényesedik ki.
A művész valószínűleg nem figyelte meg mindig elég pontosan, hogy mikor mit világít meg a fény, ugyanis az ablakok néhol nem teljesen szabályosak, mivel a freskó elkészülte után további farigcsálással lehetett csak "helyére igazítani" a napfényt.
Mielőtt a belső térbe léptünk volna, a tető alatt bűnöket szimbolizáló emberarcú tartóköveket és kisebb freskó részleteket is láthattunk. A templom hajójához alacsonyabb, szögletesen boltozott szentély tartozik. A veleméri freskókon bibliai alakokat, történeteket, szentek legendáit figyelhetünk meg. Természetesen a művész a kornak megfelelő ruhákkal, használati tárgyakkal ábrázolta alakjait.

A freskón teljes történeteket fedezünk fel, hiszen ez volt a szegények bibliája, vagyis a Szentírást a lehető legösszefüggőbb módon kellett megjeleníteni rajtuk. A művész saját magát is beleszőtte a ciklusba, ugyanis az egyik freskó részletnél egy sasra lettünk figyelmesek, ami a festőművészre utal. A kutatók szerint Aquila János szülei az János evangélistáról nevezték el a fiukat, de a vezetékneve felvett (Szent János jelképe a sas, ami latinul aquila).
A török betörést követően a templom teteje beszakadt, és az ekkor bezúduló eső kezdte el szépen leoldani a mészréteget, amellyel a reformtusok fedték be a falakat. A későbbi időkben a templom állapota sokat romlott, de a 19. század második felében Gózon Imrének és Rómer Flórisnak köszönhetően felújították. A műemléktemplomra a magyarok mellett sok külföldi is felfigyelt, szívesen tartanak itt esküvőket, keresztelőket. A fényjelenségek miatt egyedi esküvői fotókat is készültek már itt. Sajnos a határvidéken húzódó faluban más nem sok fiatal él, így már inkább az ide látogatók használják a templomot, miséket is ritkán tartanak.
Még egy érdekesség, aki érdeklődi az Aquila-féle freskók iránt: Vasváron a Helytörténeti Múzeumban is állítottak ki ilyen freskókat.

A templom után az egykori Vass család házát is megnéztük, ami ma már falumúzeum. A ház karbantartója, aki egy vendégházat is vezet (Kisaranyos Vendégház) szívélyesen fogadott minket és mesélt a család és a ház történetéről.
A három helyiségből álló boronaházat (szálfákból, gerendákból épített fal) 1899-ben Vass Pál és az édesapja építette, akik a házhoz tartozó telken mindent maguk készítettek. A ház három szobából áll, ahol megismerkedhetünk a kor használati és dísztárgyaival. A családnak egyetlen gyermeke volt, akit úgy óvtak mint a hímes tojást. A kortól eltérően megvettek neki mindent, még női biciklije, bársonyszoknyája is volt. A kerékpárt a fészerben fel is fedeztük. Későbbi az államosítás miatti nem tudtak beilleszkedni a szocialista rendszerbe. Vass Gizella halála után 1993-tól az önkormányzat tulajdonába került ház, amit múzeummá alakítottak át.
Idegenvezetőnk szívesen mesélt még a veleméri fazekasságról és egy kis ízelítőt kaptunk a veleméri tökmag felhasználásáról is.
Az Őrség a régi magyar fazekasok egyik meghatározó helye. A legrégebbi agyagtárgy, amelyet itt találtak, egy 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor. Ennek az eredetije a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán található, de a másolata a veleméri Sindümúzeumban van.
A fazekasság kialakulását segítette, hogy az itt talált agyag tűzálló és szerény megélhetést adó őrségi földek nem nyújtottak megfelelő megélhetést, így szükség volt a jövedelem kiegészítésére. Az őrségi parasztok így kitanulták a gerencsér mesterséget, és az itteni fazekasok a szentgyörgyi fazekas céhekben dolgoztak. A mesterek minden munkafolyamatot maguk csináltak, kezdve a jó agyag kibányászásával. Az agyagért 4-7 méterre kellett leásni, majd a természet erejét hívták segítségül. A kitermelés után ezt áztatták, tömbbe verték, vékony darabokra vágták, majd kézzel gyúrták, és végül jött a korongozás. Az őrségi edényeket az egyszerű forma és díszítés jellemzi.Veleméren egykor ötvennél is több fazekasmester dolgozott, mára csak egy maradt a faluban, de Dávid Éva nem erre a tájra jellemző motívumokkal dolgozik. Habán és reneszánsz edényeket készít. (Akit érdekel, itt körülnézhet).
Velemér egy másik adottságáról is híres, ami viszont már a gasztronómia területére kalauzol minket. A tököt több okból is termesztik az Őrségben. A tökmag amellett, hogy finom, még egészséges is, ezért már a középkorban elterjedt élelmiszer volt. A böjt ideje alatt az állati olajokat is helyettesíteni tudta. Örültünk, hogy egy kis ízelítőt kaptunk a tökmagolaj elkészítési módjáról: a szárított magvakat nagy nyomáson préselik ki, a legértékesebb a hidegen sajtolt olaj, mert ez megőrzik a tökmagra illat- és ízanyagát, E-vitamint és a telítetlen zsírsavakat. A tökmagolaj színe sötét, barnás-zöldes, tapintásra kellemesen zsíros. Legtöbbször salátákra öntik, de kenyérsütéskor, gyümölcsökhöz, sajtokhoz, illetve a gyógyászatban is használják. A tökmagolaj csak akkor éri el a hatását, ha nincs vegyítve más olajjal.

Velemért megismerni egy csoda volt a fények templomának különleges múltjára, az őrség „zöld aranya”-ra, a kerámia tárgyak szépségére még sokáig emlékezni fogunk. Reméljük Titeket is elcsábított s ellátogattok ide.

Itt láthattok képeket a bántornyai templomról.
Itt a veleméri templomról.
Itt pedig  a többi veleméri fotót találjátok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése