2018. február 7., szerda

Mussolini villája Rómában



Az ókori és a középkori Róma után az olasz főváros későbbi korszakával ismerkedtünk, így az utunk az Örök Város központjából a falakon kívülre, egy pálmafákkal, pineákkal (olasz fenyőfajta) teli parkba vezetett a Via Nomentanán. A park közepén egy villa áll, ami az olasz fasiszta vezér, Mussolini családi rezidenciája volt, de nem csak erről fogunk írni, hiszen az épület története nem csak a diktátor korszakához kötődik...


A területet a 17. században még csak néhány szőlőültetvény, kisebb épület és mocsár uralta, majd 1673-ban Pamphili család tulajdonába került, amely mezőgazdasági célból hasznosította. 1760 körül a római fekete, vagyis pápapárti arisztokrácia vezetője (Colonna család) vette meg, akiktől 1797-ben Giovanni Raimondo Torlonia bankár vásárolta meg. A névadó család birtokában maradt egészen 1977-ig, amikor a római önkormányzat tulajdonába került és 1978-ban közparkként megnyitotta a látogatók előtt.


A Torloniák egy Franciaországból bevándorolt család leszármazottai, akik 1750-ben jelentek meg Rómában, mint kelmeárusok a Piazza di Spagnán. A család selyem és a ruha iparban tevékenykedett, majd később bankot is alapítottak, aminek a vezetője Marin Tourlonias volt. Ez utóbbi Troiano Acquaviva d'Aragona bíboros szolgálatába állt, és a tőle kapott járadékból indította el a családi vállalkozást. Marin már Rómában vette fel a Torlonia nevet, amit a fia, Giovanni Raimondo tett igazán ismertté. Ő a napóleoni háborúk során – kihasználva a tőkeszegény római arisztokrácia állandó pénzhiányát – elég gyorsan meggazdagodott és mérhetetlen földbirtokot szerzett. Ehhez hamar nemesi rang is társult: a Torloniák az utolsók, akik a pápától hercegi címet kaptak (Civitella Cesi hercege, a címet újonnan alapították 1814-ben). Az első generáció még az üzlettársakkal, a második generáció viszont már a római arisztokráciával házasodott: ma a családnak három ága létezik (Polo és Guadagnolo hercege, Civitella Cesi hercege, Fucino hercege), és a fucinói hercegek hivatalosan egy Borghese-Torlonia frigyből származnak. A római Villa Torlonia is a fucinói hercegeké volt. A család többi ága se házasodott rosszul: Civitella Cesi 4. hercege 1935-ben Juan Carlos volt spanyol király nagynénjét, Beatrizt vette feleségül. Filmsztárokkal is rokonságban vannak: a pl. 101 kiskutya 1996-os film változatából, vagy a Végzetes vonzerőből ismert Glenn Close is rokonságban áll a Torloniákkal.


Giovanni Torlonia, miután 1797-ben megvásárolta a birtokot, megbízta Giuseppe Valadier építészt a 13 hektáros park és az épületek átalakításával. Valadier tervei alapján a munkálatok a parkban 1802 és 1806 között zajlottak, és az épületekkel csak ezt követően kezdtek foglalkozni. A parkban már állt egy korábbi uradalmi épület, amiből a nemesi villa lett, és az Abbati kaszinó, amiből pedig a Hercegek kaszinóját alakították ki. A kaszinó akkoriban nem a mostani játékbarlangot jelentette, hanem egy kisebb volumenű, szabadidő eltöltésére alkalmas épületet a lakott területen kívül. A főépület neve is Casino Nobile, tehát Nemesi Kaszinó, ami arra utal, hogy ezt sem állandó lakásnak szánta az építtető.


A főépületet Valadier előtetővel, tornácokkal, és tágas teraszokkal egészítette ki, a bálterem világítását egy félköríves ablakkal oldotta meg. A többi helyiség falait tükrökkel díszítették, hogy mesterségesen növeljék a fényforrásokat, illetve nagyobb tér illúzióját keltsék. A termeket elegáns neoklasszikus stílusú stukkók, függönyök, festmények, domborművek díszítették. A földszintre és az első szintre a hivatalos eseményeknek helyet adó és a nemesi vendégek elszállásolására alkalmas termek kerültek (innen a név: nemesi kaszinó), az alagsorban és a második emeleten pedig a személyzet lakóhelyét alakították ki. Az alagsorból lehet lejutni az 1919-ben felfedezett zsidó temetőhöz, és a már Mussolini idejében kialakított óvóhelyhez is, de erről majd a későbbiekben részletesebben is lesz szó.

Giovanni 1832-es halála után a másodszülött fiú, Alessandro vette át az építkezés irányítását, aki Giovan Battista Caretti építészt bízta meg a további munkálatokkal. Ekkor épült a Szaturnusz templom, a műrom, illetve a ma már nem létező Caffe-House, a Sz. Sándor kápolna és az Amfiteátrum. Alessandro más művészeket is alkalmazott. Quintiliano Raimondi tervei alapján épült a színház és a Citrom ház, Giuseppe Jappelli pedig a parkban kis tavakat alakított ki egzotikus és hazai növényekkel (például fenyő, cédrus félék, tölgyfa félék, olajfa, babér, leander, pálma félék, gyümölcsfák), illetve az ő tervei alapján építették a mór üvegházat és a Casina delle Civette elődjét, tehát a svájci házikót.

1835-től kezdve körülbelül 50 szobor került a kertbe. Egy részük ókori, de van közöttük másolat és még szecessziós darabokkal is találkozhatunk. Apropó, szecesszió: Rómában, így a villában is ennek hatására terjedt el a pálma. A színház mellett egy lovagi tornák rendezésére alkalmas pálya is helyet kapott, amit Mussolini és családja már teniszpályaként használt. Az építkezés 1842-ben ért véget egy időre, amikor két darab gránit obeliszket állítottak fel Alessandro szüleinek emlékére.


Casina delle Civettét nézve úgy éreztük magunkat mintha egy mese szereplői lennénk. Jappelli 1840-ben kezdte a házikó építését, amelyet Enrico Gennari építész 1908 és 1913 között teljesen átalakított és így „középkori” külsőt kölcsönzött neki. A belső termekben a padlók, ablakok, ajtók, lépcsők, bútorok mind szecessziós stílusúak. A díszítések (mozaik, intarziás fa, vas, szövetek, szobrok) utalnak arra, hogy a család odafigyelt az otthoni kényelemre. Tornyokat, loggiákat építettek hozzá. Persze ez sem egyszemélyes munka volt, hiszen Cambellotti, Paschetto, Botazzi, Grassi művészek is részt vettek az építésben.

A külső felülete mészkőből, kagylóból, más mesterséges kőzetekből és festett deszkákból áll. A tető majolika (vörös kerámia cserép) díszítéssel készült.

1916-tól kezdődően „Baglyok háza” néven ismerik az épületet, valószínűleg azért, mert a kis bagoly motívum az épület több pontján jelenik meg és ez akkoriban széles körben elterjedt díszítési forma volt. 1917-ben Vincenzo Fasolo építész az épület déli részét fantáziadús formában alakította ki szintén szecessziós stílusban.

Az amerikai megszállás alatt sajnos súlyos károkat szenvedett, nem beszélve a lopásokról, vandalizmusról. 1992 és 1997 között helyrehozták és ma a szecessziós üvegművészet múzeumaként üzemel. A helyreállítás után a húsz szobában 54 darab ólomüveget állítottak helyre, amelyek mellé a szobákban elhelyeztek 18 további üvegablakot és több mint száz vázlatot.

Ez a kis mesebeli házikó nekünk különösen tetszett, a képeket nézve reméljük Nektek is fog...





A Lemonaia, vagyis Citrom ház a citrusfélék teleltetésére szolgált. Giuseppe Jappelli 1839-ben kezdte a kialakítását, de a források gyorsan elapadtak. Az építkezést 1840 után Alessandro Torlonia és Teresa Colonna házassága alkalmával folytatták, erre utal a homlokzaton látható két családi címer. A szomszédos színház melletti épület négyszög alakú, külső mészkőborítással, nagy ablakokkal, ajtókkal. A tetőt Marseilles–féle csempével burkolták. A belső tere téglából készült, farácsokkal. A padló olyan, mint egy sakktábla. Egy kis színpad is látható bent, ami fából készült és a kis kandalló mellett helyezték el. A kémény oldalán két kis hordó volt, ami rusztikus szökőkútként szolgált. A kéményt valószínűleg a szövetségesek pusztították el. A Mussolini család itt tartózkodásakor az épületben mozit alakítottak ki, illetve a fasiszta Befanát tartotta itt Mussolini felesége (a Befana a jóboszorkány, aki Vízkeresztkor hoz ajándékot az olasz gyerekeknek, természetesen a fasiszta rezsim ezt az ünnepet is a saját ajándékai kiosztására használta fel).


A villa először 1870-ben került bele a történelembe, ugyanis a még pápai kézen lévő Rómát ostromló olasz csapatok a közeli Porta Piánál rombolták le a városfalat és a villát, illetve a parkját a sebesültek, és az ostromszerek raktáraként használták. Az épület 1925-ben kapott újra nagy sajtóvisszhangot, amikor Giovanni Torlonia, Fucino hercege jelképes évi egy líráért bérbe adta Mussolininek a Torlonia villa főépületét. Mussolini ekkor már egyre kevésbé hasonlított egy parlamentáris kormányfőre, és egyre inkább egy diktátorra, igaz a rezsimet csak az 1926-os különleges törvényekkel hozta létre. Torlonia herceg gesztusa így még hangsúlyosabb, ugyanis a pápai arisztokrácia egyik kiemelkedő tagjának áldását jelentette. Mussolini és családja 1943-ig tartózkodott itt, és apránként a többi épületet is belakták. Vittorio, a nagyobbik fiú házasságakor a Torlonia örökösök megengedték, hogy az ifjú pár a Limonaia melletti középkori épületbe költözzön. A kisebbik fiú, Bruno özvegyét pedig a Via Nomentana felőli Nemesi Kaszinóban szállásolták el.

Mussolini és családja a főépület mindegyik emeletét használta. Mussolini a herceg első emeleti szobájában aludt, míg felesége, Rachele Guidi, az átellenes szárnyban található szobát használta. A Mussolini által használt bútorokat 1997-ben találták meg egy minisztériumi raktárban. Mussolini nem sok átalakítást végeztetett az épületen, ezek egyike volt a két hálószobát összekötő fürdőszoba. Ez ma már nem létezik, ugyanis teljesen eltakarta a bálterem Valadier-féle félköríves ablakát, így a főépület helyreállításakor visszabontották. Mussolini gyerekei és a személyzet tagjai a harmadik emeleten éltek. Mussolini itteni dolgozószobáját a hálószoba mellett alakították ki.

A földszinten található nappali közös volt: itt fogadták a vendégeket. A bálteremben fogadásokat rendeztek, és szűk körű vetítéseket tartottak. Ez a szintet betöltő terem csak annyiban tér el az eredeti, Valadier-féle állapottól, hogy Giovan Battista Caretti kialakított két balkont. Mussoliniék se itt, se az alsó szint többi helységénél nem végeztek lényegi változtatásokat.

A Rachele által korszerűsített konyhák az alagsorban, míg a mosdók és egyéb helyiségek a padláson voltak. A diktátor tulajdonában 11 gépkocsi és néhány ló is volt, amelyeket a Via Nomentana és a Via Spallanzani sarkához közeli istállóban/garázsban tartottak. Rachele a második világháború éveiben itt tyúkólat és nyúlketreceket is kialakíttatott, ami hozzátartozott a háztáji hadigazdaságokhoz.

A háború kitörésével a villa és Mussolini családja veszélyben volt, így a villa borospincéjét átalakították bunkerré, de ide csak az épületet elhagyva lehetett bemenni, így Mussolini az épület alatt két további óvóhely kialakításáról is döntött. Az utolsót Mussolini 1943-as bukása és letartóztatása idejére már nem sikerült befejezni, igaz a német megszállás során a környező lakosok hasznosították. 1944 júniusától az ingatlant a Szövetséges Főparancsnokság foglalta el és az amerikai katonák 1947-ig állomásoztak itt. Jelenlétüknek köszönhetően az épület katasztrofális állapotba került.

A villa ma már múzeum, ahol a látogatók testközelből szemlélhetik meg hogyan élt a fasiszta Olaszország teljhatalmú ura és a Torlonia család. A villa alatti bunkert is felújították, de jelenleg nem látogatható.


A múzeum gyűjteménye igen gazdag, a Torlonia család szobrokat, festményeket gyűjtött, és ezeknek a java része a Sz. Péter bazilikához közeli Palazzo Torloniában található. Ettől függetlenül a villában is maradt pár érdekesség. A rengeteg régiség közül nem is mindegyiket tudták kiállítani, a Római Főpolgármesteri Hivatal és a család között évek óta tárgyalások folynak ezzel kapcsolatban. A kertben is rengeteg műemlék található. Giovanni és Alessandro a régiséggyűjtés területén nagy hírnevet szereztek. A műveket részben Bartolomeo Cavaceppi (1716-1799) szobrásztól, restaurátortól és régiségkereskedőtől szerezték, miután Giovanni 1800-ban megvásárolta a az összes Cavaceppi műhelyében készült munkát. A többi kiállított műalkotás más tulajdonából származik, beleértve a bútorokat, amelyeknek sikerült túlélni az elhanyagolás éveit.

A gyűjteménybe tartozik többek között Antonio Canova három reliefje (domborműdíszítés), egy Michelangelo stílusú női fej, egy márvány lábazat, amelyet egy Via Appia melletti sírból szereztek. Mindezeket a kertben a színház színpadán fedezhetjük fel.

A múzeum látogatása közben egy másik érdekes történetről is olvashattunk. A Peplophoros néven ismert görög szobrot 1983 novemberében lopták el a villából és 14 műalkotással együtt később illegálisan Amerikába került. Egy vásárló 75 ezer dollárért vette meg, majd egy árverésen akarta tovább adni. Az aukcióház munkatársai utánanéztek és kiderült, hogy lopott. A mű a lopás után 30 évvel később került vissza Olaszországba.


A Villa Torlonia érdekes pillanatfelvétele lehetne Róma 1800-as éveinek. Az ókor után más élmény volt betekinteni az olasz arisztokrácia igen zárt világába. Közben még egy mesevilág is elénk tárulhat a baglyok házában, ahol a csillogó motívumokkal teli üvegdíszek, üvegablakok között sétálhatunk. Ráadásul nem csak ezt érdemes megnézni, hanem a napsütötte parkot se szabad kihagyni, ahol órákat lehet eltölteni a fák és csicsergő madarak között (mellesleg papagájok is vannak). Ez egy kevésbé ismert drágakő, kevés turistával…