2023. február 23-tól 26-ig a megszokott csapattal újra „tanulmányi” kirándultunk: ezúttal Belgrádba. Palermo után egy könnyen megközelíthető, olcsó, különleges helyre terveztük az utat. A srácok listája gyorsan összeállt, a szállást előre lefoglaltuk (persze ingyen lemondásos garanciával), a pályázatot röptében összeállítottuk és a palermói kalandok után most újra elsőre meg is nyertük a HÖK-ös támogatást. Szerencsére a Flixbusz árai nem változtak, így gyakorlatilag a terveknek megfelelő áron fizettünk mind a buszjegyért, mind a szállásért. Aztán elindultunk, és kiderült, hogy minden terv csak addig jó, amíg fel nem borul.
Egy csütörtöki reggeli időpontban találkoztunk a népligeti buszpályaudvaron. Mivel nem repültünk, így mindenki azt hozott, amit akart: először úsztuk meg a „mit vihetünk kézipoggyászban" kérdéseket. Az már a csapat józanságát dicséri, hogy senki se érkezett óriási poggyásszal. Hiába, rutinos utazók lettek a srácok! Röszkéig el is jutottunk, hogy ott jöjjenek a gondok, mert mindenféle dokumentációs problémák miatt a busz menetideje egy órával meghosszabbodott. Pedig olyan jól indult az út!
A belgrádi buszpályaudvarról sikeresen kijutottunk, majd a Kamenička utcán caplattunk a szállásunk felé. Az utca végén, a saroképületben kellene lennie annak az étteremnek, ahol Gavrilo Principék kitervelték a szarajevói merényletet. Fontos történelmi hely, állítólag ma is kocsma üzemel benne. Erre helyben kiderült, hogy bezárt. Ettől függetlenül a házat lefotóztuk (lásd balra fent), de a kocsmába már nem tudtunk beülni, hogy a mi világmegváltó terveinkről elmélkedhessünk. A szállással viszont szerencsénk volt és ezt mindenkinek ajánljuk. A Hotel Bohemian Garni a Skadarska utcáról nyílik, vagyis egy mulatós negyedre néz, de a jó szigetelésnek köszönhetően a bulikból nem hallottunk semmit, miközben rengeteg vendéglátóipari hely volt a közelben. Lepakoltunk és mentünk is vissza a csütörtökön egész későig nyitvatartó Nemzeti Múzeumig. Ezt eredetileg banknak építették, az első világháborús során a Monarchia megszálló erőinek parancsnokságaként hasznosították, majd a Belgrádi katonai konvenció aláírásának is helyet adott. Mivel a múzeumról lesz külön képes poszt, így ide csak az épület előtti Obrenović Mihály, vagyis a harmadik szerb fejedelem szobráról teszünk be képet (lásd jobbra fent).
A múzeummal előzetesen leleveleztük az érkezésünket, tanulmányi kiránduláson részt vevő egyetemi hallgatóknak ingyenes volt a belépés, és amint helyben bemondtuk, hogy a magyar csoport érkezett, nagyon gördülékenyen mentek a dolgok. A nap zárásaként még napijegyet akartunk venni a tömegközlekedéshez, ami állítólag mindegyik KIOSK-ban megoldható. Nekünk viszont egy kivételével mindegyik KIOSK-os azt mondta, hogy nincs jegye, napijegyről pedig nem is hallott. Végül a Moszkva hotel (lásd fent) szomszédságában található kioszkosnál jártunk szerencsével. A hölgy minden alkalommal máshogy számolt (többször is visszatértünk hozzá), de olyan jól számolt, hogy végül minden elszámolását helyrehozta a mi kárunkra. Fontos kihangsúlyozni, hogy csakis készpénzért lehetett jegyet venni. A hölgy a szerben kívül más nyelvet nem ismert, de kézzel-lábbal azért megérttettük magunkat.
Péntek reggel kipróbáltuk a buszközlekedést. Elmentünk a temetőbe, és a kerítésen keresztül megtekintettük az osztrák–magyar katonai emlékművet, ahol az első világháború első hősi halottja is nyugszik (lásd fent). A buszokról kiderült, hogy egész jók, persze az állapotuk változó: valahol a rugó is kiáll az ülésből, máshol egészen elegáns a belső. Viszont mindegyik járművön bankkártya érintésével lehet jegyet venni, amivel igencsak megelőzték a hazai viszonyokat. A temető után elmentünk a Száva partjára, sirályokat fotóztunk és napoztunk, hogy majd az előre lefixált időben megtekintsük a Bodrog/Sava monitort (lásd balra lent). A Bodrog a Monarchia Dunai Flottilláját erősítette és az első világháború első lövései is innen dördültek el. A világháború végén többedmagával ezt a monitort is a jugoszláv állam kapta meg: ekkortól Sava a neve. Az első világháborús centenárium keretében restaurálták és a szerb Véderő Minisztérium felügyelete mellett megnyitották a látogatók előtt. Az előzetes engedélykérések eredményeképpen a belgrádi Hadtörténeti Múzeum igazgatója fogadott minket és egy munkatársa tolmácsolt, illetve vezetett körbe. Fergeteges élmény volt! A hajó minden részlete maga a tömény történelem!
A monitor megtekintése, pár vicces fotó és a hajó elkötésére tett javaslatok elvetése után a Száva partján megebédeltünk (egy hagyományos szerb konyhát vivő helyen, ahol nagyon jó húsos fogások vártak minket), majd felmentünk a Kalemegdánhoz. Jót sétáltunk az erődben, nézelődtünk, csoportképet készítettünk a 30,5-es Škoda mozsárnál (ez az Osztrák–Magyar Monarchia legrettegettebb első világháborús ostromfegyvere volt és csak három példány maradt fenn, az egyik pont Belgrádban, lásd jobbra fent), viszont a nándorfehérvári ostrom emlékkövénél csodálkoztunk, hogy a magyar szövegben is Belgrád olvasható, miközben ekkor Nándorfehérvárként emlegették a helyet (lásd lent).
A belgrádi erőd számtalan látnivalójából végül csak párat tudtunk megtekinteni: a győzelmi oszlop környékét, a délelőtti hajólátogatás során megbeszélt Hadtörténeti Múzeumot (erről lesz külön képes poszt), illetve a Despota-kapu melletti tornyot. Az oszlop mellől készült a zimonyi tornyot is ábrázoló lenti fotó, miközben a torony tetejéről lőttük a Duna és a Száva összefolyását ábrázoló napnyugtás búcsúfotót. A sokat reklámozott két kaputornyos bejáratot a Despota kapu túloldalán éppen restaurálják, így az állványzat miatt láttuk is, meg nem is.
Szombat reggel első utunk a Tesla múzeumhoz vezetett, erről lesz külön képes beszámoló. Utána a Szent Száva székesegyház következett, amelyről szintén lesz külön képes poszt. A templom amúgy a szöveges beszámoló első fényképén is látszik a Karađorđe emlékmű mögött. Ezt követően megebédeltünk és elmentünk a zimonyi Hunyadi toronyhoz (lásd lent). Szombaton csepergett, vagy egyenesen szakadt az eső, kalandos volt a buszos utunk, de végül megérkeztünk. Felmentünk a torony kilátójába, ahol nagy örömünkre az erős szél is megnehezítette a dolgunkat. Ennek ellenére különleges érzés volt a torony bejárása, hiszen egy 1896-os millenniumi emlékműről van szó, amelyet állítólag Hunyadi János halálának helyszínén emeltek. A neve is innen ered. Természetesen a toronyból a korábbi Kalemegdános fotó párját is elkészítettük, ugyanis lent, a Duna és a Száva összefolyásánál, a domb tetején a belgrádi erőd feketéllik.
A rossz idő miatt nem volt kedvünk sokat sétálni Zimonyban, de amit láttunk, az nagyon tetszett. Végül újra buszra szálltunk és Tito mauzóleumánál zártuk a napot (lásd lent), amiről szintén lesz külön képes poszt.
Vasárnap a délutáni buszra vettünk jegyet, hogy délelőtt még szabadon csatangoljunk. Reggelre leesett a hó, így abban állapodtunk meg, hogy megnézzük a belgrádi havas állatkertet. Erről nem lesz külön képes poszt, ezért az öt kedvenc képünket ide illesztjük be.
Végül megebédeltünk, majd visszaindultunk a buszpályaudvarra. Kifizettük a belépőt (a buszokhoz csak pénzért mehetünk be) és miután az utolsó dinárunkat is elköltöttük, precízen, időben indultunk haza. Nagyban búcsúztunk Belgrádtól, mert érdekes élmény volt, sok dolog tetszett, kedvesek voltak az emberek, jókat ettünk…
...aztán a csöpögős hangulatot elrontotta a határnál az ellenőrzés. Röszkénél újra gond volt. Egy nő hamis személyivel kívánt belépni a schengeni övezetbe, azonnal kiszúrták, és bosszúból bekamuzta, hogy a buszon maradt cucc, így az egész buszt félreállították. Vártunk egy órát és már megint nem menetrend szerint érkeztünk meg. Valahogy ez nem megy nekünk. :D
Ide belinkeljük a képes posztokat is.
Itt érhető el a Nemzeti Múzeumról szóló külön beszámoló.
Itt a Bodrog/Sava monitorról szóló.
Itt a Kalemegdant és a Hadtörténeti Múzeumot bemutató képsorozat.
Itt a Tesla Múzeumról szóló képes poszt.
Itt a Szent Szávás album.
Itt pedig a Tito mauzóleumos válogatás.
