A Bánát központja eredendően a Temesköz legfőbb erőssége volt, ráadásul Károly Róbert uralkodásának elején királyi székhelyként is működött. A hódoltsági területtől eltérően ezt csak a pozsareváci békével (1718. július 21.) sikerült visszahódítani az oszmán birodalomtól, de a magyar rendek csak évtizedekkel később, 1778-ban kapták vissza. Ezen 60 év alatt egy szisztematikus telepítési politikát űztek a császári kormányzók, aminek köszönhetően a Bánat elnyerte a jórészt máig érezhető vegyes nemzetiségű jellegét. Ráadásul 1778-ban se terjesztették ki rá teljes mértékben a magyar közigazgatást, ugyanis kialakították a katonai határőrvidéket. Ez a térség politikai elkötelezettségét is befolyásolta, hiszen Temesvár katonai erődje még 1848/49-ben is fontos szerepet kapott. Az első világháború után pedig a szerb és a román állam is igényt tartott rá. Jellemző a terület nemzetiségi helyzetére, hogy a párizsi békekonferencián csak úgy sikerült a két fél között elosztani a területet, hogy a magyar és német nemzetiségű lakosokat nem létezőnek tekintették, és az így maradt szerb és román népesség többségi / kisebbségi állapota alapján vonták meg a határt. A második világháború után a német nemzetiség helyzete itt is megromlott, manapság viszont a város újra próbálja ápolni a többnemzetiségű térségből adódó hagyományokat. Ebből következik, hogy a város határát jelző tábla négy nyelven szerepel, több nemzetiségi színház is működik, és a helyi lakosok akár büszkék is a saját családjuk nemzetiségi összetételére.
Temesvár 2021-ben az Európai Unió kulturális fővárosa lesz. Nem tudjuk, hogy a város addigra méltó módon eleget fog-e tenni a cím által támasztott követelményeknek. Ez azért is nehéz, hiszen romániai településként ott van Nagyszeben 2007-es példája, amely kellőképpen sikeresnek bizonyult, így a korábbiaknak való megfelelés csak magasabbra helyezi a temesvári városvezetés előtt a mércét. Ez tehát egy jellegzetes "work in progress" helyzet, és mi csak az aktuális benyomásainkat szeretnénk rögzíteni.
A belvárosban elkezdődtek a munkálatok, amelyek eredményét leginkább a Piața Unirii-n figyelhetjük meg. Itt található a szerb-ortodox és a római katolikus székesegyház mellett a Szépművészeti Múzeum is, amelyek külsőleg és belsőleg is nagyon szépek. A városnak nincs emléke a török korból, vagy az előttről (a Bánát múzeum főépületeként működő Hunyadi várat is annyiszor átalakították, hogy csak a szakmabeli tudja: ennek legalább vannak még 15. századi részei), a barokk, illetve historizáló épületek viszont meglepően egységes városképet mutatnak. Mi nem néztünk utána, hogy létezett-e városrendezési / városi szépészeti bizottság, és ha igen, akkor milyen hatékonysággal működött. Mindenesetre az eredmény szemet gyönyörködtető: alig győztük fotózni a kapualjakat és az erkélyeket. A Piața Uniriin túl viszont az épületek állapota pár üdítő kivételt leszámítva (pl. a római-katolikus püspökség épülete, vagy a megyeháza közvetlen környéke) lepusztult. Sok helyen egyenesen budapesti nyolcker jelleget áraszt. Kár, mert ezen örökség hasznosítására számos példát láttunk (lásd a lyoni traboule-ok példáját, vagy a magyarországi megmozdulások közül a Budapest100-at és a Kulturalis Örökség Napjait). A szükséges munkálatok egy része nem is annyira költségigényes (kisebb vakolási problémák), amiket reméljük a tulajdonosok elvégeznek majd 2021-re.
A város épített örökségéből a múzeumokba is szerettünk volna bejutni, csekély sikerrel, ami viszont jellegzetesen a fenntartó sara. Ott kezdődik a probléma, hogy a turista nem kap szinte semmiféle kézzelfogható információt az előzetes tájékozódáshoz. Az intézményeknek ugyanis vagy nincs honlapja, vagy az sok esetben fiktív adatokat tartalmaz. Uniós pénzből készült egy több nyelvű honlap, amely szinte minden helyről tartalmaz információt: www.timisoara-info.ro Itt a The Banat Village Museum nyitvatartásnál az szerepel, hogy télen hétvégén 17 óráig látogatható, amit a skanzen saját honlapja is megerősít. Ennek ellenére december 30-án, szombaton, úgy kihajtottak minket 16 órakor, mint a sicc. Persze ennél van durvább is: Aradon a múzeum komplexum saját honlapja olyan szemérmesen hallgatott arról a tényről, hogy a Kultúrpalota munkálatok, a többi szekció pedig valamiféle egyéb meg nem nevezett ok miatt zárva van a két ünnep között, hogy teljesen feleslegesen mentünk el december 29-én Aradra, amikor a szabadtéri látványosságokat hazafelé, január 1-jén is megtekinthettük volna. Helyette veszítettünk fél napot.
Temesvárott a másik félreinformálást a Bánát Múzeumnak köszönhettük. Itt a saját honlap nagyban hallgat arról, hogy hiába van különféle szekciójuk, csak az időszaki kiállításoknak otthont adó Mária Terézia bástya üzemel, mert a többi részleget tartalmazó Hunyadi vár már legalább 2014 óta átalakítás miatt zárva. Itt viszont külön dicséret illeti a fenntartót, mert a karácsonyi időszak különleges nyitvatartását feltüntették a honlapon. Apropó, a nagyszentmiklósi Nákó kastélyban található Bartók Béla Emlékmúzeum is a temesvári Bánát Múzeumhoz tartozik, és ide se érdemes egy ideig utat tervezni, mert átalakítási munkálatok miatt zárva. A Mária Terézia bástya viszont színvonalas időszaki kiállításoknak ad helyet. Mi egy Heinrich Schliemannról és Trója feltárásáról szóló igényes tárlatot láttunk (persze ennek is véres volt a torka, mivel a legfontosabb anyagokat bemutató tárlókban nem működött a világítás), de nem is olyan régen kedves barátaink, a San Martino del Carso-i Gruppo Speleologico első világháborús vándorkiállításának adott helyet az intézmény.
Másik komoly probléma, hogy nagyon rossz az alkalmazottak nyelvismerete. Eléggé pikáns jelenet volt, amikor a Szépművészeti Múzeum pénztárosa el akart minket küldeni egy ATM-hez pénzt felvenni, miután megkérdeztük angolul, hogy a press cardot elfogadják-e. Amikor megmutattuk neki a kérdéses kártyát, akkor is azt hitte, hogy egy bankkártya fajtáról kérdezzük. Végül a neolatin nyelvtudásunkat igénybe véve megértettük vele, hogy újságíró-t jelent a press. Csak ezt követően vette elő a szabályzatot, amiből pár perc után kimazsolázta, hogy mi a helyzet. Rendben, nem volt nyelvtehetség, de kifejezetten kellemetlen amikor egy turisztikai irodában ismétlődött meg hasonló kommunikációs gikszer. Végül spanyolul jöttünk rá a római-katolikus egyházművészeti gyűjteménnyel szemben található irodában, hogy a hölgynek halvány lila dunsztja sincs a saját városában honnan lehet megtudni mikor van ténylegesen nyitva ez, vagy az a múzeum. Aki tehát ide jön, az teljesen vaktában indul el, és amennyiben az állami szektorban dolgozó kollégákkal akar kommunikálni, próbáljon románul beszélni, ha biztosra akar menni. Más nyelven ugyanis nem biztos, hogy sikereket ér el. Érdekes módon a vendéglátásban, vagy ahol a kuncsaft megtartása az illetőnek érdekében áll, ott angolul, olaszul, spanyolul, németül, vagy akár magyarul is, de mindig megértettük magunkat. Ez persze lehet, hogy egyszerű véletlen, és mi különösen szerencsétlenek vagyunk.
Másik érdekesség, hogy nem találkoztunk sok turistával. Mi karácsony után voltunk, és a Nemzeti Színház, illetve a román ortodox székesegyház között húzódó területen a karácsonyi vásárt is megnéztük, és feltűnt, hogy itt és a belváros többi részén is inkább csak lézengtek az emberek. Egyedül Szilveszterkor vonult ki mindenki az utcákra, de ez mindenhol természetes. Előtte pl. a Piața Uniriin egymás mellett sorjázó kávézókban alig voltak. Egy helyi férfi ki is fejtette, hogy nem ilyenkor érdemes Temesvárra utazni. Szerintünk kihagyott lehetőség, ha nem használják ki az iskolai szüneteket, meg az ünnepeket, és egyáltalán felmerül, hogy nem a "szezonban" érdemes valahova menni. A Temesvárnál kisebb Szeged és Debrecen is a karácsonyi programturizmussal csábítja a látogatókat. Tegyük hozzá: sikeresen.
A sok kritika mellett viszont legyen helye a dicséretnek is: a város számos épületén találunk többnyire román, német, és angol nyelvű táblákat, amelyek a legfontosabb információkat tartalmazzák az adott házról. Az utcák meglehetősen tiszták (legalábbis a városközpontban, habár a galambok itt is teszik a "dolgukat"). A vendéglátóipari választék sokszínű és korrekt. A város az autópályának köszönhetően gyorsan és könnyen megközelíthető. Itt is gyakran van dugó, a közlekedés pedig néha meglehetősen latinos, de van használható tömegközlekedés, és a város szerkezete átlátható, így saját közlekedési eszköz nélkül is nyugodtan nekivághatunk egy felfedező körútnak.
Zárszóként a fontosabb látványosságok elhelyezkedése: 1) Mária Terézia bástya (a Bánát Múzeum most is működő része), 2) római katolikus székesegyház, 3) szerb ortodox székesegyház, 4) Szépművészeti Múzeum, 5) Nepomuki Sz. János emlékoszlop, 6) Sz. György tér a hasonnevű szoborral, 7) Hunyadi vár (a Bánát Múzeum főépülete, ez jelenleg zárva van), 8) Nemzeti Színház, 9) román ortodox székesegyház (már nem fért fel a képre).
Aki tehát szereti a meglepetéseket, az most vágjon bele a nagy kalandba, de aki biztosra akar menni, az várjon inkább 2021-ig, hátha addig kissé áttekinthetőbbek lesznek a viszonyok.
A képeket nagy felbontásban itt látod.
További tematikus képgyűjteményeket a blog facebookos oldalán találsz:
Épületek
Szobrok, emlékművek
Ablakok, erkélyek
Kilincsek, ajtódíszek
Cégérek
Skanzen
Egyéb díszítő elemek
Szerb ortodox székesegyáz
Román ortodox székesegyház
Temesvár 2021-ben az Európai Unió kulturális fővárosa lesz. Nem tudjuk, hogy a város addigra méltó módon eleget fog-e tenni a cím által támasztott követelményeknek. Ez azért is nehéz, hiszen romániai településként ott van Nagyszeben 2007-es példája, amely kellőképpen sikeresnek bizonyult, így a korábbiaknak való megfelelés csak magasabbra helyezi a temesvári városvezetés előtt a mércét. Ez tehát egy jellegzetes "work in progress" helyzet, és mi csak az aktuális benyomásainkat szeretnénk rögzíteni.
A város épített örökségéből a múzeumokba is szerettünk volna bejutni, csekély sikerrel, ami viszont jellegzetesen a fenntartó sara. Ott kezdődik a probléma, hogy a turista nem kap szinte semmiféle kézzelfogható információt az előzetes tájékozódáshoz. Az intézményeknek ugyanis vagy nincs honlapja, vagy az sok esetben fiktív adatokat tartalmaz. Uniós pénzből készült egy több nyelvű honlap, amely szinte minden helyről tartalmaz információt: www.timisoara-info.ro Itt a The Banat Village Museum nyitvatartásnál az szerepel, hogy télen hétvégén 17 óráig látogatható, amit a skanzen saját honlapja is megerősít. Ennek ellenére december 30-án, szombaton, úgy kihajtottak minket 16 órakor, mint a sicc. Persze ennél van durvább is: Aradon a múzeum komplexum saját honlapja olyan szemérmesen hallgatott arról a tényről, hogy a Kultúrpalota munkálatok, a többi szekció pedig valamiféle egyéb meg nem nevezett ok miatt zárva van a két ünnep között, hogy teljesen feleslegesen mentünk el december 29-én Aradra, amikor a szabadtéri látványosságokat hazafelé, január 1-jén is megtekinthettük volna. Helyette veszítettünk fél napot.
Temesvárott a másik félreinformálást a Bánát Múzeumnak köszönhettük. Itt a saját honlap nagyban hallgat arról, hogy hiába van különféle szekciójuk, csak az időszaki kiállításoknak otthont adó Mária Terézia bástya üzemel, mert a többi részleget tartalmazó Hunyadi vár már legalább 2014 óta átalakítás miatt zárva. Itt viszont külön dicséret illeti a fenntartót, mert a karácsonyi időszak különleges nyitvatartását feltüntették a honlapon. Apropó, a nagyszentmiklósi Nákó kastélyban található Bartók Béla Emlékmúzeum is a temesvári Bánát Múzeumhoz tartozik, és ide se érdemes egy ideig utat tervezni, mert átalakítási munkálatok miatt zárva. A Mária Terézia bástya viszont színvonalas időszaki kiállításoknak ad helyet. Mi egy Heinrich Schliemannról és Trója feltárásáról szóló igényes tárlatot láttunk (persze ennek is véres volt a torka, mivel a legfontosabb anyagokat bemutató tárlókban nem működött a világítás), de nem is olyan régen kedves barátaink, a San Martino del Carso-i Gruppo Speleologico első világháborús vándorkiállításának adott helyet az intézmény.Másik komoly probléma, hogy nagyon rossz az alkalmazottak nyelvismerete. Eléggé pikáns jelenet volt, amikor a Szépművészeti Múzeum pénztárosa el akart minket küldeni egy ATM-hez pénzt felvenni, miután megkérdeztük angolul, hogy a press cardot elfogadják-e. Amikor megmutattuk neki a kérdéses kártyát, akkor is azt hitte, hogy egy bankkártya fajtáról kérdezzük. Végül a neolatin nyelvtudásunkat igénybe véve megértettük vele, hogy újságíró-t jelent a press. Csak ezt követően vette elő a szabályzatot, amiből pár perc után kimazsolázta, hogy mi a helyzet. Rendben, nem volt nyelvtehetség, de kifejezetten kellemetlen amikor egy turisztikai irodában ismétlődött meg hasonló kommunikációs gikszer. Végül spanyolul jöttünk rá a római-katolikus egyházművészeti gyűjteménnyel szemben található irodában, hogy a hölgynek halvány lila dunsztja sincs a saját városában honnan lehet megtudni mikor van ténylegesen nyitva ez, vagy az a múzeum. Aki tehát ide jön, az teljesen vaktában indul el, és amennyiben az állami szektorban dolgozó kollégákkal akar kommunikálni, próbáljon románul beszélni, ha biztosra akar menni. Más nyelven ugyanis nem biztos, hogy sikereket ér el. Érdekes módon a vendéglátásban, vagy ahol a kuncsaft megtartása az illetőnek érdekében áll, ott angolul, olaszul, spanyolul, németül, vagy akár magyarul is, de mindig megértettük magunkat. Ez persze lehet, hogy egyszerű véletlen, és mi különösen szerencsétlenek vagyunk.
Másik érdekesség, hogy nem találkoztunk sok turistával. Mi karácsony után voltunk, és a Nemzeti Színház, illetve a román ortodox székesegyház között húzódó területen a karácsonyi vásárt is megnéztük, és feltűnt, hogy itt és a belváros többi részén is inkább csak lézengtek az emberek. Egyedül Szilveszterkor vonult ki mindenki az utcákra, de ez mindenhol természetes. Előtte pl. a Piața Uniriin egymás mellett sorjázó kávézókban alig voltak. Egy helyi férfi ki is fejtette, hogy nem ilyenkor érdemes Temesvárra utazni. Szerintünk kihagyott lehetőség, ha nem használják ki az iskolai szüneteket, meg az ünnepeket, és egyáltalán felmerül, hogy nem a "szezonban" érdemes valahova menni. A Temesvárnál kisebb Szeged és Debrecen is a karácsonyi programturizmussal csábítja a látogatókat. Tegyük hozzá: sikeresen.A sok kritika mellett viszont legyen helye a dicséretnek is: a város számos épületén találunk többnyire román, német, és angol nyelvű táblákat, amelyek a legfontosabb információkat tartalmazzák az adott házról. Az utcák meglehetősen tiszták (legalábbis a városközpontban, habár a galambok itt is teszik a "dolgukat"). A vendéglátóipari választék sokszínű és korrekt. A város az autópályának köszönhetően gyorsan és könnyen megközelíthető. Itt is gyakran van dugó, a közlekedés pedig néha meglehetősen latinos, de van használható tömegközlekedés, és a város szerkezete átlátható, így saját közlekedési eszköz nélkül is nyugodtan nekivághatunk egy felfedező körútnak.
Zárszóként a fontosabb látványosságok elhelyezkedése: 1) Mária Terézia bástya (a Bánát Múzeum most is működő része), 2) római katolikus székesegyház, 3) szerb ortodox székesegyház, 4) Szépművészeti Múzeum, 5) Nepomuki Sz. János emlékoszlop, 6) Sz. György tér a hasonnevű szoborral, 7) Hunyadi vár (a Bánát Múzeum főépülete, ez jelenleg zárva van), 8) Nemzeti Színház, 9) román ortodox székesegyház (már nem fért fel a képre).Aki tehát szereti a meglepetéseket, az most vágjon bele a nagy kalandba, de aki biztosra akar menni, az várjon inkább 2021-ig, hátha addig kissé áttekinthetőbbek lesznek a viszonyok.
A képeket nagy felbontásban itt látod.
További tematikus képgyűjteményeket a blog facebookos oldalán találsz:
Épületek
Szobrok, emlékművek
Ablakok, erkélyek
Kilincsek, ajtódíszek
Cégérek
Skanzen
Egyéb díszítő elemek
Szerb ortodox székesegyáz
Román ortodox székesegyház
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése