Egy régi fényében pompázó kúria nyomában – a kápolnásnyéki Halász kastélyban jártunk

Minden évben szeptember közepén tartják a „Kulturális Örökség Napjai” rendezvénysorozatot, amely idén „A szórakoztatás házai – A szórakozás terei” témát járta körbe. A Budapest100 mellett ez az a kulturális program, amire mindig próbálunk elmenni, és most is nagyon vártuk, hogy részt vehessünk rajta.

Szeptember első heteiben elkezdtük böngészni a programokat. Szeptember 21-én, szombaton Gödöllőn a felújított Várkapitányi lakot néztük meg, erről itt láthattok képeket. Vasárnap pedig Vörösmarty Mihály szülővárosába látogattunk el. A 7-es főút és az M7-es autópálya között található Kápolnásnyék Budapestről egy órányira található, de a Budapest–Martonvásár–Székesfehérvár-vasútvonalon fél óránként járó vonattal is megközelíthető a település.

Nem először járunk itt, a Vörösmarty Mihály szülőházát már régebben megtekintettük. Mostani célunk a 2016-ban felújított Halász-kastély volt.

A kastélyt két oldalról is megközelíthetjük és a kapuk előtt a parkolás is biztosított. Az épületet mi oldalról közelítettük meg és ez jó ötletnek bizonyult, mert a kastély körül elterülő gyönyörű 1,5 hektáros parkban szép fák, kellemes kerti sétányok fogadtak. A növények fajtáját kis táblák jelzik, így a botanikai ismereteinket is bővíthettük. Az egyik hatalmas fa különösen ámulatba ejtett minket és nem csak a méretei miatt. Később kiderült, hogy ez a fa mesélhetne az itt élők életéről, hiszen még a kastély építtetői ültették.

A korai klasszicista kúriát Magyary-Kossa Péter vármegyei főadószedő és főszolgabíró építette 1810-ben, majd özvegye unokaöccsére, nádasdi Sárközy Sándorra hagyta. Később Sárközy unokahúga – Halász Antónia – férje, Halász Lázár vette át a birtok irányítását. Fiúk, Gedeon kitűnő gazdasági tapasztalataival fellendítette a család anyagi helyzetét, melyben második felesége – az aradi vértanú Schweidel József lánya – Schweidel Anna is segítségére volt. Otthonukat nyugati irányban kibővítették, illetve még otthonosabbá tették. Ennek jegyében egy angolparkot és egy francia kertet is kialakítottak a kúria körül. Ennek vajmi kevés nyoma maradt, ugyanis a régi fotók alapján csak a kerti sétányokat sikerült helyreállítani. A növények viszont szinte mind a 20. század végéről, vagy a 21. század elejéről származnak.

1910-ben ifj. Halász Gedeon a 100 éves szülőházát műszakilag korszerűsítette és egy neobarokk stílusú kis kastéllyá építette át. Itt lakott családjával egészen 1944-ig. A Halász házaspár és négy gyereke élénk társasági életet élt, gyakran fogadtak vendéget, több nemes és ismert család látogatott el hozzájuk: például Kresz Géza hegedűművész és zongorista felesége is, akik nyaranta a Vörösmarty házban laktak. A háziak is szerették a zenét, így a ház falai gyakran hegedű és zongora muzsikától „zengtek”.

A második világháború, majd az államosítás is megviselte az épületet, amelynek az állapota 2014-ig egyre csak romlott. Ekkor viszont a magyar kormány, az Európa Unió, illetve a Velencei-tavi Kistérségi Alapítvány segítségével felújították. Az épület 2016. június 25-től nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.

Habár az egész épületegyüttes mutatós, különösen a hátsó veranda nyerte el a tetszésünket. Állítólag a családnak is ez volt a kedvenc helye, hiszen a legtöbb fotót itt készítették róluk. Kár, hogy ezekből a képekből kevés maradt fent. A homlokzaton a családi címert is felfedeztük. A birtokhoz melléképületek is tartoznak, de ezeket még nem nyitották meg a nyilvánosság számára. Valószínűleg még funkciót kell majd nekik találni.

A kastély eredeti berendezéséből szinte semmi sem maradt meg. A Halász család egyes leszármazottai megőriztek fényképeket és apróbb személyes tárgyakat, amelyeket részben ki is állítottak, de mindez kevés lenne a rendelkezésre álló tér betöltésére. A kastély így kiállító térként működik, habár a kastélysétán a különböző terek eredeti funkciójáról is hallhattunk. Bányai Balázs történész ugyanis először a parkban, majd pedig a belső terekben mesélt az aktuálisan meglátogatott részek történetéről. Habár sok érdekes dolgot hallottunk, a vezetés nem nyerte el maradéktalanul a tetszésünket, ugyanis hiányzott a szemléltetés, illetve érdemes lett volna kissé összeszedettebben adagolni az amúgy valóban érdekes információkat. A sokszor hivatkozott régi fotók közül ugyanis csak aránylag keveset találtunk a kastélyban, a terem leírások pedig lehettek volna plasztikusabbak is. Javasoljuk, hogy a különböző termekben helyezzenek el egy-egy rövid információs táblát, miszerint régen itt volt a nagy szalon, ahol ilyen-olyan tevékenységeket űztek, és így tovább. Az információból persze sohasem elég, de az átlag látogató csupán az elbeszélésre támaszkodva hamar el fogja veszíteni az érdeklődését egy bizonyos pont után. Az idegenvezetőnk szakmai felkészültségét viszont csak dicsérni tudjuk, az információk átadásán viszont még érdemesebb lenne dolgozni.

Manapság az időszaki és állandó kiállítások mellett a kastély koncerteknek és esküvőknek ad otthont. Az aktuális tudnivalóról itt érdeklődhettek.

Az állandó tárlat fotói, dokumentumai, illetve bútorai egy saroktermet foglalnak el, és a Halász családot mutatják be. Ha erre jártok – legalábbis novemberig – ne hagyjátok ki az aktuális időszaki kiállítást sem, ahol a 18-19. századi magyar festészet remekeit ismerhetitek meg. Gyönyörködhettünk Mányoki Ádám, Munkácsy Mihály, Gulácsy Lajos, Csontváry Kosztka Tivadar, Vaszary János, Ligeti Antal, Mészöly Géza, Markó Károly, Kádár Béla, Tóth Menyhért, Csernus Tibor, Péreli Zsuzsa, Paál László, Mednyánszky László, Székely Bertalan és Barabás Miklós műveiben. Az alkotásokat Kovács Gábor műgyűjtő bocsájtotta a kastély rendelkezésére. A kollekcióban sok kedvencet választottunk, amelyeket külön mappába töltöttünk fel. Ezt itt láthatjátok.

Reméljük ezzel az élménybeszámolóval ti is kedvet kaptok, hogy ellátogassatok Kápolnásnyékre. Mi addig is folytatjuk barangolásunkat a világban, mert van még mit felfedezni.

Itt találtok még fényképeket a kastélyról.